Denzel Washington 70: A pálya ördögétől a Colosseum titokzatos hercegéig Denzel Washington, a filmipar egyik legismertebb alakja, 70. születésnapját ünnepli. Karrierje során számos emlékezetes szerepben tűnt fel, a drámai szerepektől kezdve a feszültségg
Hogy a december 28-án hetvenedik évét betöltő Denzel Washington drámai szerepekben helytáll, első Oscar-díja óta tudjuk. Hogy ügyvédet, rendőrtisztet, tanárt és más komoly embereket hibátlanul játszik, mondani sem kell. Hogy vicces, ravasz és dörzsölt, arról elég Spike Lee filmjeiben meggyőződni. Aztán kiderült, hogy akcióhősnek is elsőrangú. Malcolm X-től Macrinusig hét fontos alakításával köszöntjük.
Mire a szélesebb magyar közönség először megismerkedett Denzel Washington nevével, ő már Oscar-díjas színész volt. A New York alvóvárosának tekintett Mount Vernonban született, és már gyermekkorában felfedezték színészi tehetségét. Washington az 1980-as évek során végigjárta a televíziós pályafutás lépcsőfokait, miközben a legnagyobb afroamerikai sztár, Eddie Murphy, a Beverly Hills-i zsaruban aratott sikereivel uralta a vásznat. Ezért különösen figyelemre méltó, hogy Washington merészen drámai szerepekben tűnt fel. Nyolc évadon át játszotta a St. Elsewhere című kórházi sorozat főszerepét, ezzel párhuzamosan pedig Hollywoodba is sikerült betörnie, ahol végül egy háborús film hozta meg számára a rég áhított áttörést.
Edward Zwick, aki a klasszikus stílusú, érzelmekkel teli, de nem különösebben újító rendezéseiről ismert, később olyan filmekkel gazdagította a mozi világát, mint a Szenvedélyek viharában és Az utolsó szamuráj. Most pedig egy jóravaló hőstörténetet mesél el az amerikai polgárháború első, teljes egészében fekete bőrű katonákból álló hadtestéről. Az 1980-as és 1990-es évek fordulóján több hollywoodi film is próbálkozott a kisebbségek árnyaltabb bemutatásával, ám a Farkasokkal táncoló és Az ötvennegyedik hadtest mégis a fehér főhős nézőpontjára épült. Denzel Washington azonban még mellékszereplőként is dominálta a filmet, háttérbe szorítva a szintén jelen lévő, de a szerepében teljesen elveszett Matthew Brodericket. Washington teljesítménye nemcsak elismerést hozott számára, hiszen rögtön megkapta első Oscar-díját, hanem egy új, ígéretes sztárkarrier kezdetét is jelezte a kilencvenes években.
A kilencvenes évek elején Washington népszerűsége szinte egy szintre emelkedett Eddie Murphyével, miközben a korszak többi afroamerikai színésze még csak álmodozhatott arról, hogy főszerepet kap egy olyan hollywoodi filmben, amely nem kizárólag a fekete közösségre összpontosít. Washington azonban nem csupán a könnyfakasztó melodrámák (mint a Philadelphia) és a feszültséggel teli paranoiathrillerek (mint az A Pelikán-ügyirat) színpadán tűnt fel, hanem tudatosan vállalta, hogy az afroamerikai közösség legfontosabb történeteit is a saját vállára veszi, ezzel új utakat nyitva a filmszakmában.
Spike Lee-vel nem először dolgozott együtt - a Mo' Better Bluesban megszállott, nőcsábász zenészt játszott -, a Malcolm X-szel viszont darázsfészekbe nyúltak. A hatvanas években meggyilkolt aktivista-politikus sokkal inkább megosztónak számított Lee életrajzi filmjének készítése idején, mint napjainkban. Az Egyesült Államokban még bőven hallatták a hangjukat olyanok, és nemcsak a republikánus párti fehér szavazók köreiben, akik Malcolm X-et gyűlöletet szító bajkeverőnek könyvelték el. Lee, politikus rendező lévén, kiállt Malcolm X mint a feketék igazságáért küzdő forradalmár ábrázolása mellett, de nem hallgatta el a férfi emberi gyarlóságait sem. Három és félórás, merész filmjében a főhős nehéz természetére éppen úgy hangsúlyt helyez, mint az őt ért, évekig tartó üldöztetés bemutatására.
