Az őrgróf fia Torontóból reagál | Demokrata
Hazatérése után, ahogy a Hír24 híradása is említi, katonai pályafutását a Magyar Kommunista Párt (valójában a Magyar Dolgozók Pártja) tagjaként kezdte. Az 1956-os forradalom idején azonban már a rétsági Hunyadi-páncélosok laktanyaparancsnokaként tevékenykedett, ahol fegyvereket és lőszert osztogatott a felkelőknek, sőt, még riadót is fújatott a harcosok számára. A szovjet erők erőteljes közbelépése előtt azonban úgy döntött, hogy leteszi a fegyvert. A politikai manipulációt tükröző megemlékezés végül azzal zárul, hogy "forradalmi tevékenysége miatt 1957. december 10-én végezték ki Pesten az Országos Börtönben, és titokban temették el - ahogyan Nagy Imrét is - a 301-es parcellában."
A megemlékezés különös súlya abban rejlik, hogy Pallavicini Antal őrgróf hadnagy "bűne", amely valójában hőstett volt, mélyen elhallgatásra került. Az esemény, amely a felsőpetényi Almásy-kastély falai között zajlott, megérdemli, hogy a történelem fényében tisztán lássuk: ő az, aki kiszabadította Mindszenty Józsefet, Magyarország hercegprímását, miután a pufajkás ávósok gyáván elmenekültek a helyszínről. 1956. október 30-án az őrgróf autóval vitte a fővárosi Úri utcai hercegprímási palotába, a tömeg éljenzése közepette. Ez a merész tett azonban nem maradt következmények nélkül: élete árán kellett megfizetnie a bátorságáért, hiszen a hatalom nem nézte jó szemmel a hősies cselekedeteit.
A méltatlan, sértő és gyakran a valóságot torzító írást eljuttattam a kivégzett hadnagy ma is élő fiának, Pallavicini András barátomnak. András az 1970-es években, a Kádár-rezsim áldásával hagyta el hazáját, és számos '56-os menekült társával együtt Torontóban kezdett új életet. Az általam feltett kérdésekre és kérésekre a következő válaszokat adta.
- Igaz, hogy édesapád antifasiszta prominens, nagyapád pedig Horthy kormányzó úr legitim ellenzéke volt?
Édesapámat 1943-ban páncélos hadnaggyá nevezték ki a Ludovikán, majd az orosz frontra küldték, ahol sajnos szovjet fogságba került. A harcok során szerzett sebesülése következtében egy fogolytábori kórházba szállították, ahol az emberséges és szakszerű orvosi ellátás szó szerint megmentette az életét. Főnemesi származása ellenére, a szovjetekről korábban kialakult nézetei gyökeresen megváltoztak. Ezeket a történeteket az azóta már elhunyt ludovikás tiszttársaitól hallottam. Nagyapám, őrgróf Pallavicini György, aki a felsőház képviselője volt, Kun Béláék rémuralma idején tagja lett a Bécsben működő Antibolsevista Comité-nak, majd a vörös terror után a Dunántúl kormánybiztosaként tevékenykedett. Meggyőződéses királypárti legitimista volt, így természetes módon Horthy kormányzóval szembenálló álláspontot képviselt, azonban nem a baloldali oldalról.
Valóban úgy van, hogy édesapád Bajcsy-Zsilinszky nézeteivel azonosult, majd pedig a Vörös Hadsereghez szökött, ahol végül átállt?
A Bajcsy-féle Márciusi Front, egy náciellenes mozgalom tagjaként, testvérével, Györggyel együtt aktívan részt vettek a szervezkedésben. Ennek következményeként a Gestapo letartóztatta György testvérbátyját, akit később Dachauba deportáltak. Szabadulása után azonban édesapám irányultsága és származása miatt az ÁVH elkapta, és a Mindszenty-pert követően a szovjet NKVD elhurcolta. A Gulagon vesztette életét 1941 környékén. Ami a zászlóaljparancsnoki kinevezését és a szovjet oldalon való bevetését illeti, erről nem tudok, és nem is tartom valószínűnek. Különösen azért, mert 1952-ben éppen a nacionalista katonai nézetei és arisztokrata származása miatt zárták ki az MDP-ből, amely az MSZMP elődje volt. Édesapámra, aki egész életében hű maradt elveihez, és soha nem írta alá a Kádár-rendszer iránti tiszti hűségnyilatkozatot, rendkívül büszke vagyok.
Végül is, valóban furcsa, hogy csupán lőszer- és fegyverosztásért ítélték halálra, miközben Rétságon egy hercegprímás társaságában álló szobor hirdeti Mindszenty szabadulását?
- Édesatyám vezetésével 1956. október 30-án a Parlamentből érkezett, páncélosokkal megerősített katonai konvoj kísérte fel Mindszenty József hercegprímást, a felsőpetényi kastélyból kiszabadított bíborost a budai várba, a prímási palotába. Édesanyám mesélte, hogy miután búcsút intett a laktanya kapujában, a konvojt Vácon, Újpesten és a belvárosban éljenző, utcakőre térdeplő, imádkozó tömeg fogadta Budáig. Ezért kellett meghalnia. A bírósági per anyagából egyértelműen kiviláglik több helyütt is a halálos ítélet indoklásaként, hogy származása okán, műveltsége és intelligenciája miatt azonnal fel kellett volna ismernie a hercegprímás reakciós, negatív, hazaáruló szerepét, és meg kellett volna tagadnia Mindszenty Budapestre hozatalát.
Az őrgróf torontói fiának nyilatkozatát követően szeretném megemlíteni egy figyelemre méltó tényt, amely rávilágít az ellenzék szelektív történelmi emlékezetének furcsaságaira: Babusa János szobrász 2016-ban készült műve, a világ első köztéri szárnyas oltára, Rétságon található. Ezt a különleges alkotást a közvélemény Mindszenty-Pallavicini-emlékműként ismeri. Az emlékmű a hercegprímás és az őrgróf életnagyságú bronzszobrát ábrázolja, ezzel megörökítve az 1956-os felsőpetényi kiszabadítás eseményét.
