Nagyon örömmel tölti el ez a formátum – egy különleges beszélgetés Michelisz Norbival!

Horváth Máté: Mennyire vagy Räikkönen-rajongó? Ó, édes jó ég, újabb interjúk... ismét itt az idő, hogy beszélgessünk.

Michelisz Norbi: Be kell vallanom, ahogy az idő múlik, egyre inkább vonzódom a magányhoz, így az interjúk nem annyira vonzanak. Azonban amikor van egy izgalmas téma, amiről beszélhetek, és közben én is rendkívül boldog vagyok, akkor szívesen osztom meg a gondolataimat.

HM: Közvetlenül a reptérről érkeztél, mennyire érzed magad kimerültnek a jetlag miatt? Mióta nem aludtál?

MN: Már a harmadik kávémat kellett meginni. Reggel szálltam le Bécsben, a repülőn aludtam azért kétszer egy órát, úgyhogy most tartok 30-40 óránál.

HM: Valójában mennyi időt tudsz pihenéssel tölteni egy év során?

Idén különleges élményekkel gazdagodtam, mivel az ausztráliai versenyünk sajnos elmaradt. Ennek köszönhetően a versenynaptárunk sokkal szellősebb lett, mint korábban. Azonban a kieső időt nem tétlenkedéssel töltöttem: rengeteget utaztam Koreába a Hyundai kötelezettségeim miatt, és Németországban is sok időt töltöttem a Hyundai Motorsport központjában, ahol intenzív teszteléseken vettem részt. Mindezek mellett, amikor csak lehetőségem adódott, igyekeztem a két lányommal is minél több időt tölteni, hiszen számomra ők a legfontosabbak.

HM: A jövővel kapcsolatban korábban azt mondtad, hogy még nem látod, és nem is nagyon akarsz tervezni. De azért biztos előkerült már. A túraautózásban látod magad?

MN: Nem. Vagyis amíg lehetőségem van profi szinten versenyezni túraautózásban, addig szerintem meg fogom ragadni, mert borzasztóan élvezem ezt a formátumot. De tavaly kipróbáltam a ralit is, azt is nagyon élveztem, tehát ha autósportban van szakág, amit szívesen űznék még, akkor az a ralizás lenne, de nyilván úgy, hogy az ne befolyásolja negatívan a fő profilt.

HM: Az olvasók közül többen érdeklődtek, vajon lesz-e lehetőségünk más sportágakban is találkozni.

MN: Szerintem raliban igen.

HM: A pályaautózás és a formaautózás talán nem áll annyira közel hozzád?

MN: Azóta, hogy belekóstoltam a rali világába, minden más versenyhez képest annyira kiemelkedő élmény lett, hogy szinte össze sem lehet hasonlítani. Számomra sokkal izgalmasabb és lebilincselőbb ez a sportág.

HM: Egy olvasónk érdeklődött, hogy van-e szándékod részt venni a Hyundai hosszútávú versenyprogramjában, vagy esetleg már aktívan részt veszel benne?

MN: Egyelőre nem került még szóba. Az év végén kifut a szerződésem a Hyundaijal, és a következő hetekben kezdünk arról tárgyalni, hogy kinek mi az elképzelése.

HM: A mostani skillseted, a képességeid mennyire konvertálhatók más szakágakra?

MN: Hú, ez tényleg érdekes kérdés! Szerintem a hosszútávú versenyzés jól illene hozzám, hiszen a futamok során nagyon is tudom használni a gondolkodásomat, és úgy érzem, van elég kapacitásom arra, hogy más dolgokkal is foglalkozzak. Sokan azt mondják, hogy ott a helyem, de valahogy a hosszútávú versenyzés nem igazán keltette fel az érdeklődésemet. Teljesen megértem azokat, akik rajonganak érte, és én is követtem a versenyeket, de bevallom, nem ez az álmaim valóra váltása.

HM: Ha a rali világába lépnél, milyen mértékben és mely területeken lenne szükséged a fejlődésre?

A rali és a pályaversenyzés között óriási különbségek vannak, amelyek minden szempontból megmutatkoznak. A ralihoz egészen más mentalitásra és felkészülési módszerekre van szükség. Itt rengeteg tapasztalatot kell gyűjteni ahhoz, hogy az ember magabiztosan, sőt, mondhatni biztonságosan tudjon részt venni akár egy magyar rali bajnokságon. Éppen ezért a felkészülés nem csupán a technikai tudásról, hanem a megfelelő hozzáállásról is szól.

HM: Az elektromosítás titeket mennyiben érint?

MN: Tavalyelőtt részt vettem egy elektromos túraautó-bajnokságban, ami igazán izgalmas élmény volt. Azonban a saját tapasztalataim alapján úgy tűnik, hogy a motorsport világában meglehetősen kevés olyan szakág létezik, ahol a tisztán elektromos hajtású versenyautók hosszú távon fenntarthatják az érdeklődést. Ennek pontos okát nehéz megmondani. Észrevettem, hogy a gyártók is hasonlóan gondolkodnak, hiszen a hírek szerint a WRC-ben is a hibrid hajtásról fognak visszalépni, mivel ez költséghatékonyabb megoldásnak tűnik.

HM: Ha mégis bejön az elektromos versenyzés, amíg még aktív vagy, mi hiányozna legjobban ebből az érából? A hangok? A szagok?

MN: Őszintén szólva, nem igazán foglalkoztatott a dolog. Amikor elektromos autóval versenyeztem, egy pillanatra még a hang nélküli élmény miatt aggódtam, de versenyzőként az idegeim 99,9%-a arra összpontosított, hogy legyőzzem a másikat. Hogy ez egy dübörgő motorral, vagy teljes csendben zajlik, csikorgó gumikkal vagy slickekkel, számomra teljesen lényegtelen volt. Valójában szinte mindegy, hogy milyen autót vezetek.

HM: És technikailag? Arra gondolok, hogy a villanyautózás alapvetően sokkal egyszerűbb.

Személyes véleményem szerint, ha lehetőségem lenne választani, versenypályán inkább a hagyományos, belső égésű motorral működő autót preferálnám. Az okom egyszerű: a súly. Minél könnyebb és agilisabb egy autó, annál élvezetesebb a vezetése a versenypályán. A jelenlegi technológiai szint mellett pedig meglehetősen nehéz olyan villanyautót létrehozni, amely súlyban és dinamikában felérhet egy belső égésű motorral. Ráadásul a versenypályákon minden egyes kilogramm kulcsszerepet játszik az autó teljesítményében és viselkedésében.

HM: Tehát a versenyzés mellett az autók iránti szenvedélyed is megvan?

MN: A jó autók iránti rajongásom talán már nem olyan heves, mint korábban volt. Most, családos emberként, a praktikum és a kényelem válnak számomra a legfontosabb szempontokká az autóválasztásnál.

HM: Ez is a kor szellemének szüleménye?

MN: Azt hiszem, hogy igen. Tíz évvel ezelőtt még a nagy felnik és a sportos futóművek vonzottak, de mostanra inkább én magam érzem, hogy átléptem a másik oldalra.

HM: Még egy pillanatra visszakanyarodnék a versenyek világához. Ha lenne lehetőséged arra, hogy egyetlen szabályt átalakíts, legyen az technikai jellegű vagy a versenyszabályzat keretein belül, mit választanál?

MN: Az az lenne, hogy ha két versenyautó egymás mellett elfordul, egymás mellett vannak, és a belső íven haladó leszorítja a külső íven autózót, akkor az minden esetben legyen megbüntetve. Egyébként ez például Ausztráliában szabály, ezért is ilyen jók a versenyek, mert a versenyzők hagynak egymásnak helyet. De amikor valaki leszorítja a másikat, az nekem nem jó versenyzés. Elfogadom, hogy mindenki nyerni akar, de szerintem szabályalkotóként figyelni kellene arra, hogy élhető maradjon az egész.

HM: Mielőtt befejeznénk, szeretnék feltenni két olvasói kérdést: említetted egy önéletrajzi könyv lehetőségét, mi a helyzet vele?

MN: Mindig is úgy gondoltam, hogy amikor elérkezik a pillanat, hogy lezárjam a pályafutásomat, akkor majd írok egy könyvet. Jó néhány megkeresés is érkezett hozzám, de nem az a személy vagyok, aki csupán a pénz miatt szeretne könyveket publikálni. Számomra a tartalom és az üzenet sokkal fontosabb.

HM: Még mindig szoktál szimulátorozni?

MN: Sajnos nem, mióta megérkeztek a gyerekeim, az időm teljesen átalakult. Ha van egy kis szabadidőm, azt inkább velük szeretném eltölteni.

HM: Köszönjük szépen, és az olvasóink és a szerkesztőség nevében még egyszer gratulálunk!