A rozé már túllépett a csúcsán, de nem a túlélésért küzd.
A rozébor az utóbbi évtized egyik legnagyobb boros sikertörténete, hiszen könnyedségével, gyümölcsös ízvilágával és frissességével pontosan azt nyújtotta, amit a modern fogyasztók kerestek. De vajon megmaradt-e még a lendület a rozéhullám mögött? A Rosalia Borpikniken jártunk, ahol lehetőségünk nyílt beszélgetni Zilai Zoltánnal, a rendezvény főszervezőjével és a VINOFED alelnökével. Kérdéseinkre válaszolt, arról, hogy a borászok és a fogyasztók ma hogyan viszonyulnak a rozéhoz, milyen irányba tart a hazai és nemzetközi piac, valamint hogy van-e jövője ennek a sokáig verhetetlen borkategóriának.
Tizennégy évvel ezelőtt, amikor útjára indult a Rosalia fesztivál, a rozé bor éppen a csúcsra tartott - vagy legalábbis már a csúcsra való készülődés fázisában volt. Zilai Zoltán emlékei szerint már akkor is világosan látszott, hogy ez a borfajta nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte és világszerte is óriási népszerűségnek örvend. A rozé könnyed és gyümölcsös ízvilága, gasztronómiai sokoldalúsága, valamint az, hogy új közönséget - nők, fiatalok és új piacok - vonzott be a borfogyasztás világába, mind-mind arra utalt, hogy a rozé nemcsak a jelen, hanem a jövő bora is.
Zilai szerint a rozé a "belépőbor" mintapéldánya lett: megszeretni könnyű, társítani bármivel lehet, és sosem tolakodó. Nem véletlen, hogy volt időszak, amikor egyes hazai áruházláncok borforgalmának közel 30 százalékát is kitevő rozékeresletet kellett kielégíteni. Számos fehérboros termelő volt, aki azért telepített vörös szőlőt, hogy rozét tudjon készíteni - mert a pincékbe betérő hölgyek ezt kérték.
De mint minden hullámnak, ennek is eljött a visszarendeződése. Zilai nem tagadja, hogy a rozé körüli felhajtás némileg mérséklődött. Ugyanakkor szerinte ez korántsem a végét jelenti. Sokan temetik a rozét, de ez szerinte veszélyes, mert akár önbeteljesítő jóslattá is válhat.
A rozé továbbra is kulcsszereplő a borászat világában, ám a paletta egyre színesebb és sokszínűbb. A piacon a klasszikus, reduktív technológiával készült, friss, gyümölcsös és illatos rozék dominálnak, amelyek a forgalom 95-98%-át teszik ki. Ugyanakkor az utóbbi évtizedben egy érdekes elmozdulás is megfigyelhető: a dél-francia Provence-ból indult trend következtében egyre több borász kezd kísérletezni az érlelt, hordós és komplex rozék készítésével. Ezek a tételek elsősorban gasztronómiai élményekhez készülnek, és nem a strandok hűsítő italai közé tartoznak.
A rozé népszerűségének fellendüléséhez jelentősen hozzájárult a fröccskultúra újjáéledése. Zilai megjegyzi, hogy körülbelül 15 évvel ezelőtt indult egy figyelemreméltó bormarketing kampány, amely kifejezetten a fröccs újraértelmezésére összpontosított, és ez a kezdeményezés egybeesett a rozétrend csúcsával. A magyar rozék különösen jól tolerálják a szódát – élénk színvilágukkal és frissességükkel kitűnnek, nem veszítenek el karakterükből, mint ahogyan azt sok nemzetközi fajtájuk esetében tapasztalhatjuk.
A szakértő véleménye szerint elérkezett az idő, hogy ismét elindítsunk egy hasonló kampányt. Ennek különösen nagy jelentősége van a borfogyasztás csökkenése miatt, hiszen ez remek alkalom lenne új közönség megnyerésére. Különösen most, hogy egy új generáció lépett színre, akiknek még nincsenek emlékeik a "rozés nyarak" varázsáról.
Zilai Zoltán véleménye szerint a nemzetközi presztízs már megérkezett, hiszen a provence-i Rozéintézet aktívan foglalkozik a magyar szőlőfajták tanulmányozásával és a hazai borászatok technológiáinak elemzésével. Szakmai tekintetben tehát elismerés övezi a magyar borokat, ám a piac nem mindig reagál megfelelően erre a szakmai megbecsülésre. Zilai arra figyelmeztet, hogy a magyar borstratégia elmúlt 20 éve lehetőséget kínált arra, hogy a rozét nemzeti márkává formálják, hasonlóan ahhoz, ahogy az ausztrálok a shirazt, az új-zélandiak a sauvignon blanc-t, vagy az argentinok a malbecet népszerűsítették. A "Rozé = Magyarország" koncepció már nem tűnik elérhetőnek, és a felépítése ma már rendkívül nehézkes feladat lenne.
A szakma előtt újabb, nehezen kézzelfogható kihívás bontakozik ki: az alkoholfogyasztásról folytatott diskurzus átalakulása. Zilai megfigyelése szerint az alkohol káros hatásait elemző írásokban jellemzően a bort emelik ki, miközben a valóságban a sör és a tömény italok forgalma sokkal jelentősebb. A bor társadalmi és kulturális értékének kommunikálása egyre inkább nehézkessé válik, s ez a trend a rozéra is kihatással van.
Felmerül a kérdés: vajon lehet-e újra életet lehelni a rozéba? Mennyire számítanak a trendek, mint a natúrborok, gyöngyöző változatok, vagy éppen az alternatív csomagolások? Zilai véleménye szerint ezek az új formák színesíthetik a borpalettát, de a lényegi változást nem hoznak el. Az igazi jövő továbbra is a gondosan elkészített, friss és gyümölcsös rozékban rejlik. A szervező szívből hisz abban, hogy a rozé nem csupán a túlélésért küzd, hanem képes megőrizni vonzerejét a borpiacon. Ehhez azonban komoly termékként kell rá tekinteni, nem csupán mint egy nyári trendre. Egy fesztivál, ahol az emberek rozéval a kezükben újra felfedezhetik, miért is szerették meg ezt a bort annak idején, remek lehetőséget kínálhat erre.
