Egy friss hazai kutatás alapján a globális felmelegedés következtében egyre gyakoribbá válhatnak a nyári zivatarok.
Nemcsak a hőhullámok száma nő Magyarországon, hanem a károkozó széllel, intenzív csapadékkal és villámlásokkal kísért zivataros napoké is. Tanulmányukban az ELTE Meteorológiai Tanszék és a HungaroMet kutatói - Szabó Péter, Lakatos Mónika, Pieczka Ildikó és Pongrácz Rita - azt vizsgálták, hogyan változott a zivataros napok előfordulása az elmúlt évtizedekben, milyen folyamatok állnak a háttérben, és mire számíthatunk a következő évtizedekben.
A kutatók elemzései alapján 1991 és 2024 között a társadalmi észlelők által rögzített zivataros napok száma a május és szeptember közötti időszakban egyértelműen növekvő tendenciát mutat. A megfigyelések alapján július bizonyult a legzivatarosabb hónapnak, ezt követi kissé lemaradva a június. Szeptember viszont – várhatóan az alacsonyabb napállás következtében – a legkevésbé zivataros hónapnak számít. A vizsgálat során kiemelkedőnek bizonyult 2018 júniusa, valamint 1999 és 2002 júliusa, mindhárom esetben 8-8 zivataros nappal az országos átlagot tekintve.
A nyári zivatarok kialakulásához szükséges tényezők - a meleg, nedves és instabil levegő, valamint valamilyen emelő hatás - egyre inkább kedvező feltételeket teremtenek. Ennek következtében növekszik a valószínűsége, hogy heves viharok törnek ki. Az idei évben, a második legmelegebb és legszárazabb júniust követően, július 7-8-án a gyorsan mozgó, vonalba szerveződő zivatarcellák jelentős károkat okoztak, helyenként 130 km/h sebességű széllökésekkel és jégesővel sújtva a területeket. Ugyanakkor voltak olyan helyek is, ahol csupán néhány milliméter csapadék hullott, ami éles kontrasztot mutatott a vihar intenzitásával.
A klímaváltozás hatására a zivatarok előfordulásának valószínűsége folyamatosan emelkedik.
A zivataros napok részletes vizsgálatához a tudósok egy kulcsfontosságú mutatót, az úgynevezett zivatarpotenciált vették górcső alá. Ez a mutató rendkívül hasznos eszköz a zivatarokra hajlamos időjárási helyzetek előrejelzésében. A zivatarpotenciál egy bonyolult számítás, amely figyelembe veszi a hőmérsékletet, a levegő nedvességtartalmát és a légköri instabilitást, így képes megmutatni, mennyire kedvezőek a körülmények a zivatarok kialakulásához. A kutatók nem csupán a korábbi adatokat elemezték, hanem éghajlati modellek révén előrejelzéseket is készítettek a következő évtizedek várható időjárási eseményeiről.
A pesszimista forgatókönyv alapján, ha a jelenlegi kibocsátási trendek változatlanok maradnak, akkor a század végére a zivataros napok száma drámaian megemelkedhet, akár a mostani 18-ról 34-re duplázódva. Ezzel szemben, ha a párizsi klímacélokat sikerül elérni, egy optimistább jövőképen belül csupán néhány nappal nőhet a zivataros napok száma. A kutatók hangsúlyozzák, hogy bár a zivatarpotenciál - a légköri viszonyok alapján előrejelzett zivatarok kialakulásának esélye - növekedhet, ez önmagában még nem jelenti azt, hogy minden évben több zivatar fog bekövetkezni.
A megfelelő időjárási körülmények és elegendő nedvesség elengedhetetlenek a zivatarok kialakulásához. Ugyanakkor a klímaváltozás éppen ezeket a tényezőket formálja át. A melegebb levegő képes több nedvességet megkötni, ami a zivatarok megjelenését segíti elő, ám a hosszabb száraz időszakok és a gyakran kiszáradó alsó légrétegek csökkenthetik e jelenségek esélyét. Így a klímaváltozás nem csupán a zivatarok gyakoriságát, hanem azok intenzitását és eloszlását is jelentősen befolyásolhatja.
A kutatás nem csupán az országos átlagokat vette figyelembe, hanem a zivataros napok regionális eloszlására is fókuszált. Jelenlegi éghajlati viszonyaink alapján az Északi-középhegység és a Tiszántúl kiemelkedik a nagy zivatarpotenciálú napok gyakoriságával, míg a délnyugati országrészben is felfedezhető egy kisebb lokális csúcs, amit az Adria irányából érkező zivatarláncok is támogatnak. Ezzel szemben Északnyugat-Magyarország a legkevésbé zivataros területnek számít. A jövőbeli szimulációk alapján, különösen a pesszimista forgatókönyvek esetén, a zivataros napok számának emelkedése leginkább a Duna-Tisza köze, valamint a nyugati és délnyugati régiókban várható.
Kiemelkedően fontos megemlíteni, hogy a zivatarok nem csupán természeti események, hanem egyre nagyobb társadalmi és gazdasági kockázatokat is rejtenek magukban. Egyetlen villámcsapás következményeként súlyos áramkimaradások és tüzek léphetnek fel, míg az extrém csapadék különösen a városi és hegyvidéki területeken gyors lefolyású árvizeket idézhet elő. A jégeső, az erős széllökések és a lokális záporok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a mezőgazdasági tevékenységek és az infrastruktúra fokozottan sebezhetővé váljon, ami komoly kihívások elé állítja a közösségeket.
