A szadduceusoktól a bolsevikokig: Történelmi utazás a hatalom és ideológiák világában Az emberi történelem során számos politikai és vallási irányzat formálta a társadalmak működését. A szadduceusok, a zsidó vallás egykori elit csoportja, a templom puszt
Húsvét idején sokszor találkozunk a farizeusok nevével, akik Jézus Krisztus kereszthalálához vezető események kulcsszereplői voltak. Ugyanakkor a korabeli zsidó társadalom másik fontos irányzata, a szadduceusok sokszor háttérbe szorul. Egy izgalmas szellemi felfedezésre invitálok minden érdeklődőt. Nem állítom, hogy az alábbi gondolatok mentesek a kritikától, de biztos vagyok benne, hogy elgondolkodtató és értékes következtetésekhez vezethetnek. Mielőtt azonban részletesebben bemutatnám a szadduceusok tanait, fontosnak tartom, hogy néhány szót ejtsünk a farizeusokról is, hogy teljes képet kapjunk a korabeli vallási diskurzusról.
**Jézus és a farizeusok: A képmutatás árnyékában** Kik is voltak valójában a farizeusok? E csoport tagjai a második templom korában, körülbelül a Kr. e. 2. századtól a Kr. u. 1. századig, a zsidó vallás lelkes képviselőiként tevékenykedtek, különösen Jézus idején. A nevük a héber "perusim" szóból származik, ami "elkülönülteket" jelent, utalva arra, hogy a Tóra és a hagyományok megtartására különös hangsúlyt fektettek. A farizeusok főbb jellemzői közé tartozott a Tóra szigorú értelmezése és betartása. Nem csupán Mózes öt könyvében található törvényeket tartották fontosnak, hanem a "szóbeli törvényt" is, amely a hagyományok összességét jelentette, és amelyet később a rabbik kodifikáltak. Hittek a feltámadásban, valamint a túlvilági jutalomban és büntetésben, szemben a szadduceusokkal, akik e hiteket elvetették. A farizeusok erős befolyással bírtak a zsinagógai életre és a köznép körében, míg a szadduceusok inkább a papi arisztokráciához tartoztak. Azonban a farizeusok neve mára a képmutatás szinonimájává vált. Az Újszövetségben, különösen az evangéliumokban, Jézus rendszeresen bírálta őket a kétszínűségük miatt. Olyan embereknek tűnnek, akik külsőleg szentnek és törvénytisztelőnek mutatkoznak, de valójában hiányzik belőlük az irgalom, az alázat és az őszinteség. Nem szükséges messzire néznünk ahhoz, hogy a történelem során és napjainkban is számos hasonló mentalitású zsidó származású embert találjunk. Gyakran ők a legnagyobb "humanisták", akik a legszebb szavakat mondják, miközben a tetteik nem mindig tükrözik mindazt, amit hirdetnek.
Julius Wellhausen: A farizeusok és a szadduceusok De kik is voltak valójában a szadduceusok? Ez a csoport gazdag nemesi családokból, főpapokból és a jeruzsálemi templomi kultuszhoz szorosan kötődő "aranyifjakból" állt. A nevük valószínűleg Cádók főpap nevéből ered, aki Dávid és Salamon uralkodása alatt töltötte be papi tisztségét, innen származik a "cádokiak" vagy "szadduceusok" elnevezés. A szadduceusok legfőbb jellemzői közé tartozott, hogy kizárólag a Tórát (Mózes öt könyvét) fogadták el hiteles forrásként, elvetették a farizeusok által fontosnak tartott "szóbeli törvényt". Hitviláguk nem foglalkozott a feltámadással, angyalokkal, szellemekkel vagy a túlvilági jutalommal/büntetéssel; számukra a vallás csak a földi életre korlátozódott. Szoros kapcsolatot ápoltak a római hatóságokkal, mivel politikai befolyásuk és templomi hatalmuk megóvása érdekében érdekük volt a status quo fenntartása. A főpapok közül is sokan szadduceusok voltak, köztük azok is, akik Jézus kihallgatásában részt vettek. A farizeusok és a szadduceusok tehát két, egymással szemben álló zsidó csoportot alkottak, ami arra utal, hogy a zsidóság belső viszonyai akkoriban is megosztották a közösséget, éppúgy, mint manapság. Az ő ellentétük azonban másfajta koordinátarendszerben mozog, mint ahogyan azt mi, nem zsidó gondolkodásúak elképzelni tudnánk. Két lényeges közös vonás mindenképpen fellelhető közöttük: 1. Politikai és vallási befolyás: Mindkét csoport nem csupán vallási, hanem politikai erővel is bírt. Míg a szadduceusok inkább "hivatalos" hatalommal rendelkeztek (például főpapi címek révén), addig a farizeusok népi támogatással és tanítói tekintéllyel voltak felvértezve. 2. Jézussal szembeni ellenségesség: Mindkét csoport konfliktusba került Jézussal, bár különböző okok miatt. A farizeusokat Jézus a képmutatásukért és törvényeskedésükért kritizálta, míg a szadduceusok attól féltek, hogy Jézus népszerűsége lázadásokat gerjeszthet, és veszélyeztetheti a templomi rendet. A rómaiak Krisztus után 70-ben lerombolták a templomot, ezzel a klasszikus értelemben vett farizeus és szadduceus zsidó vallási mozgalom véget ért. Azonban ez a vég nem volt végérvényes. Meggyőződésem, hogy a zsidó mentalitás, lelkiség és szellemiség jelentős része ma is tükrözi e két irányzat örökségét. A közös vonások a felszín alatt továbbra is jelen vannak, bármennyire is hangsúlyosak az ellentétek a nyilvános diskurzusban, akárcsak a mai konzervatív és progresszív zsidóság között. Az éremnek mindig két oldala van; ez a kettősség, amely lényegét tekintve egy, végigkísérte az elmúlt kétezer év történelmét.
Most térjünk vissza egy pillanatra a szadduceusokhoz, akik magukat vallási közösségként próbálták bemutatni, ugyanakkor valójában tiszta materialista nézeteket vallottak. Mint már említettem, tagadták a túlvilág létezését és a szellemi dimenziókat, így amikor Istenről beszéltek, az nem volt más, mint saját maguk istenítése és bálványozása, amelynek a Sátánnal sokkal inkább közvetlen kapcsolata volt, mint a valódi Istennel. Érdekes módon ezek a materialista eszmék évszázadokkal később újra megjelentek, egy ideológiai alapként, amelynek létrehozói között sok zsidó is szerepelt. Ez volt a bolsevizmus, amely végül a Szovjetuniót hozta létre. Vajon nem figyelemre méltó egybeesés? Itt is megmutatkozott a belső faji identitásuk, a kommunisták mintegy "ellenhagyomány" szimbólumaival, szinte vallásos külsőségekkel és rituálékkal éltek. Számomra egyértelműek a párhuzamok a Krisztus korabeli szadduceusok "vallási" külsőségei és a bolsevikok között; mindkettő Isten ellensége volt, a középpontban pedig a zsidó szupremácizmus állt. Jézus Krisztushoz való viszonyuk mind a szadduceusok, mind a kommunisták részéről ellenséges volt. De mi a helyzet a farizeusi hagyományokkal? Úgy érzem, hogy a túlvilágképük és a szellemi irányultságuk mélyen gyökerezik a materialista, anyagias és evilági létszemléletben, erőteljes babonákkal átszőve. Keresztény nézőpontból nézve ez mindenképpen megkérdőjelezhető. Itt is inkább a látszólagos ellentét figyelhető meg a szadduceusokkal szemben.
Orbán Viktor és Köves Slomó a siratófalnál Ahelyett, hogy történelmi párhuzamokra és fejtegetésekre térnénk, érdemes inkább megvizsgálni, kik képviselik ma Magyarországon a "zsidó reneszánszot". Véleményem szerint ők a farizeusok szellemi örökösei. A "konzervatív zsidóság" e nézeteknek hű támogatója Orbán Viktor és a NER. Ők vallásos díszlet mögé bújva igyekeznek tetszelegni, miközben valójában jelentős politikai befolyással rendelkeznek. Ezzel szemben a balliberális oldalon álló zsidók, akik főként a Mazsihisz köré csoportosulnak, világibb, politikai megközelítéssel bírnak, de a különbség itt is csak látszólagos. A Jézus Krisztushoz való viszonyulás mindkét irányzatban hasonló: mindkettő folyamatosan az "antiszemitákat" keresi, és dominanciára törekszik Magyarországon. Ezt jól illusztrálja, hogy amikor Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, akit Orbán Viktor helytartóként fogadott, Magyarországon járt, Köves Slomó – a "konzervatív" (Fidesz-közeli) zsidóság képviselője – kéz a kézben volt vele a találkozókon, míg a balliberális (Mazsihisz által képviselt) zsidóságot Grósz Andor képviselte. Ez a "munkamegosztás" világszerte is hasonlóképpen működik, és senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy ez így van. Henney Viktor - Kuruc.info
