A Fehér Lótusz varázslatos világában eltöltött nyaralás után sajnos csak a bennünket kísérő sebekkel térünk haza.

Véget ért A Fehér Lótusz harmadik, a thaiföldi luxusszálloda-komplexumban játszódó évada, amelynek erősebb jelenetei úgy villannak be a nézőben, mintha egy képzeletbeli repülőn utazna haza a buddhista wellness szigetéről, és a repüléstől rettegve idegesen a telefonján tárolt fotókat pörgetné. Vigyázat, aki a spoilertől annyira retteg, mint a turbulenciától, az ne olvasson tovább!

A rajongók vagy nagyon szeretik, vagy utálják Mike White csípős társadalmi szatírájának harmadik évadát. Szélsőséges érzelmeket vált ki, ami nem csoda: egyes jelenetei a görög tragédiákat idézik, csak éppen nem Hellász megszentelt földjén történik a luxizás, repülőzés, jachtozás, hanem a milliárdos turistáknak kialakított luxusbungalókban. A sorozat többek között azoknak készült, akik kéjes örömmel nézik, hogy a felső tízezer pont olyan boldogtalan, mint az őket kiszolgáló személyzet, és akik szeretik a prospektusköltészetet, a turisztikai imázsvideókat, és láttak már életükben reality show-t, de nem akarnak egy újabbat, ahol C kategóriás celebeket eresztenek össze B kategóriásokkal. A sokszoros Emmy- és Golden Globe-díjas Fehér Lótuszban a társadalmi hierarchia csúcsán álló milliárdosokat küldik napozni, jógázni, és ha kell, partizni, hogy kipihenjék a kapitalizmus üzemeltetése miatti fáradalmakat.

A sorozat ezúttal is a finom ellentétekre épít, bemutatva a Z generációs, elkényeztetett fiatalok és szüleik közötti generációs feszültségeket, valamint az A státuszú vendégek és a személyzet közötti konfliktusokat. A három középkorú, de fiatalos életvitelű barátnő, akik közül az egyik Laurie (Carrie Coon), a sikeres ügyvédnő, több mint három évtized elteltével váratlanul felfedi, hogy mindig is irigyelte a másik két lány szépségét. Hiába érkeztek a gyönyörű Koh Samui szigetére, hogy feltöltődjenek és ellazuljanak, valójában a rivalizálás és az egymás iránti feszültség árnyéka kísérte őket a masszázsok és a trópusi koktélok mellett. Hamarosan kiderül, hogy a tökéletesen megkomponált Instagram-szelfijük csupán a nagybetűs élethazugság illúziója, amely mögött sikertelen házasságok, megrekedt karrierutak és hálátlan gyerekek rejtőznek.

Számos posztban, kommentben temették eddig a sorozat harmadik évadát, hogy képtelen megújulni, mégis a dialógokból, a párkapcsolati dinamikákból sejthető volt, hogy itt bizony szintugrás lesz, arra viszont kevesen fogadtak volna, hogy a görög tragédiákat idéző sorscsapások és eleve elrendelésnek tűnő drámák bontakoznak ki.

Az pedig csak ráadás, hogy minden karakter erős, remekül kidolgozott, amelyek mögött parádés színészi teljesítményeket könyvelhetünk el. Mike White rendező mesteri módon élezi ki a csoportkonfliktusokat, de a szállóvendégek közül talán a legérdekesebb a Ratliff família, közülük is a pénzügyi világ csúcsán álló a munkamániás családfő, Timothy (Jason Isaacs), aki nyaralása elején, mielőtt a digitális detox nevében leadná a mobilját, megtudja, hogy nyomoz utána a pénzügyi felügyelet, és valószínűleg elveszti vagyonát.

A család titkai mélyen rejtve maradnak, főként azért, mert mindenki beleegyezett abba, hogy telefonjaikat egy széfbe zárják, miközben a családfő mindent elhallgat. Eközben a feleség, akit Parker Posey alakít, a nyugtatók hatása alatt küzd a mindennapokkal, és kifejezi, hogy képtelen lenne elviselni az életét a jelenlegi életszínvonala nélkül. Lányát, Sarah Catherine Hook megformálásában, sikerül lebeszélnie arról, hogy buddhista kolostorba vonuljon, hogy egy éven át elmélkedhessen. A családban feszültség uralkodik, hiszen a nagyobbik fiú, Saxon (Patrick Schwarzenegger) úgy érzi, hogy karrierje kizárólag az apja sikerén múlik, míg a legkisebb fiú, Lochlan (Sam Nivola), az egyetlen, aki nem érzi a pénzügyi jólét nyomását, és aki valóban normálisnak tűnik a család zűrzavarában.

A harmadik évad legemlékezetesebb és egyben legmegdöbbentőbb pillanata az, amikor az apa mérgezett piña coladát kínál a családjának, hogy ezzel ünnepelje a nyaralásuk végét. Csak a legkisebb fiú marad ki ebből a mulatságból, mivel őt még nem ragadta magával a jólét és a pénz iránti vágy. Ahogy telik az idő, az apa végül rájön, mit tett, és sietve elveszi az italokat mindenkiktől, így megmentve őket a végzetes sorsuktól. Azonban a turmixgép alján ott marad a méreg, ami a legkisebb fiú következő lépését megpecsételi. Másnap reggel, amikor a fiú a proteinitalához készül, a méreg véletlenül belekerül az összetevők közé. Ez a váratlan fordulat, bár előre látható, mégis drámai hatással bír, főleg amikor az apa jajkiáltása betölti a teret, miközben a fiához siet.

A turmixgép, az életerő és az egészség modern toteme, most a halál árnyékát vetíti ránk. A történetnek még sok meglepetése van hátra, de érdemes megállni a költői képek előtt is: amikor az anyának sikerül visszahúznia lányát az „eltévelyedés” sötét útjáról – aki le akarta vetni a fogyasztás bűnös láncait, hogy Buddha tanításai szerint éljen – egymás karjaiban találják magukat. Az ölelésükben a lány feje alatt az anya, míg az anya fejénél a lány képét látjuk. Ebből világosan kiderül: hiába próbálunk ellenszegülni, végül mindannyian a szüleink tükörképévé válunk.

Elképesztő, hogy a szerény szállás körülményei miatt elcsüggedt lány milyen könnyedén befogadja anyja javaslatát, miszerint a történelem folyamán soha senki, még a legfényesebb királyok sem éltek olyan jól, mint ők, a 21. század milliárdosai. Így hát mi más tehetnének, mint hogy teljes mértékben átadják magukat az élet minden örömének?

A sorozat maga a vágóképköltészet, ezt a korábbi epizódokban is megszokhattuk, a tájképek, a tenger hullámzása, a majmok félelmet sugalló arca mind-mind az emberi érzelmek kivetítései. Ugyanakkor vannak jelenetek, amelyek ezeknél többet ajánlanak. Amikor a reptéri csomagszállítók sárga, BAGS feliratú mellényekben hullákat tolnak a repülőgép terébe, az valóban megrázó. A storyliner területen azért történtek túlmozgások, például a bosszúból lelőtt öreg maffiózóról kiderül, hogy a gyilkosának ő az apja. Ez a Csillagok háborújában még elment, itt nem annyira.

Zavarba ejtő a nőfaló Saxon Ratlif, és Chelsea (Aimee Lou Wood), a spiritualitásra fogékony, szabad szellemű manchesteri lány, valamint Chloe (Charlotte Le Bon), az aranyásó exmodell különös viszonya, amelyből aztán Lochlannel együtt édesnégyes lesz. Másnap kiderül, hogy a fiútestvérek drog hatása alatt homoerotikus szettel tolták túl az amúgy is fülledt éjszakát. A két fiú meséje afféle coming-of-age történet, míg a negyven pluszos barátnők kalandja olyan, mint egy 2000-es évek eleji szinglisorozat. Kate (Leslie Bibb), a texasi countryklubos feleség - akiről kiderül, hogy barátnői legnagyobb megrökönyödésére republikánus szavazó lett -, Laurie (Carrie Coon), a nemrég elvált New York-i vállalati jogász, és Jaclyn (Michelle Monaghan) hollywoodi sorozatszínésznő újra összejönnek egy csajos kirándulásra, és a kihordott konfliktusok után összeborulnak, már csak azért is, mert a közös múltjuk lesz a vallásuk, minden más a kamaszkoruk után kész és félkész katasztrófák sorozata volt.

És ebben áll az önismereti tréningnek sem utolsó A Fehér Lótusz harmadik évadának nagyszerűsége.