Barta Viki: "Egy teknős ízletes kalandja Peller Károlyral" | Történet Egyszer volt, hol nem volt, egy varázslatos tengerparti faluban élt Peller Károly, aki mindig is vonzódott a természet csodáihoz. Egy nap, miközben a tengerparton sétálgatott, találkoz
A Budapesti Operettszínház egykori koreográfusa, Barta Viki, különleges nyaralási lehetőséget kínál azoknak a sztároknak, akik Közép-Afrika varázslatos tájain szeretnék eltölteni a szabadságukat. Ez a helyszín tökéletes menedéket nyújt a hazai mókuskerékből való kiszakadásra, ahol a pihenés és a feltöltődés mellett izgalmas élmények várják őket.
Nem csoda, ha az Indiai-óceán kéksége, az őserdő, a híres óriásteknősök, a delfinek, a pazar fűszerek és gyümölcsök mind-mind Zanzibár szigetére csalogatják a turistákat. De vajon hogyan lesz egy elismert táncművész-koreográfusból idegenvezető egy afrikai országban? Micsoda Véletlen! Van, amikor úgy érezzük, ki kell szakadnunk a szürke hétköznapokból. Barta Viki Közép-Afrikában, Zanzibáron talált új kihívásokra és hivatásra. "Tizenkilenc éves koromtól van jelen az életemben az afrikai vonal. Kétlaki életet éltem, aztán 2019-ben szerelmes lettem, majd teherbe estem, de a Covid miatt a párom nem kapott vízumot, így nem jöhetett Magyarországra. Végül én költöztem Zanzibárra - kezdi történetét. Kisfiával, a már négyéves Zayiddal azóta is a szigeten él. Jelenleg a turizmusban dolgozik, és imádja a munkáját. - Egyedülálló európai nőként, édesanyaként, keresztényként, betartva a muszlim ország hagyományait, nagyon nehéz boldogulni, de ha itt vagyok, nem értem, miért nem léptem ezt meg hamarabb" - mondja, hozzátéve, az afrikai életérzés korábbi munkatársait, barátait és civil ügyfeleit is abban a pillanatban átjárja, amint magukba szívják a helyi levegőt. A művészvilágban szájról szájra járt a hír, hogy Barta Viki Zanzibárra költözött, és hamarosan befutottak az első kérések is, tudna-e segíteni megszervezni egy nyaralást. A segítsége pedig lassan vállalkozássá nőtte ki magát. Ezekből az élményekből csemegézünk.
A turisták áradatát két elbűvölő színész, Fischl Mónika és Peller Károly indította el. "Igazi hősökként érkeztek. Mindössze öt napig tartózkodtak nálunk, de semmiből sem akartak kimaradni, még a teknőstetés izgalmából sem. A vízi teknősök etetése nem a partról, hanem magáról a vízről zajlik. Képzeljétek el, ahogy tizenöt-húsz teknős gyűlik össze, és néha még az ember bőrébe is beleharapnak. Károly is így járt, egy teknős megkóstolta a bőrét, de ő nagyon viccesen reagált a helyzetre. Ezt követően megcsodálták az óriási szárazföldi teknőst, aki már százkilencvenkilenc éve él, több mint egy méter magas, és körülbelül kétszázötven kilós - mesélte Viki. Szulák Andi pedig a kaméleonok világába merült. Először azt mondta, hogy tuti nem teheti rá a kaméleont, de próbáltam meggyőzni, hogy ez egy aranyos kis állat, és biztosan élvezni fogja, ahogy a körmével a bőrébe kapaszkodik. Végül megadta magát, és széles mosollyal fogadta a hüllőt. Andi és a lánya, Rozina az őserdei sétát is felejthetetlenül élvezték. Rozina pedig meglepett engem, amikor elhatározta, hogy szeretné megkóstolni a duriánt, amelynek éppen nem volt szezonja. Ez a trópusi gyümölcs borzalmas szagáról híres, még a repterekről és szállodákból is ki van tiltva. Végül sikerült beszerezni neki egy darabot. Éppen akkor érkezett Falusi Mariann is, így mindenki örömmel csemegézett a különleges gyümölcsből."
Az influenszerek között különösen népszerű Balatoni Jocónak - aki Jocó bácsi világa néven vált ismertté - akadt egy kis problémája a helyi levessel, az urojuval. "Ez a leves igazából Zanzibár gulyáslevese, egy kultikus étel, amely a magyar gyomornak kissé szokatlan, főleg ha valaki meglátja, hogyan készítik. Főtt krumpli, tojás, marhahússaslik, falafel és krumplipürébogyó keveredik, amit meleg mangó- és tamarinlével öntenek le. Jocó eleinte vonakodott a kóstolástól, de végül boldogan kanalazta a levest" - meséli Viki. "Falusi Mariann járata a szigetre törlődött, így egy nappal később érkezett, de amikor megérkezett, lelkesen merült el a helyi életben. Farkas Gábor Gabriellel pedig közös művészeti felfedezőúton vagyunk a szigeten. De egy dolgot fontos megjegyezni: itt semmi nem hasonlít Magyarországra. Mások a színek, az illatok, az emberek, a kultúra és a vallás. Nem szabad összehasonlítani a kettőt. Ez adja az izgalmat és a különlegességet."
