Ez valóban hasonlít egy puccsra - állítja egy lengyel jogvédő a Tusk-kormány jogsértéseivel kapcsolatban a Mandinernek adott interjújában.

Fejek hullanak Lengyelországban, a tuskék viharos világában, ahol régi intézmények szétmorzsolódnak, és a jövő sötét homályban merül el. De vajon hol ér véget ez a folyamat? Minden információ, amit valaha is szeretnél megtudni a lengyel jogállamiság helyzetéről, de sosem volt bátorságod megkérdezni. Tisztázó interjúnk Jerzy Kwasniewskivel, az Ordo Iuris konzervatív jogi kutatóközpont vezetőjével, amely rávilágít a jelenlegi állapotokra és kihívásokra.

Követjük a lengyel fejleményeket, de a legtöbbünk nincs pontosan tisztában a konkrét tényekkel, adatokkal. Hány közéleti személyt fogtak perbe, amióta Donald Tusk átvette a kormányzást?

Egy katolikus pap, Olszewski atya, valamint két egykori igazságügyi minisztériumi tisztségviselő került őrizetbe először, még tavaly húsvét előtt. Hét hónap elteltével, óvadék ellenében, feltételes szabadlábra helyezésüket engedélyezték. A vádemelésük középpontjában a közpénzekkel való hivatali visszaélés állt.

Adam Bodnar igazságügy-miniszter új főügyészt nevezett ki - jogtalanul, mert nem kapott ehhez államfői hozzájárulást -, aki létrehozott egy különleges ügyészi testületet az úgynevezett korrupciós ügyek kivizsgálására. A Jog és Igazságosság (PiS) párt-vezette kormányzatban Marcin Romanowski igazságügyminiszter-helyettes alá tartozott

Olszewski atya alapítványa is így jutott anyagi támogatáshoz. Az ügyészek arra a következtetésre jutottak, hogy ezek az alapítványok nem voltak jogosultak állami finanszírozásra. Noha jogi érvek alig kerültek elő, a Tusk-kormány politikai tőkét kovácsolt az ügyből, és nyilvánosan példaként állította be, hogy elrettentse a jövőbeli hasonló kezdeményezéseket.

Aztán őrizetbe vettek két parlamenti képviselőt, Mariusz Kamińskit és Maciej Wąsikot (pedig mentelmi jogukat a szejm sosem vonta vissza) - mindketten korábban a Korrupcióellenes Hivatal (CBA) vezetői, illetve miniszterek voltak Mateusz Morawiecki kabinetjében. 2024 januárjában börtönbüntetést szabtak ki rájuk hatósági visszaélések miatt, annak ellenére, hogy az államfő korábban elnöki kegyelemben részesítette őket. Duda elnök erre újra kegyelmet adott nekik, így két hét múlva szabadulhattak. Ugyanakkor a legfelsőbb bírósági ítélet ellenére képviselői mandátumuktól mégis megfosztották őket.

Rajtuk kívül még négy volt állami tisztségviselőt fogtak perbe, a közbeszerzésekre vonatkozó szabályok megsértésével vádolják őket, és tudomásom szerint volt több rendőrségi razzia több más olyan intézmény vezetőjénél, amelyek a korábbi kormányzat idején ilyen állami támogatást kaptak. Fontos megjegyezni, hogy

A jelek alapján úgy tűnik, hogy a rendőrség fokozott figyelmet fordított ezekre a csoportokra.

Nehéz megítélni, hogy a sok eljárás az állam normális védekező mechanizmusa, vagyis megbünteti a korrupciót, vagy a Tusk-kormány a hatóságokat politikai leszámolásra használja ellenfelei ellen. Mi a bizonyíték, hogy mindenki ártatlan volt?

Ennek alátámasztására jött létre a tisztességes eljárás intézménye. Ezzel párhuzamosan az ilyen esetekben a különleges ügyészi testület egy évnyi nyomozás után is folytatja a bizonyítékok gyűjtését, ám eddig még nem sikerült a bíróság elé terjeszteniük olyan lényeges bizonyítékokat, amelyek alátámasztanák, hogy bárki is visszaélt volna az igazságügyi alap pénzeszközeivel.

Marcin Romanowski a lapunknak adott interjújában elmondta: jelenleg nincs esélye egy tisztességes eljárásra Lengyelországban. Ez egy politikai nyilatkozat volt, vagy valóban ez a jogi helyzet?

Az új igazságügy-miniszter a kormányváltást követően radikális lépéseket tett, amikor több bíróság vezetésében és alelnöki pozícióiban változásokat hajtott végre. Sok esetben a leváltások során a törvényes eljárásokat figyelmen kívül hagyta: az érintett bíróságok bírói tanácsának jóváhagyását nem kérte, és a vitás ügyekben az Országos Bírói Tanács véleményét sem vette figyelembe. Ezzel a megközelítéssel új személyeket állított a bírósági hierarchia élére, figyelmen kívül hagyva a megszokott jogi kereteket.

A következő nehézség, amivel szembesülünk, az az, hogy...

A korábbi kormányzat által kinevezett bírák hitelességét sem lehet megkérdőjelezni.

Ezért összefoglalva, a válaszom az, hogy igen, Romanowski úrnak sajnálatos módon minden indoka megvan arra, hogy kétségbe vonja, hogy otthon megfelelő és tisztességes módon kezelnék az ügyét.

Romanowski politikai menedéket kapott Magyarországon. A lengyelek hogyan látják a magyar kormány kritikus hozzáállását a jelenlegi lengyel eseményekhez?

A lengyel közvélemény rendkívül megosztott a kérdésben. A Tusk-kormány támogatói éles kritikát fogalmaztak meg a magyar döntéssel szemben, míg a lengyel ellenzék lelkes üdvözléssel reagált rá. Személyesen úgy vélem, hogy függetlenül attól, milyen nézeteket képviselek Romanowski úrral kapcsolatban, fontos, hogy...

Lengyelország demokráciája és jogállamisága az utóbbi években számos kihívással nézett szembe, amelyek komoly aggodalmakat vetnek fel a politikai stabilitással és az alapvető jogok védelmével kapcsolatban. Az egyik legszembetűnőbb probléma a bíróságok függetlenségének csökkenése, amelyet a kormányzati befolyás növekedése és a jogi keretek átalakítása jellemez. A bírák kinevezésének és elbocsátásának folyamata körüli viták azt a benyomást keltik, hogy a politikai hatalom próbálja irányítani a jogi rendszert. Ezen kívül a média szabadsága is aggasztó tendenciákat mutat. Az állami és magánszektorban működő médiát érintő kormányzati intézkedések gyakran korlátozzák a független újságírást, ami a közvélemény tájékoztatásának torzulásához vezethet. A kritikus hangok elnyomása és az alternatív vélemények marginalizálása aláássa a demokratikus diskurzus alapjait. A civil társadalom szerepe szintén kulcsszereplő a demokrácia működésében. Lengyelországban a civil szervezetek és aktivisták gyakran szembesülnek nehézségekkel, mivel a kormány egyes intézkedései korlátozzák a működésüket és finanszírozásukat. Ez a tendencia a demokratikus értékek erodálódásához vezethet, és gyengítheti a társadalmi részvételt. Összességében a lengyel demokrácia és jogállamiság helyzete összetett és ellentmondásos. A kormányzati intézkedések, a jogi rendszeren végzett reformok és a média szabadságának csökkenése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a demokratikus elvek és értékek egyre inkább próbára vannak téve. A társadalom és a politikai szereplők közötti párbeszéd és a jogállamiság védelme kulcsfontosságú a jövőbeli stabilitás és a demokratikus normák fenntartása érdekében.

Az Európai Unió alaposan szemügyre veszi a jogállamisággal kapcsolatos anomáliákat. Ha Romanowski állítása valós, akkor miért nem kommunikálja Brüsszel a kételyeit Varsó felé?

Mindannyian tudjuk, hogy a jogállamisági ügyeknek igazából nem sok közük van a valódi jogállami kérdésekhez. Ezeket a vitás ügyeket Brüsszel a neki nem tetsző kormányzatok meggyengítésére használta, ha ezen kormányok ellenálltak a brüsszeli ideológiai elvárásoknak, és akadályozták az EU központosítását.

Lengyelország esetében elegendő volt az a körülmény, hogy Donald Tusk visszatért a kormányfői posztra ahhoz, hogy az addig felfüggesztett uniós támogatások ismét elérhetővé váljanak. Kormánya számára nem volt sürgető, hogy azonnal végrehajtsa a szükséges reformokat, és a mai napig sem teljesítette a vonatkozó feltételeket, ennek ellenére a pénzügyi források ismét megnyíltak.