A jászok földje immár új kezekbe került.
A törökdúlás után I. Lipót eladta a komplett Jászságot, ahogy mondani szokás, tokkal-vonóval. Német lovagrend lett a földbirtokos, zálogba is kerültek, adták-vették őket. Ezer és egy okuk lett volna, hogy beintsenek: ha a haza így, akkor mi is így, de nem tették. A jászok ősei visszavásárolták a földjeiket. Tizenöt éve a karcagiak kiszámolták, hogy kárpótlásként ötmilliárd forint üthetné a markukat. Nem a rajnai, hanem az egyre gyengébb magyar. De nem ezért nem kérnek a kárpótlásból, pedig törvény is kimondta: járna nekik.
Bár sokak számára a Jászság a fideszes Pócs János unortodox ókortörténeti megjegyzéseivel kapcsolódik össze – mint például az a híres mondás, miszerint "Jézus jász volt, mert jászolban született" (bár egyes források Mádl Ferencnek tulajdonítják ezt a humoros kifejezést) –, a térség története számos felemelő és tanulságos elemet is rejt.
A törökdúlás következményeként a jász közösség tehetősebb tagjai rendkívüli elszántsággal küzdöttek javaikért, és a gyakorlatba ültették a visszavásárlás eszméjét, hogy visszanyerjék elorzott földjeiket. A redempció, vagyis az önmegváltás folyamata, valamint a már kifizetett önmegváltási összegek visszaigénylésének kérdése különösen izgalmas téma, amelyről Farkas Kristóf Vince történész adott részletes tájékoztatást a Jászok Egyesületének legutóbbi összejövetelén.
Az írás öröksége a törvények szövetében.
"A jászok történelmi identitása rendkívül egyedi és gazdag - hangsúlyozta Dobos László, a Jászok Egyesületének elnöke, a szervezet idei utolsó találkozóján, a budapesti vármegyeházán. - A vármegyeháza mellett álló épület, amely ma városházaként funkcionál, az Invalidus-ház néven ismert. 1702-ben, amikor Lipót eladta a Jászkunságot, az első földesúr a német lovagrend volt, amelynek tagjai szinte örömmel fogadták, hogy 1731-ben megszabadulhattak tőle, és eladhatták az épületet a Pesti Invalidus Háznak. Ezek a fontos események szoros kapcsolatot teremtenek köztünk és a főváros között."
A fórumon a jászkun önmegváltás és a redempciós összeg visszakövetelése volt terítéken. Farkas Kristóf Vince történész előadását végighallgatva tanulságként leszűrhettük, hogy a ma 18 települést és 90 ezer lakost szívére ölelő Jászság az elmúlt évszázadokban példát mutatott öntudatból, összetartásból.
A középkori Magyarország szívében mintha egy kiváltságos sziget emelkedett volna ki a környező tájból. A jászok és a kunok érkezése nem egy időben zajlott, és származásuk, valamint identitásuk is eltérő utakat járt be. Míg a kunok királyi adományként kapták az üresen álló földet, a jászok fokozatosan, birtokról birtokra gyűjtötték össze Jászságukat. A török hódoltság sok szempontból átalakította az országot, de a Jászság megőrizte területi egységét és részben lakosságát. A 14. századtól egészen az 1876-os megyerendszer kialakulásáig a Jászság szabadalmas közigazgatási egységként, különálló közjogi és gazdasági struktúrával bírt. A jász identitás alapját évszázados küzdelmeik képezték, melyek célja területi autonómiájuk megőrzése volt – ezt foglalta össze szívhez szólóan Farkas Kristóf Vince.
