A Fantázia és valóság határvonalán: Mennyire sikerült hűen megjeleníteni a bibliai Dávid házának történetét a sorozatban?

A sorozat alkotói számos mellékszálat szőttek a történetbe, amelyek többek között a Biblia különböző részeiből és a későbbi zsidó hagyományokból merítenek inspirációt. A Christianity Today újságírója alapos kutatásba kezdett, hogy feltérképezze, mennyire hű az elbeszélés a bibliai forráshoz, és hol húzódik a határ a valóság és a fikció között, illetve milyen mértékben zajlott átdolgozás a történet során.

Dávid a sorozatban az apjával, Isaival, öt idősebb féltestvérével és még néhány személlyel, köztük egy Avva nevű fiatal lánnyal él együtt. Avva Isai lánya és David nővére. David és Avva édesanyja, Nitzevet már a sorozat kezdete előtt meghalt, bár visszaemlékezésekben láthatjuk őt.

A bibliai Dávid közvetlen családja kicsit máshogy épült fel. Több idősebb testvére volt - hat vagy hét, attól függően, hogy melyik szöveget olvassuk (hat az 1 Krónika 2:13-15 szerint, hét az 1 Sámuel 16:10 és 17:12 szerint).

Édesanyja felnőttkorában is a szívében hordozta a múltat; Dávid ügyesen intézte, hogy mindkét szülője Moáb földjén tartózkodjon, míg ő Saul király elől rejtőzködött (1 Sámuel 22:3).

A bibliai Dávidnak két nővére volt: Zeruja és Abigail (1 Krónika 2:16-17). Az Avva név, amely a sorozatban szereplő karakter, valószínűleg az Abigail nevének egy variációja. Érdekes megjegyezni, hogy Zeruja, Dávid egyik nővére, Joáb, a híres hadvezér édesanyja volt, ami azt jelenti, hogy Joáb tulajdonképpen Dávid unokaöccse. A sorozatban azonban Joáb megjelenése és karaktere alapján úgy tűnik, hogy idősebb Dávidnál, és csupán unokatestvéri kapcsolatban állnak egymással.

A sorozatban Dávidot "fattyúnak" titulálják testvérei és szomszédai, míg Isai, az apja, azt állítja, hogy Dávid édesanyját "törvénytelenül" vette feleségül. Ez a háttértörténet nem található meg a Bibliában, de egy zsidó hagyományra épül, amely szerint Dávid születési körülményei miatt a saját családjában kitaszítottá vált.

A sorozatban Saul király felesége Akhinoám, akinek két fia, Jonatán és Esbaál, valamint két lánya, Mirab és Mikál van. Amikor Esbaál, a fiatalabbik, aki a szabad életet élvezi, azt javasolja, hogy Saullal együtt látogassanak el egy fogadóba, ahol nőkkel kereshetnének intim kapcsolatokat, Saul egyértelműen visszautasítja az ötletet, és így felel: "Azt akarod, hogy tiszteletteljesen bánjak az anyáddal?".

Az a benyomásunk támadhat, hogy Saul hűséges monogám kapcsolatban élt. A bibliai Saul azonban nem így élt. Mint más korabeli királyoknak és gazdag férfiaknak, neki is több felesége volt (2 Sámuel 12:8) - köztük volt Akhinoám (1 Sámuel 14:50), de legalább egy ágyasa is volt, akinek a nevét ismerjük, Rizpa (2 Sámuel 3:7).

Saulnak legalább hét fia élt, akikről információink vannak: Rizpa két fiát, Armóni és Mefibóset, tudjuk név szerint, míg az öt másik fiúnak, akiknek az anyja nincs megnevezve, közöttük szerepel Jonatán, Jisvi, MálkiSua, Abinadáb és Esbaál is (1 Sámuel 14:49; 1 Krónika 8:33). Esbaált Isbóset néven is emlegették a későbbi írásokban (2 Sámuel 2-4). Ezen kívül a bibliai Saulnak két lánya is volt, Meráb és Mikál (1 Sámuel 14:49).

A sorozatban Saul "régi barátjának" titulálja hadvezérét, Abnert, ám a bibliai Abner sokkal több, mint csupán egy barát. Ő Saul közeli családtagja is, hiszen a király első unokatestvére volt (1 Sámuel 14:50-51). Ez a kapcsolat mélyebb jelentést ad a kettőjük közötti viszonynak, hiszen a politikai és családi kötelékek összefonódása a történetben komoly szerepet játszik.

A sorozat arra is utal, hogy Abner anyja az endori boszorkány, egy médium, aki - legalábbis a Bibliában - Saul kérésére megidézte Sámuel szellemét nem sokkal Saul halála előtt (1 Sámuel 28:3-25). Ez a kapcsolat Abner és a boszorkány között nem a Bibliában szerepel, hanem a rabbinikus hagyományból származik.

A "Dávid háza" első évada meglepő fordulattal zárul: Esbaál, a Saul fia, saját hatalmát érvényesítve trónra lép, miközben apja a csatatéren harcol. Ez a cselekmény azonban nem található meg a Bibliában, hiszen Esbaálról csak Saul halála után esik szó a szentírásban (2 Sámuel 2:8-10).

Saul nem az egyetlen monogám a Dávid-házban. Egy különös epizódban Hadriel, egy férfi, Mikálnak mondja: "Ha a feleségem elment volna, azonnal a tied lennék, és minden reggel boldogan ébrednék." Ám Hadrielnek nem lett volna szüksége arra, hogy megvárja, míg felesége eltávozik, mielőtt Mikál mellett dönt. Valójában a bibliai Hadriel Mikál húgát, Merábot választotta feleségül (1 Sámuel 18:19).

Figyelembe véve, hogy a sorozat alkotói általában ódzkodnak a poligám kapcsolatok ábrázolásától, érdekes kérdés, hogy miként kezelik majd Dávid több házasságát. A történet középpontjában Dávid és Mikál kapcsolata áll, azonban érdemes megjegyezni, hogy a bibliai Dávid, miután feleségül vette Mikált (1 Sámuel 18:20-27), legalább hat másik feleséget vagy ágyast is tartott, mielőtt Jeruzsálembe költözött (2 Sámuel 3:2-5).

Saul arról mesél, hogy egy "szegény faluban" töltötte gyermekkora éveit, és egyes karakterek szerint Gibea, Izrael egykori fővárosa, valójában egy régi filiszteus erőd volt, amelyet ő hódított meg. A sorozat során a király fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy eltávolítsa a palota falairól minden pogány domborművet, amelyet a filiszteusok helyeztek el, hogy így tisztábbá és szentebbé tegye az uralkodásának színhelyét.

Valóban létezett a filiszteusoknak egy előőrsük Gibea területén, azonban kétséges, hogy teljes palota állt volna ott (1 Sámuel 10:5). Érdekes módon úgy tűnik, hogy a bibliai Saul valóban e városból származhatott (26. v.), amely már Józsué idejében is Benjámin törzséhez tartozott (Józsué 18:21-28).

Gibea története mélyen belevésődött Izrael emlékezetébe, hiszen ez a helyszín nem csupán egy tragikus esemény színtere volt, hanem egy olyan atrocitásé, amely polgárháborút robbantott ki, és szinte teljesen megsemmisítette Benjámin törzsét (Bírák 19-21). Amikor a bibliai Saul Sámuelnek azt mondta, hogy "Izrael legkisebb törzséből való" (1 Sámuel 9:21), ennek nem csupán szimbolikus jelentősége volt. Érdemes megjegyezni, hogy amikor a nép Sámueltől királyt kért, ő figyelmeztette őket a monarchia lehetséges veszélyeire (1 Sámuel 8), de Isten utasítására végül éppen ebből a törzsből választott vezetőt számukra. Ez a választás még inkább hangsúlyozza a helyzet tragikumát és a politikai döntések bonyolultságát a bibliai történetekben.

A filiszteus király, Ákis, mesél arról, hogy népe évszázadokkal ezelőtt a Nagy-tengeren túlról érkezett, hogy hódító tervekkel vegye célba Egyiptom földjét. Továbbá, említi, hogy a páncélt, amelyet Góliátnak adományoz, a legkiválóbb mükénéi kovács ügyes kezével formálta meg.

Ez a téma mély történelmi gyökerekkel bír. A Biblia alapján a filiszteusok egy Kaftor nevű szigetről vagy tengerparti területről származtak – a kutatók többsége ma már Krétát vagy Ciprust tartja valószínűbbnek –, és körülbelül ugyanabban az időszakban érkeztek Kánaán földjére, mint az izraeliták (lásd 5 Mózes 2:23; Jeremiás 47:4; Ámos 9:7). A modern történészek többsége a filiszteusokat a peleszetiekkel azonosítja, akik a "tengeri népek" néven ismert csoportok egyikeként szerepelnek, és a Kr. e. 12. században Egyiptomot fenyegető támadásaikról váltak híressé.

A mükénéi civilizáció tagjai bronzkori görögök voltak, és a kutatók kiemelik, hogy...

Góliát páncélja és fegyverzete úgy tűnik, hogy bizonyos görög jellegzetességeket hordozott,

Mint például a bronzból készült agancs, amelyet Góliát büszkén viselt lábán (1 Sámuel 17:6), vagy a lándzsa, amelynek nyele "olyan volt, mint a szövőbot" (7. v.). Ez a leírás sokak szerint egy olyan hurkolt zsinórra utal, amelyet a görög harcosok és más kultúrák is alkalmaztak fegyvereikhez, hogy fokozzák a dobás hatótávolságát és pontosságát. Az ilyen részletek nem csupán a fegyverek működésére utalnak, hanem a korabeli harcmodor és technológia mélyebb megértését is lehetővé teszik.

Az a tény, hogy Góliát kihívja az izraelitákat, hogy két bajnok párbajával oldják meg a patthelyzetet, szintén emlékeztet néhány olyan összecsapásra, amelyet az Iliászban látunk. Ez egy nagyon görögös módja annak, hogy megpróbáljanak egy csatát eldönteni.

A Dávid házában az óriásokat a bukott angyalok leszármazottaiként azonosítják, akik az özönvíz előtti időkben párosodtak földi nőkkel (1 Mózes 6:1-4). Góliát és testvérei együtt élnek a normál méretű anyjukkal, akit Orpának hívnak.

A Góliát és a bukott angyalok közötti kapcsolatnak elég szilárd bibliai alapja van. Az angyalok és emberi feleségeik gyermekeit nefilimeknek nevezték (1 Mózes 6:4). A nefilimeket azonosították az óriások egy fajával, amelyet anákoknak, azaz Anak leszármazottainak neveztek (4 Mózes 13:33). Miután Józsué legyőzte őket, az anákok egy maroknyi filiszteus városban, Gátban éltek (Józsué 11:22). Góliát pedig, akárcsak néhány más óriás, aki Dávid és emberei ellen harcolt, Gátból származott (1 Sámuel 17:4).

A Biblia viszont nem tesz említést Góliát édesanyjáról.

Ez a részlet egy zsidó hagyományra utal, amely azt állítja, hogy Góliát és testvérei Orpának, Naomi moábita menyének utódai voltak. Orpa nem követte Naomi-t Betlehembe, ahogy azt a Rúth könyvében olvashatjuk (1:8-15).

Mivel Naomi másik moábita menye, Rúth, Dávid dédanyja volt (4:13-17), az Orpát az óriásokkal összekötő legenda alapvetően azt képzeli, hogy a Dávid és Góliát közötti harc Naomi tágabb családjának két ága közötti harc volt.

A Dávid házában az óriások titokzatos barlangok mélyén rejtőznek, elkerülve az emberi szemeket, míg Ákis rájuk nem talál, és szövetséget nem köt velük. A Biblia lapjain azt olvashatjuk, hogy ezek az óriási lények egy időben nyíltan éltek egy apró filiszteus városban, miután Józsué sikeresen kiűzte őket Izrael hegyvidékéről (Józsué 11:21-22). Ekkor a filiszteusok úgy tűnik, hogy a magukénak tekintették őket, hiszen a hatalom és a félelem között egy különös kapcsolat alakult ki.

A sorozatban feltűnő óriások rendkívül impozánsak, hiszen magasságuk körülbelül kétszerese a szokványos emberekének. A készítők szerint az ő verziójuk, a Góliát, állítólag 3 és 4 méter közötti magasságot képvisel. Érdekes módon a bibliai Góliát ennél alacsonyabb lehetett, valószínűleg jóval. A legtöbb modern bibliai fordítás szerint Góliát "hat sing és egy öl" (1 Sámuel 17:4) volt, ami körülbelül 3 métert jelent.