Tizenegy év elteltével a Margaret Island felejthetetlen utolsó koncertjét adta a Budapest Park varázslatos színpadán.

Ezért nem célszerű a zöldségeket az alsó fiókba helyezni a hűtőszekrényben - valójában egy egészen más dolognak van ott a helye.

A zenekar 2014 februárjában debütált első klipjével, és azóta egy igazán különleges karriert írtak együtt a "mezítlábas énekesnővel". A szétválásról szóló bejelentést egy Facebook-posztban osztották meg a rajongókkal:

'11 évvel ezelőtt azért kezdtünk el együtt zenélni, hogy minél többet adhassunk nektek és magunknak. A zene szeretete, a koncertezés, a bakancslistás élmények és a dalok fontak össze minket veletek egy óriási családdá. Az elmúlt hónapokban sokat dolgoztunk magunkon közösen és egyénileg is. Együtt nőttünk fel, a vágyaink pedig ennyi idő távlatából természetszerűleg megváltoztak. Beszélgetéseink során realizálódott, hogy mások lettek a motivációink, szétfutottak az álmaink és a jövőképünk, ezért együttesen arra a döntésre jutottunk, hogy befejezzük a közös zenélést. Ez számunkra is egy nehéz és kihívásokkal teli időszak, de hiszünk abban, hogy a változás jó dolog, és egy történet lezárása mindig új kezdeteket rejt magában. Egymás tisztelete, szeretete és támogatása mellett köszönünk el tőletek, hálásak vagyunk a számtalan szép közös pillanatért, amit a csodás háttércsapatunkkal, zenésztársainkkal és veletek együtt élhettünk meg.'

A bejelentést követően a szomorúság helyett inkább az élmények és az öröm dominált, hiszen a nyári időszakban számos fellépésük volt, így a rajongók bőven élvezhették a Margaret varázslatos dallamait, amelyeket 11 éven át osztottak meg a közönséggel. Mindvégig hűek maradtak önmagukhoz, bátran kifejezték véleményüket, és határozottan kiálltak az értékrendjük mellett. Az első koncertjük Fonyódon, a Sellő Büfé előtt zajlott, ahol lángosért cserébe varázsolták el a közönséget. Tavaly pedig a Sziget fesztivál nagyszínpadán ragyogtak. Az első dalokat Bálint hálószobájában, a kanapén írták, és azóta már több mint 600 koncerten léptek fel. Legutóbbi fellépésük is emlékezetesre sikeredett: autentikus előadásukkal, a zord időjárás ellenére is, sok szívet megmelegítettek zenéjükkel.

A Budapest Park teljes kapacitással üzemelt, amikor beléptem a területre. Az előzenekar, a Lóci, már a színpadon játszott, és a merch pult előtt kígyózó sor várakozott, ahol az új, egyben utolsó zenekari termékeket árulták. A Margaret koncertek sajátossága, hogy gyakran jönnek elő különféle dress code-ok, hogy a közönség még inkább összekapcsolódjon. Most csupán annyit kértek, hogy a résztvevők öltözzenek feketébe vagy fehérbe. A rajongók zöme eleget tett ennek a kérésnek, de a különleges öltözetek helyett a hideg időjárásra való tekintettel a legtöbben vastag kabátban és sálban érkeztek. Az igazi Margaret-élményt azonban a csillámmal díszített arcok adták, amelyek ragyogtak a koncert előtti izgalomban.

A koncertet egy rendkívül megható videó nyitotta, amelyben kollégák és barátok búcsúztak a zenekartól. Sokan egyből érezték, hogy ebben a csapatban van valami különleges, emberileg és zeneileg is hamar belopták magukat a szívekbe. Többen küszködtek könnyeikkel, miközben azt ecsetelték, hogy a Margaret Island mekkora ajándék volt a magyar könnyűzene számára, hiszen visszaadta annak méltóságát és átírta azt.

A videóban Bródy János is megszólalt, akinek dalait a Margaret Island többször is újraértelmezte pályafutása során.

"Érezhető volt, hogy ebből valami különleges születik, igazán bájosak voltak, és új életet leheltek a klasszikus dalokba" - hallhattuk a videóban.

Schoblocher Barbara is felbukkant:

"Ebből a generációból csupán Viki és én voltunk a női frontemberek képviselői. Olyan volt, mintha együtt jártunk volna egy osztályba." - utalt az énekesnő arra, hogy a Margaret Island indította el azt a hazai könnyűzenei irányzatot, amelyhez a Blahalouisiana is csatlakozni tudott. Hozzátette, hogy mostanában úgy érzi, mintha ők már korábban elindultak volna, és kicsit magukra maradtak.

A videó végén Vikiék tűntek fel a képernyőn, ahogy átélik az utolsó közös színpadi pillanataikat. A park közönsége élőben volt szemtanúja a végső csapatöleléseknek és kézfogásoknak, mielőtt a megszokott módon berobbantak a színpadra. Viki, a jéghideg ellenére, cipő nélkül szökkent be, és azonnal megfogalmazott egy ígéretet az ott lévőknek: "Nem megyek én sehova se tőled el."

A koncert első szakasza kétségkívül melankolikusabb vonalat képviselt, a csapat keserédes hangulata a nézőtéren is érezhető volt. Látszott az énekesnőn, hogy a szokásos végtelenül felszabadult, csupa pozitív energiáját most egy kicsit fátyol borítja. Ezt első megszólalása is részben igazolta:

"Nos, nem állítom, hogy izgatottan vártuk ezt a napot - mondta Viki, majd hozzátette, hogy még ők maguk sem nagyon tudják, hogyan bánjanak az érzéseikkel. Ezt követően felhangzott a 'Mit csináljak az érzéseimmel' című dal."

A 2,5 órás program alatt felcsendültek a Margaret-klasszikusok és retro slágerek is. Ahogy a dalok folytak, egyre többen éreztek rá az érzelmek tengerére. Sokan A4-es papírlapokra nyomtatták ki a dalszövegek részleteit, különösen a "Végtelen marad a történet!" sorral, amely szívhez szóló üzenetekkel párosult.

A nézőtér szinte vibrált a lelkesedéstől, ahogy Viki és a közönség együtt énekelték a dalokat. Az Eső című slágernél különösen emlékezetes pillanat történt: az énekes felemelte a mikrofont, és a tömeg, mint egy hatalmas kórus, egy emberként zúgta a jól ismert refrént. A hangzavar olyan intenzív volt, hogy szinte megfeszítette a levegőt körülöttük.

A zenekar tagjai külön-külön is szóltak a rajongókhoz.

"Az utóbbi időszak számomra az emlékek felidézéséről szólt, és a szívemet elönti a szeretet. Úgy érzem, hogy az elmúlt 10-11 év során a közös butáskodásunk valamilyen módon nyomot hagyott bennetek, hiszen ennyien itt vagytok most velünk."

Füstös Bálint is ott volt, és nem hagyta ki a lehetőséget!

"Mindenhol megtaláltuk a helyünket, feltaláltuk magunkat, ha éppen gyerekhangszereket fogtunk a kezünkben, azzal is megoldottuk, azt hogy zenéljünk valahogy. Amikor csak kiálltunk az utcára és örömzenéltünk: ez volt az esszenciája ennek amit csináltunk." - ezután egy "játékhangszeres blokkal" folytatódott a koncert, ahol csak a 3 alaptag zenélt együtt, közel a közönséghez, miközben kiskori és kezdetekbeli képeket és videókat vetítettek.

Az utolsó koncertjük során nemcsak a zenéjük, hanem az értékeik is megmutatkoztak. Az "Engedd, hogy szabad legyek" dallamára ismét előkerült a szivárvány-zászló, amelyet Viki a közönségnek ajándékozott, ezzel is kifejezve támogató szellemét. "Ma este minden csók és ölelés szabad" – szólt a meghívás az énekes részéről, ami mindenkit magával ragadott.

A koncert végéhez közeledve a zenekar úgy érezte, hogy nem sikerült igazán közel kerülniük a közönséghez. Ekkor hirtelen ötlettel álltak elő: a Park teraszára vonultak, és onnan, a középső pontból kezdték el énekelni a „Veled mindent” című dalt, hogy a hátsó sorokban ülő rajongóiknak is átadhassák az élményt.

Ezután visszajöttek a színpadra és egy hatalmas fináléval zárták az estét. Utolsó számuknak a Megőriz majd-ot választották. "Csak én vagyok csak te leszel, ha nem leszek csak te maradsz, ha te maradsz úgy én is leszek" - hangzott el, miközben a konfettik a levegőbe robbantak.

"Hirtelen elrepült az idő, és eszméletlenül fognak hiányozni! Minden egyes pillanatot a szívünkben őrzünk, az emlékek pedig örökre velünk maradnak. Hihetetlenül szeretünk titeket, és rendkívül büszke vagyok arra a csodás szigetre, amit együtt teremtettünk. Nem igazán vagyok a szavak mestere, így inkább éljük át közösen ezt az utolsó néhány varázslatos pillanatot" - búcsúzott el végleg rajongóitól Lábas Viki, a Margaret Island frontembereként.

A 11 év valóban hosszú idő, egy igazi felnövés története, amely során a Margaret Island zenekar a magyar könnyűzene meghatározó alakjává vált. Eddigi pályafutásuk alatt rengeteg érzelmet és élményt osztottak meg velünk, mély nyomokat hagyva a szívünkben. A koncertjük végén pedig Lábas Viki egy szívből jövő puszit küldött, ezzel ösztönözve minket, hogy továbbra is fedezzük fel és élvezzük a hazai zenei világ kincseit.