Fedezd fel a könyvművészet rejtelmeit a Ráth-villa legújabb kiállításán, ahol a lapok mögötti titkokat és mesterséges fogásokat ismerheted meg!

Jókai Mór és Gottermayer Nándor pályafutása hosszú éveken át szorosan összekapcsolódott. A tehetséges könyvkötőmester és ügyes üzletember az 1880-as években kiemelkedett a könyvpiac világában, és a legjobbak közé emelkedett. Ekkor lett üzlettársa Révai Mór Jánosnak, a korszak egyik legnagyobb könyvkiadójának, akinek nevéhez fűződik többek között a híres, száz kötetből álló Jókai-sorozat megjelenése is.

Gottermayer nem csupán kiváló könyvkötőként tűnt ki, hanem a tervezőkkel való együttműködés terén is páratlanul jeleskedett. A könyvkészítés minden egyes lépését mesterien irányította, és zsűritagként kulcsszerepet játszott a tervezői pályázatok értékelésében. Az általa jegyzett kötetek igényessége pedig a mai napig lenyűgöző.

A "Lélekidomár" című Jókai-regény ezen kiadása igazi ritkaság, hiszen az eredeti, kétkötetes művet Gottermayer üzemében átkötötték, így egyetlen, összefüggő kötetként jelenik meg. Gottermayer nem csupán egy egyszerű könyvkötő volt; neves könyvgyűjtők, mint például Ráth György és Vigyázó Miklós gróf is az ő kezei között készíttették el könyveiket. Számukra a szép könyvek jelenléte nem csupán esztétikai kérdés volt, hanem a társadalmi presztízsük szerves részét képezte.

A két kötet egy különleges, közös könyvtáblát kapott, amit ikerkötésnek hívunk.

Gottermayer tevékenysége rendkívüli hatással volt a hazai ipar fejlődésére, hiszen lehetőséget biztosított a helyi tervezők számára, miközben a könyvtáblák korábban túlnyomórészt német vagy osztrák műhelyekben készültek. A „magyarosítás” eszménye nem csupán a termékek minőségében, hanem a motívumok világában is megnyilvánult, elősegítve ezzel a magyar népművészet iránti vonzalommal bíró szecesszió elterjedését.

Érdekes belegondolni, hogy amire mi már mint hozzánk tartozó, "a néplélekből fakadó" motívumvilágra tekintünk, valójában a népi díszítőművészet elemeit kreatív módon felhasználó művészek, könyvtáblatervezők munkájának eredménye.

Az első teremben sétálva, a tárlóiban kiállított könyveket nézegetve több látogató is megjegyezte: ez az élménye arra tanítja, hogy a könyvek is a legértékesebb múzeumi tárgyak lehetnek, mint a festmények vagy a szobrok. Érdekes lenne tudni, hogy ezeknek a könyvritkaságoknak mennyi az eszmei értékük, árverésen milyen összegért kelnének el. Azt hiszem, mind sok milliót érnek, pedig a nagyobb részük teljes egészében papírból van, vagyis nem az anyaguk, hanem a művészi kivitelük adja az értéküket.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című, 21 kötetből álló műsorozat Rudolf trónörökös inspirációjára jött létre. A kötetek szerkesztését Jókai Mór vállalta, míg a gyártás folyamatát Gottermayer irányította. A műben 42 képzőművész közel ezerhatszáz rajza található, amely gazdagítja a Monarchia vizuális és kulturális örökségét.

A Monarchia-sorozat, a Pallas Lexikon, valamint a Magyarország vármegyéi és városai könyvgerinceinek színkavalkádja láttán elbűvölve figyeljük, hogy milyen igényes és gazdag könyvművészeti kultúra fejlődött ki Magyarországon a 19. és a 20. század fordulóján, és szinte hihetetlennek érezzük, hogy ez nagyrészt egyetlen emberöltő alatt, egy nagy egyéniség, self made man munkássága nyomán jött létre.

Gottermayer kis túlzással a könyvkötészet Széchenyijének is tekinthető, ha figyelembe vesszük, hogy ő a könyvgyártás modernizálásának élharcosa volt, akinek munkássága külföldről beszerzett gépek alkalmazására épült. Megdöbbentő, hogy míg fiatal korában még saját kezűleg köteteket készített, később a gépesített üzemek fejlesztőjévé vált, mindezt úgy, hogy az igényességéből egy cseppet sem engedett. Az ő esetében a tömegtermelésre való áttérés nem járt együtt a minőség romlásával, sőt, a színvonal megőrzése mellett tudott innovatív megoldásokat bevezetni.

A belső térben az Iparrajziskola Jaschik Álmos (1885-1950) által irányított egykori könyvkötő műhelyének részleges rekonstrukciója vár ránk. A falon egy lenyűgöző film fut, amely a könyvkötés lépéseit mutatja be. Mindkettő szinte magával ragad, mintha arra törekedne, hogy felkeltse az érdeklődésünket. Az élmény révén világossá válik, mennyi aprólékos munka, odafigyelés és igényesség szükséges a könyvkötés mesterségéhez. Ez a felfedezés mély tiszteletet ébreszt bennünk az egykori mesterek iránt, akik e gyönyörű művészetet művelték.

Egy műhely falai között mindig felmerül bennünk, hogy ha lenne egy igazán tehetséges mester, szívesen részt vennénk egy szép tárgy megalkotásában. Nem vagyunk ezzel egyedül; a kézműves programok és tanfolyamok hihetetlen népszerűsége is ezt mutatja. Mégis, a kiállítás szövege a könyvkötészetet szinte már kihaló mesterségként említi, ami elgondolkodtató.

A könyvkészítés olyan szintre jutott, hogy már-már a múzeumok világába emelkedik, ahol a kiállított szerszámok jelentése egyre inkább elhomályosul az átlagember számára. Ebből adódóan az aranyozóbélyegzők, görgetők, léniák, prések, fűzőállványok és könyvkötő deszkák magányosan várakoznak, hogy egykoron szakértő kezek formálják őket, de a múlt mesterségei úgy tűnik, egyre inkább feledésbe merülnek.

Gottermayer a legkiválóbb anyagokkal, köztük különleges bőrökkel dolgozott, és az itt bemutatott bőrkötés tanúsága szerint nyilvánvaló, hogy a vallási szövegek számára készített művével szinte az örökkévalóságra törekedett. A könyv különös értékét az adja, hogy ennyire jó állapotban megőrizte magát az elmúlt több mint száz év során.

Kitüntetései magukért beszélnek: Ferenc Józseftől a Ferenc József-rend, XIII. Leó pápától a Szent Szilveszter-rend aranykeresztjét, az 1900-as világkiállítás arany- és bronzérmét, valamint a Francia Akadémiai Pálmarend tisztikeresztjét kapta. Vagyis szinte mindent elért, amit mintegy fél évszázados pályafutás során lehetséges volt. Megrázó, hogy utódai csak elherdálni tudták az örökségüket.