A közgazdász felfedte: Európának egy olyan vezetőre van szüksége, aki képes új irányt mutatni.

Sebestyén Géza megállapította, hogy az Európai Unió, akármilyen gazdasági potenciállal rendelkezik, politikai téren nem tudja érvényesíteni az egyenrangú bánásmódot a nagyhatalmak világában.

Sebestyén Géza, aki az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének irányításáért felel, egy rövid, de figyelemfelkeltő elemzést osztott meg Facebook-oldalán a hétfői washingtoni történésekkel kapcsolatban.

A bejegyzése kezdetén emlékeztetett arra, hogy a Párizsi békekonferencián, 1919-ben Japán, bár a győztes hatalmak között foglalt helyet, mégis a székét szándékosan az asztal végéhez helyezték. Ez a látszólag jelentéktelen protokolláris döntés valójában egy sokkal mélyebb üzenetet rejtett magában:

"A történészek konszenzusra jutottak abban, hogy ez a figyelmen kívül hagyás hozzájárult ahhoz a keserű érzéshez, amely végül az imperializmus irányába terelte a keleti országot" - fogalmazta meg a közgazdász.

Sebestyén rávilágított a Fehér Házban zajló eseményekre is. Hétfőn Washingtonban a "nagyok" egy hosszú asztal köré gyűltek, ahol középen az amerikai elnök foglalt helyet, míg Ursula von der Leyen a sarokban, szinte a periférián ült. Ez a helyezés különösen figyelemre méltó volt, hiszen jól mutatta a politikai hierarchiát és az aktuális erőviszonyokat.

"Ursula pozíciója a felvételen nem csupán az ő történetét meséli el, hanem a miénket, európaiakat is. Arra világít rá, hogy mennyire fontos számunkra a közösségünk értéke és megbecsülése."

Sebestyén Géza emlékeztetett, hogy nem ez az első alkalom, hogy az EU Bizottság elnökét protokollárisan megalázták. 2021-ben Ankarában történt meg a hírhedt "sofagate", amikor Erdoğan fogadta Charles Michelt és Ursula von der Leyent, és csak két karosszéket helyeztek ki.

Ursula von der Leyen és António Costa legutóbbi kínai látogatásuk során nem éppen a megszokott protokoll szerint érkeztek. Ahelyett, hogy díszes fogadtatásban részesültek volna, csupán egy egyszerű busz szállította őket a tárgyalások helyszínére.

Ezek a jelek mind ugyanabba az irányba mutatnak, hogy az EU, bármilyen gazdasági erővel is bír, politikailag nem képes kiharcolni magának az egyenrangú bánásmódot a nagyhatalmi színpadon.