A Tiszás Szeretetország nyomában | Demokrata Fedezd fel a Tiszás Szeretetország varázslatos világát, ahol a szeretet és a közösség ereje a középpontban áll. E hely különleges atmoszférája inspirálóan hat mindenkire, aki belép a határain. Az itt élők mind

Magyar Péter gyakran és lelkesen osztja meg vízióját arról, hogy hippi szellemiséggel és buddhista bölcsességgel fogja elhozni a békét Magyarországra. Azt állítja, hogy ő lesz a harmadik honalapító, akinek még Deák Ferenc is önként lemondana a "haza bölcse" titulusról. De vajon valóban megvalósíthatja ezt a grandiózus célt egy olyan személy, aki hajlandó eladni magát Manfred Webernek és a háborúpárti elitnek? Az, aki a saját népét brutális módszerekkel kényszersoroztató, az ellenzéket elnyomó Zelenszkij elnökkel és annak embereivel, mint például a kémkedésre szakosodott Ceber Rolanddal, szívesen barátkozik? Kérdések sorát vetik fel ezek a ellentmondások, amelyek a valódi szándékait és elveit kétségessé teszik.

Ráadásul a balliberális tábor mögött álló szűk kör egyre inkább vágyik a gyűlöletre, Márki-Zay pedig lelkesen teljesíti ezt az igényt. Eközben a magyar jobboldal a békés fejlődés és a digitális polgári körök (DPK) irányába halad, ami markánsan különbözik a másik oldal hozzáállásától.

A magyar közmondás, miszerint "kutyából nem lesz szalonna", tökéletesen illusztrálja a baloldal vezéralakját, aki akár egy szótárban is megjelenhetne ennek a kifejezésnek a példájaként. Politikai pályafutása óta rendre a pökhendi stílusát képviseli, ráadásul még saját támogatóit is megveti (például emlékezzünk arra a felvételre, ahol képviselőit "agyhalott Soros-ügynöknek", míg támogatóit "büdös szájúaknak" titulálta). E stílus mellett a tévedhetetlenség illúziója is jellemzi, amit legutóbb a napraforgóügy kapcsán tapasztalhattunk, amikor Magyar egy közönséges gyomot nézett napraforgónak, annak ellenére, hogy korábban büszkén hangoztatta, hogy kertészmérnök szeretett volna lenni. Emellett emlékezetes marad, hogy amikor az országot évtizedek óta nem látott vihar sújtotta, ő "zápor"-nak minősítette azt, vagy hogy a bukott szír diktátor budapesti látogatásáról szövegelt valótlan állításokat.

A probléma azonban nem kizárólag Magyar Péter személyéből ered, hanem abból a balliberális kemény magból, amelynek kegyeit keresi. Ez a régi baloldalhoz és SZDSZ-hez köthető kör ugyanis elképesztő gyűlölettel viseltetik minden nemzeti értékünk iránt: hívták már a Szent Koronát micisapkának, a magyarokat genetikusan alattvalónak. Ez a többnyire nagyvárosi "kifinomult" értelmiségiekből álló kör nem tudja elviselni a gondolatot, hogy az ország annak ellenére sikeres tud lenni, hogy világmegváltó gondolataikkal ellentétes irányba halad. A frusztrációjukból eredő gyűlöletet az elmúlt másfél évtizedes politikai sikertelenségük csak tovább növelte. Elég csak arra gondolni, hogy milyen gúnyneveket ragasztottak az egyes jobboldali köztársasági elnökökre.

Ez a baloldali kemény mag tehát kifejezetten azt várja el a politikai színtéren megjelenő szereplőktől, hogy kielégítsék a gyűlölet iránti igényüket. Számukra ugyanis a legfontosabb a nyugatról érkező buksisimogatás és a jutalomfalatok, és hajlamosak inkább az ukrán elit iránti vonzalmat táplálni, mint saját hazájuk iránt. Hont Andrást az Orbán-interjú kapcsán csupán azért minősítették propagandistának, mert barátságos stílusban tette fel egyébként kritikus kérdéseit.

A közszereplők mellett az ukrán gyorsított csatlakozást ellenző békepárti jobboldali szavazók megvetése is gyakori jelenség a diskurzusban. Ahogyan a Tanúban is megfogalmazódik: "aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik." Aki nem hisz a közös jövőnkben, az árulóként van elkönyvelve. E nézőpont szerint ezek az emberek buták, félrevezetettek, vagy éppen rosszindulatúak, esetleg megvásároltak. Kéri László véleménye szerint hasznos, ha ilyen szavazókat leprásként kezelnek, mivel ez segíthet nekik megérteni a "helyes" választást. Gyakran felmerül az a tévhit is, hogy vidéken az emberek nem rendelkeznek internettel, ezért szükséges nyomtatott formában tájékoztatni őket. Az elképzelésük az, hogy ha az emberek megismerik a "valóságot", akkor automatikusan baloldali nézeteket fognak vallani. Ezt a megközelítést most a Tisza Párt is követi a Tiszta Hang nevű propagandalapjával.

A gyűlöletiparban érdekelt ellenzéki kemény mag néha meglepődik azon az indulatáradaton és verbális erőszakon, amit saját politikai játszmáik révén szabadítanak a társadalomra. Ebből adódóan, mintegy védekezésként, rendszeresen hangsúlyozzák, hogy mindez kizárólag a jobboldal számlájára írható – hiszen ha nem létezne jobboldali ellenfél, nem lenne kire irányítaniuk a haragjukat. E tudathasadásos állapotuk kezelésére folyamatosan az általuk gerjesztett megosztottság végpontjairól beszélnek, és egy idealizált szeretetország vízióját festik. Ám az a gondolat, hogy esetleg ők is kifejezhetnék a szeretet legcsekélyebb jelét az általuk olyannyira gyűlölt jobboldal felé, valahogy sosem merül fel bennük.

Ez a megrettenés azonban mindig csak időleges lehet: Márki-Zay Péter esetén még visszahőköltek attól a Frankenstein-szörnytől, amit teremtettek, Magyar Péternél már az arcizmuk sem rendül. Sőt, vele együtt kiáltanak vérért, a politikai ellenfelekkel történő leszámolásért és vagyonelkobzásért. Ne feledjük, hogy a Tanácsköztársaságban kegyetlenkedő Lenin-fiúk vezetői is visszafogott kávéházi emberekként kezdték a pályafutásukat. A féktelen gyűlölet azonban teljesen kiforgatta őket emberi mivoltukból.

Érdemes megemlíteni azokat a külső erőket is, amelyek profitálnak a gyűlöletkeltésből: gondoljunk csak a brüsszeli bürokráciára, a Soros által irányított szervezetekre, és lényegében az egész globalista hálózatra. Ezek az entitások ügyesen kihasználják az erőteljes érzelmeket, hogy a saját politikai céljaik érdekében manipulálják a liberális tábor kemény magját. A valóság azonban az, hogy csupán a hatalom illúzióját kínálják, mivel ha valóban kormányra jutnának, akkor ezt a globalista kör által diktált utasításokat kellene követniük. Így bábkormánnyá válhatnának, akiket kívülről irányítanak, még ha sokan közülük ezt az alárendeltséget most elfogadhatónak is tartják (lásd a "kisebb szuverenitásról való lemondás" kérdését). Ismét csak bizonyítást nyer, hogy a bosszú valójában rossz tanácsadónak bizonyul.

A magyar jobboldali értékeket támogató csendes többség hosszú ideig elviselte a gyűlöletáradatot, amely sokak számára elviselhetetlenné vált. Helyesen döntöttek, amikor nem játszottak bele a társadalmi felforgatók által megálmodott polarizáló játszmába, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy a szélsőséges megosztottság könnyen vezethet a hatalom megragadásához, ahogyan azt Ukrajnában, Szerbiában vagy Szlovákiában is láthattuk. A magyar jobboldal még mindig a párbeszéd és a békés együttélés lehetőségeit keresi, de a fenyegetésekkel szemben szükség van a szerveződésre. Ezért jöttek létre a Digitális Polgári Körök, amelyek célja, hogy összefogják azokat, akik hisznek a közös értékekben és a konstruktív párbeszéd fontosságában.

Ennek a kezdeményezésnek a célja nem a másként gondolkodók megfélemlítése vagy a társadalom rombolása, mint ahogyan azt a tiszai trollhadsereg teszi, hanem inkább a békés együttműködés elősegítése az online térben. Az egyes DPK-k a jobboldal számára releváns kérdések köré csoportosulnak, mint például a háborúval, migrációval, drogellenes intézkedésekkel, gyermekvédelemmel vagy a szuverenitás védelmével kapcsolatos témák. Én magam is tagja vagyok az utóbbi csoportnak, és bátorítok mindenkit, hogy csatlakozzon hozzánk. Egy hazaszerető jobboldali ember most a legnagyobb hatást gyakorolhatja a baloldali gyűlölet cunamijával szemben. Nincs is annál ijesztőbb számukra, mintha mi nem esnénk bele az általuk generált gyűlölet spiráljába.

A jobboldal nem hirdeti büszkén, hogy szeretetországot teremt, ennek ellenére már tizenöt éve egy békésebb társadalom kialakításán fáradozik. Éppen ezért fontos, hogy világossá tegyük a mai Lenin-fiúknak: ha valóra szeretnék váltani a szenvedélyes, vérgőzös elképzeléseiket, eljön majd az a nap, amikor a 134. nap valósággá válik.