A Netflix skóciai sorozataként is meglepően izgalmas, és egyben rémisztő élményt nyújt az egyik legnépszerűbb skandináv krimi.

A Q-ügyosztály izgalmas kalandjait Edinburgh festői városába helyezték át, de Carl Morck, a sorozat főszereplője, továbbra is a megszokott morcos stílusában nyomoz. A "Megoldatlan ügyek osztálya" című sorozat kritikája rávilágít arra, hogy a karakterek dinamikája és a történetvezetés mennyire színes és lebilincselő, még ha Morck folyamatos elégedetlensége néha kiszámíthatónak tűnik is. Az új helyszín friss színt hoz a cselekménybe, de Morck sötét humora és cinizmusa továbbra is a sorozat védjegye marad. A nézők számára izgalmas kihívás, hogy nyomon követhessék a rejtélyeket, miközben Morck és csapata próbálják megoldani az évtizedes titkokat, amelyek Edinburgh árnyékos zugait rejtik.

Ha te is rajongsz a skandináv krimikért, valószínűleg már belefutottál a Q-ügyosztály rejtélyes eseteibe. Jussi Adler-Olsen összesen tíz izgalmas regényt alkotott, melyek középpontjában Carl Mørck, a koppenhágai rendőrség szokatlan nyomozója áll, aki a pincébe száműzött, frissen alakult részleg kicsiny csapatával együtt igyekszik felgöngyölíteni a megoldatlan ügyeket. A Q-ügyosztály, amely valójában a rendőrség arculatának javítását célozza, meglehetősen szerény költségvetéssel működik, így Mørck kezdetben nem éppen lelkesedik a feladat iránt. Az első regény, a Nyomtalanul, 2007-ben jelent meg, és egy régi eltűnés ügyét kezdi kibogozni – ezt a történetet most a Netflix egy izgalmas kilencrészes sorozat formájában dolgozta fel.

Adler-Olsen regényei már korábban is megihlettek filmes alkotókat: 2013-ban debütált a Nyomtalanul című film, amelyben Nikolaj Lie Kaas és Fares Fares keltették életre a Q-ügyosztály nyomozópárosát, Carl Mørckot és Assadot. Ez a dinamikus duó három további filmben is visszatért. 2021-ben egy újabb próbálkozás érkezett, amely egyfajta rebootként két újabb regény adaptációját hozta el, ezúttal teljesen más szereplőgárdával. A filmben Mørckot az Ádám almái (2005) különc neonáci karakterét megformáló Ulrich Thomsen alakította, míg Assad szerepét Zaki Youssef vette át. 2024-ben a Határtalanul című film után azonban nem láthattunk újabb dán produkciót a Q-ügyosztály kalandjaiból, de most végre megérkezett a Netflix feldolgozása, amely a történetet Skóciába helyezi át, új színt hozva az izgalmas nyomozásokhoz.

A sorozat magyar verziója a Megoldatlan ügyek osztálya címet viseli, míg az eredeti cím Dept. Q. A cím mögötti "Q" jelentése pedig egy kis irónia: az eredeti regényben Carl Mørck nevezi el a részleget, mivel a pincében kell dolgoznia, és úgy véli, hogy ha már a legmélyebb szinten kell bújnia a régi, megoldatlan ügyek között, akkor a név is legyen egy kicsit furcsa, így az ábécé utolsó betűje kerül választásra. A sorozat első része, amely a Nyomtalanul című könyvet dolgozza fel, nem Mørck, hanem a helyiség hivatali megnevezése kapja ezt a különös elnevezést.

"Q blokk - zuhanyzók",

Ahol a reterátok zúgása és a csöpögő vízcsapok monoton ritmusa összhangban áll, ott kezdik el felfedni a megoldatlan rejtélyeket. De kik is ezek az árnyékból kibukkanó nyomozók?

A Q-ügyosztály alapját Morck képezi, aki éppen a legrosszabb pillanatok egyikéből lábadozik. Egy lőtt seb és az önvádlás terhe alatt küzd, hiszen egy olyan helyszínen találta magát, ahová soha nem kellett volna mennie. A tragédia három életet formált át: James Hardy (Jamie Sives) nyomozó deréktól lefelé lebénult, míg egy fiatal rendőrtiszt életét vesztette a lövöldözés során. Morck viszont viszonylag gyorsan felépült, mivel a golyó társán át haladt, így őt csak súrolta a sors. A történet két párhuzamos szálon fut: az egyik a lövöldözés körüli rejtély felderítésére összpontosít, míg a másik egy fiatal és ambiciózus ügyvéd, Merritt Linguard (Chloe Pirrie) ügyét veszi górcső alá, aki évekkel ezelőtt nyomtalanul eltűnt. Morck munkáját segíti Rose Dickson (Leah Byrne), aki éppen egy idegösszeomlás után próbál talpra állni, és Akram Salim (Alexej Manvelov), egykori szíriai rendőrségi tag, aki valójában Assad néven ismert, de valamiért új identitást kapott. Ők hárman alkotják a Q-ügyosztályt, míg Hardy a kórház falai közül követi és támogatja az eseményeket, próbálva hozzájárulni a nyomozás sikeréhez.

Az, hogy Skóciába helyezték át a Dániában játszódó sztorit, valójában szinte lényegtelen: a skandináv krimi akkor is működik, ha más a helyszín, pláne Edinburgh, ami szintén szép, de elég szélsőséges az időjárás. A rendezés ügyesen bánik a tájjal, de ami még fontosabb, hogy a képaránnyal is játszik. A nyomozással párhuzamosan ugyanis azt is folyamatosan látjuk, mit történt, illetve mi történik épp Merritt-tel. Szóval azt tudjuk, hogy még él, ám azt nem tudjuk, ki és miért rabolta el: mi több, erre kéne rájönnie a nőnek is, ugyanis addig egy kamrában tartják fogva, ahol folyamatosan növelik a nyomást. És, miként a negyedik rész stáblistája alatt elhangzó figyelmeztetéséből kiderül:

Ez egy elég kegyetlen suspense, hiszen mi már tudjuk, mi vár Merritt-re, ha záros határidőn belül nem jön rá, miért tartják fogva. A kamrában játszódó jeleneteknél ráadásul megváltozik a képarány: a sorozat alapvetően 16:9-ben készült, ez a klasszikus mozis képarány, ami szélesvásznú tévéken széltől szélig ér. Ám

A feszült és izgalmas cselekményhez egy lenyűgöző szereplőgárda társul, amely valóban kiemeli a filmet. Morck szerepére Matthew Goode tökéletes választás, hiszen ezzel bizonyítja, hogy nem csupán olyan népszerű sorozatokban, mint A korona vagy a Downton Abbey, tud brillírozni. Szikár, szakállas nyomozóként is megállja a helyét, és mesterien alakítja azt a karaktert, aki az emberi kapcsolatokban nehezen találja a helyét, viszont detektívként olyan rejtélyek nyomába ered, amik másoknak eszébe sem jutnának. Akram szerepében Alexej Manvelov hol komikus, hol pedig rendkívül félelmetes, szinte minimalista mimikájával. A Rose-t megformáló Leah Byrne pedig az eddigi adaptációk közül a legjobban idézi meg a regénybeli karaktert. A szereplők közötti kémia lenyűgöző, ami folyamatosan fenntartja a feszültséget, és soha nem engedi, hogy üresjárat keletkezzen.

Valóban, kilenc epizód nem kevés, ha figyelembe vesszük, hogy a 2013-as film csupán másfél óra alatt dolgozta fel ugyanezt a történetet. A Netflix sorozatában azonban számos változtatás és új elem található. Míg a filmben bizonyos részeket sietve kellett bemutatni, a sorozat lehetőséget ad arra, hogy alaposabban kifejtsék a karakterek és események hátterét – például az ügyosztály megalakulása közel egy órát kapott, amire a filmben nem volt idő. Emellett új karakterek és szálak is megjelennek, amelyek nemcsak színesítik a történetet, hanem annak hangulatát is gazdagítják. Például Akram/Assad családi vonatkozása, illetve Morck stresszlabdája egyfajta egyensúlyt teremt a karakterek között – szerintem ez egy igazán jó döntés.