Ellenzéki városok Magyarországon: se pénz, se foci!
Sokak szerint megmosolyogtató, hogy a kormány az elmúlt másfél évtizedben sorra pumpált fel mesterségesen kicsi településeken NB I-es csapatokat, amelyek meccseiket rendre egy-kétezer néző előtt játszották, például Kisvárdán, Mezőkövesden, Kazincbarcikán vagy Felcsúton. Eközben olyan megyeszékhelyeken, mint Szombathely, Pécs, Tatabánya vagy Békéscsaba, alsóbb osztályokban senyvednek az egykor szebb napokat látott futballklubok, pedig ott gyakran lenne telt ház. A jelenlegi modellben egy csapat csak akkor esélyes az első osztályra, ha beáll mögé egy NER-lovag, aki a fociszerelmes kormányfő utasítására vállalja a feladatot. Az ellenzéki vagy független vezetésű városoknak erre kisebb az esélyük.
Nem élem már meg, hogy újra NB I-es legyen a Haladás - sóhajt lemondón a 81 esztendős Iszak Sándor, aki a hatvanas évek Halijának középcsatáraként 51 gólt vágott az ellenfeleknek. Volt köztük megannyi pazar kapáslövés, ollózós, felhő- és csukafejes. 10-15 ezer néző tombolt olyankor. Néha 18-20 ezer.
Szombathelyen a Haladás évtizedeken át a város egyik közügye volt. Bajnokságot ugyan nem nyert, a dobogóra egyszer felfért, s a Magyar Kupában három ezüstöt kiharcolt. Innen indult az FTC-vel később világválogatottságig jutó, kétszeres olimpiai bajnok Novák Dezső, itt volt vezéregyéniség Rátkai László, aki (Novákkal együtt) a Ferencváros és magyar foci egyetlen kontinentális kupagyőzelmének, a '65-ös VVK-s elsőségnek volt részese. És itt startolt a pályája Király Gábor 108-szoros válogatott kapusnak. Az is igaz, hogy a Haladás a hazai kiesési rekorder, összesen 11-szer búcsúzott az eső osztálytól.
A másodosztály már csak emlék a Haladás számára, hiszen a 2024-25-ös bajnokság utolsó mérkőzésén sikerült megőrizniük helyüket a harmadik vonalban. Az utóbbi évtizedben a klub pénzügyi stabilitása többször is megingott, hiszen kétszer is a csőd szélére kerültek. 2019-ben Mészáros Lőrinc egykori veje, Homlok Zsolt nyújtott mentőövet a zöld-fehér csapatnak, de később, miután elvált a "leggazdagabb magyar" lányától, Homlok cége is csődbe ment. Tavaly a Haladást egy 55 milliós adótartozás sodorta veszélybe, ami komoly megpróbáltatást jelentett a klub számára. Azonban a szurkolók összefogtak, és gyűjtést indítottak a csapat megmentésére. A Haladás neveltje, Schäfer András, aki a válogatottban is szerepel, 15 millió forinttal támogatta a kezdeményezést, ezzel inspirálva a szurkolók közösségét. Az összefogásnak köszönhetően, 1300 adományozó hozzájárulásával a klub végül megmenekült a pusztulástól.
Az NB III-as csapatot működtető a Haladás 1919 Kft. többségi tulajdonát 2024-ben megvette a szombathelyi önkormányzat. A város ragaszkodik a 106 éves klubhoz, ezt az is bizonyítja, hogy a klub olimpiai bajnok kapusáról, Szarka Zoltánról és a '70-es évek remek játékosáról, Király Ferencről (Király Gábor apjáról) utcát, a Haladás idén elhunyt válogatott középpályásáról, Halmosi Zoltánról sétányt neveztek el. A város érdekeit Czeglédy Csaba önkormányzati bizottsági elnök képviseli a klubnál. Czeglédy nem kertel:
A hosszú távú célunk Szombathelyen az, hogy a városnak olyan csapata legyen, amely a legmagasabb szinten versenyezhet. Ez nem azt jelenti, hogy már 2026-ra a másodosztályban szeretnénk látni magunkat, viszont fontos, hogy az idény végén a mezőny élmezőnyében zárjuk a szezont.
és ha az év végén elérhetőnek látszik az első hely, akkor tavasszal meg is próbáljuk".
A város jelenleg évi 100 millió forinttal segíti a csapat működését, így a klub összes bevétele 250-300 millió forint körüli összegből gazdálkodhat. Ez az összeg sajnos csak amatőr játékosok szerződtetésére elegendő, akik jellemzően tanulnak vagy valamilyen munkahelyen dolgoznak. Vigh Ferenc, a csapat vezetőedzője, aki egy osztrák postán dolgozik kézbesítőként, már számos alsóbb osztályú bajnoki címet nyert csapataival. Ő úgy véli, hogy a fiatal játékosokból álló Haladáshoz 4-5 tapasztalt, kiemelkedő képességű játékost kellene igazolni a feljutás érdekében. Azonban a helyzet nem egyszerű, mivel egy jobb harmadosztályú labdarúgó havi bére ritkán kerül egymillió forint alá, és a klubnak sajnos nincs elegendő pénze ilyen játékosok leigazolására.
Prioritás
Sokan mosolyognak azon, hogy a kormány az utóbbi másfél évtizedben sorra pumpálta a pénzt a kisebb települések NB I-es csapataiba, amelyek 1-2 ezer néző előtt vívták meg mérkőzéseiket (például Kisvárdán, Mezőkövesden, Kazincbarcikán vagy éppen Felcsúton). Ezzel szemben olyan megyeszékhelyek, mint Szombathely, Pécs, Tatabánya vagy Békéscsaba, ahol egykoron fénykorukat élték a futballklubok, az alsóbb osztályokban küszködnek, holott valószínűleg ott is meg lehetne tölteni a stadionokat. Jelenleg a csapatok számára az első osztályba jutás esélyét leginkább az adja, ha mögéjük áll egy NER-lovag, aki a fociszerető kormányfő utasításait követve vállalja a feladatot. Gazdaságilag senkinek sem éri meg ekkora kiadást egy 10-15 ezer fős kisvárosban, ám a NER-lovag cége a klub támogatásáért cserébe úgyis visszakapja a pénzt a túlárazott állami megrendelésekből. Támogató nélkül viszont nem sok esély van az NB I-re. Ha pedig egy város vezetése ellenzéki, akkor se lovag, se lóvé nem várható.
Szombathely politikai tája valóban ellenzéki irányultságú.
Ahogy Pécs is.
A közelmúltban elhunyt ikonikus tréner, Garami József irányítása alatt a PMFC a magyar labdarúgás egyik fénykorát élte, hiszen több alkalommal is bajnoki ezüst- és bronzérmet szerzett, valamint Magyar Kupa-győzelmet ünnepelhetett. A nemzetközi porondon is megállta a helyét, hiszen olyan neves csapatokkal mérhette össze tudását, mint a Juventus, a Feyenoord, a Manchester United és a Stuttgart. A klub története során közel négy évtizeden át nevelt ki válogatott játékosokat, köztük olyan neveket, mint Bérczy, Katzirz, Konrád, Lovász, Márton, Mészáros, Palaczky, Rapp, Róth és Tóth József. Ráadásul a PMFC volt az a közeg, ahol Dárdai Pál, Gera Zoltán és Dibusz Dénes pályafutása is kezdetét vette, hozzájárulva a magyar futball hagyományainak gazdagításához.
Ám most a "Pamacs" is a harmadik vonalban dekkol. 2015-ben a csapatot - financiális okokból - visszasorolták a megye I-be, s bár három év alatt két osztályt lépett, tavaly visszacsúszott az NB III-ba.
Akkor távozott a klub főszponzora, a Hungast is, és az egyesület mögött álló gazdasági társaság 80 százalékos tulajdonrészét megvette a biztosítási brókercéget irányító Rabi Csaba. A pécsi vállalkozó támogatásával a csapat 5. lett a bajnokságban, de a klubtól kiszivárgott hírek szerint ősztől új tulaja lesz az egyesületnek, mert Rabi nem tud olyan erős pénzügyi hátteret mozgósítani, ami elegendő lenne egy feljutásra esélyes csapat felépítéséhez. Rabi nem kívánt nyilatkozni, ugyanakkor nem cáfolta lapunknak a "zuhanyhíradóból" érkező információkat. Ahonnan azt is megtudtuk, hogy a PMFC-nek 250 milliós szponzori apanázs kell ahhoz, hogy ne legyen gondja az NB III-ban. Ehhez az MLSZ-től - mint minden harmadosztályú egyesület - még kapnak 27 milliót. Mindebből telik a játékosok átlagosan félmilliós nettóbérére.
Garami József: Harminc éven keresztül számtalanszor kifejtettem, miként látom az utánpótlás-nevelést, de most már talán felesleges újra meg újra megosztani ezt a nézőpontot.
Ám ha egy NB III-as csapat fel akar jutni az NB II-be, olyan játékosok kellenek, akiknek másodosztályú a tudása és a keresete, ami közelíti a nettó egymilliót. Így a csapat teljes bérköltsége megduplázódik, vagyis félmilliárd kell a szponzoroktól. Viszont, ha a csapat már feljutott az NB II-be, akkor a szponzoroktól újra elegendő a 250 millió, ugyanis az MLSZ a másodosztályú egyesületeknek 320 milliót ad alapból. Vagyis akkor kell sok szponzori pénz, ha egy csapat fel akar jutni, ha már feljutott, akkor kevesebb is elég. Ha egy gárda az NB II-ből az első osztályba vágyik, olyankor NB I-es tudású játékosok kellenek, akiknek 4-5 millió a havi nettója. Ekkor egymilliárdot kell betenni a kasszába. Az NB I-ben maradáshoz sem kell több támogatás, mert az első osztályú csapatoknak 1,1 milliárdot utal az MLSZ. Ebből adódik, hogy az első osztályba vágyó PMFC-nek olyan tulajdonos kell, aki fel tudja hajtani az említett összegeket. Hogy érkezik-e ilyen módos gazda, az a következő hetekben derül ki.
A PMFC helyzetét a létesítménygondok is nehezítik. Edzőpályája van, stadionja nincs. Az egykor nagy csatáknak helyt adó újmecsekaljai stadiont a '10-es években az akkor fideszes irányítású önkormányzat átadta a Pécsi Tudományegyetem sportegyesületének, a PEAC-nak.
A PMFC évente 20 millió forint bérleti díjat fizet, hogy továbbra is azon a pályán játszhassa mérkőzéseit, ahol egyébként nem lenne lehetősége, mivel a létesítmény nem teljesíti az NB III követelményeit. A pálya megfelelővé tételéhez körülbelül 100 millió forintnyi beruházásra lenne szükség. Viszont a PEAC számára nem kifizetődő egy ilyen nagy összegű befektetés.
Miért kellene a PMFC-nek más stadionjára költeni? Az MLSZ várhatóan a következő idényre is engedélyezi a pálya használatát, de ha mégis úgy alakulna, hogy a csapatnak egy másik városban kellene lejátszania "hazai" mérkőzéseit, mindössze néhány pécsi drukker előtt, azzal a szövetség gyakorlatilag megfosztja a piros-feketéket a feljutás lehetőségétől.
A Békéscsabai Előre jelenlegi helyzete nem engedi meg, hogy álmodozzon az első osztályról. A csapat története 1974-től kezdve 30 éven át főként az NB I-es mezőnyhöz tartozott. 1988-ban a Magyar Kupát hódította el, míg 1994-ben, három fordulóval a bajnokság vége előtt még a tabella élén álltak. Az utolsó pillanatokban azonban visszaestek, és végül harmadik helyen zárták a szezont, míg az aranyérmet a Váci csapat vitte el, akiket idegenbeli mérkőzésen legyőztek. Akkoriban Pásztor József volt a csapat vezetőedzője, aki a '70-es és '80-as évek során a lila-fehérek egyik legmeghatározóbb játékosa volt. Pásztor játéktudásáról a gyulai költő, Simonyi Imre, aki mindig is a független gondolkodást képviselte, egy teljes oldalas, himnikus esszét írt a megyei napilapban, méltatva a labdarúgás iránti szenvedélyét és tehetségét.
Az elmúlt húsz év során a csabai játékosok teljesítményét sajnos senki sem méltatta. A csapat a másod- és harmadosztályban küzdött, és csak az utolsó fordulóban sikerült kiharcolnia a helyét az NB II-ben. A lecsúszás mögött álló fő probléma a gazdaságilag nehéz helyzetű Viharsarok, ahol alig találni támogatókat. Pásztor, aki már 71 éves, továbbra is a klub szolgálatában áll, mint szaktanácsadó. A helyiek gyakran kérdezik tőle, mikor lesz újra élvonalbeli csapata Csabának, de sajnos biztató választ nem tud adni. A feljutásért olyan erős ellenfelekkel kell megküzdeniük, mint a Kecskemét, a Honvéd, a Vasas és a Videoton. Pásztor véleménye szerint, ha 16 csapatos lenne az NB I, akkor több nagyváros is élvezhetné a meccsek izgalmát.
Csató Sándor, a csabaiak vezetőedzője úgy nyilatkozott, hogy jelenleg nem az a prioritás számukra, hogy feljussanak a magasabb osztályba. Sokkal inkább az a céljuk, hogy a csapat a középmezőnyben zárja a szezont. Ehhez évente 250-300 millió forintra van szükségük.
A klub szponzora, Barkász Sándor, aki a mélyépítőcégének bevételéből támogatja a csapatot, jelenleg nem tud többet hozzátenni a költségvetéshez. Nagyobb ambíciók megvalósításához más szponzorok bevonására lenne szükség. "Ez azonban nem jelenti azt, hogy lemondunk az NB I-es álmokról" - hangsúlyozza Barkász. "Ha sikerül összejönnie egy olyan csapatnak, amelynek megvan az esélye az első osztályra, mindent meg fogok tenni, hogy előteremtsem a szükséges forrást. De ahhoz, hogy egy olyan erős játékosközösség alakuljon ki, amely képes pályázni az NB I-re, egy jó adag szerencse is szükséges."
Zárásképp egy emlék az álmokról: 1987 április 1-én Békés megye napilapjában megjelent, hogy Diego Maradona egy Amerikába kivándorolt sarkadi cigányember, Maradó József leszármazottja, és az argentin zseni vissza akar települni ősei hazájába, levezetésként pedig a Békéscsabán futballozna. A bolondoknapi cikk "elárulta", hogy Diego délután már edz is a csapat pályáján. Aznap másfélezer ember ment ki Maradonát megnézni. Persze, hiába.
A csabaiak véleménye szerint a városban továbbra is élénk az igény a csodákra.
