A jövő reményeit szimbolizáló ígéretgyertya viasza különleges jelentőséggel bír. Ez a különleges anyag nem csupán egy egyszerű gyertya alapja, hanem a vágyaink és álmaink melegítő fénye is. Amint a láng fellobban, a viaszból kiáradó illatok és színek egye

Csalódott az erdélyi magyar választók egy része, úgy érzi, becsapta az RMDSZ, amikor a választási kampányban azt ígérte: kevesebbet az államnak, többet a polgárnak.

Az RMDSZ pénzügyminisztere aktívan törekszik arra, hogy kapcsolatot építsen választóival. A 2025-ös költségvetési terveit ismertetve hangsúlyozza, hogy céljaik között szerepel az államapparátus karcsúsítása: kevesebb államtitkár, valamint csökkentett létszámú szenátusi és képviselőházi munkatársak, továbbá mérsékeltebb költségvetés az elnöki hivatal, a szenátus és a képviselőház számára. Ezen kívül elmondja, hogy nem terveznek új adók bevezetését, és nem kívánják emelni az áfa-kulcsot sem, így a polgárok számára több pénz marad a zsebében, mint ha újabb adók bevezetésére vagy emelésére került volna sor.

Ez valóban így van. Bár nem nyújt túl nagy vigaszt, mégis kevésbé csalfa, mint a korábban említett, hibás választási kampányüzenet.

Egy középkori történet világít rá a választási ígéretek természetére: A tengeri viharban léket kap a velencei kereskedők hajója. A kapitány rászól az első tisztre, hogy imádkozzon és ígérje meg az Úrnak, hogy ha partot ér a hajó, háromszáz méter magas gyertyát öntenek köszönetképpen. Az első tiszt tiltakozik mondván, annyi viasz nincs Velencében. A kapitány ráreccsen: ha partot érünk, elér majd alkudozni.

Az idei költségvetés, és az azt követő hosszú évek tervei, már nem kínálnak lehetőséget alkudozásra.

A kampánystáb tévedett, amikor azt hirdette, hogy kevesebb hozzájárulás az államnak és több a polgároknak a megoldás. Hibájuk abban rejlett, hogy tisztában voltak azzal: az elmúlt évek során hitelekre támaszkodtunk, többet költöttünk, mint amennyit megtermeltünk, és elkerülhetetlenül elérkezik az idő, amikor a hitelek visszafizetése esedékessé válik. Ráadásul a meglévő hitelek törlesztése újabb hitelekkel valósítható meg, amelyek költségesebbek lesznek... ha egyáltalán elérhetők.

Harmincöt év hazugság után nehéz elfogadni a valóságot: bajban van az állam, s ha bajban van az állam, nem lehet jobb az állampolgárnak sem.

A három és fél évtizedes hazugság szövevényes hálójának fontos eleme volt a politikai klientúra számára nyújtott kivételes bánásmód. Ennek részeként a közszolgáltatások területén pofátlanul magas jövedelmeket biztosítottak, míg a fiatalok számára előnyös nyugdíjlehetőségeket kínáltak. Ezen kívül olyan speciális nyugdíjak is léteztek, amelyek kifizetése a nyugdíjjárulékokból nem volt fedezve, mindezek mellett a speciális nyugdíjformák jogi kereteit is szilárdan rögzítették.

Jogos a felháborodás azok részéről, akik számon kérik, hogy miért nem tartják be a törvényben előírtakat, és miért nem emelik a nyugdíjakat, amelyek szintén méltatlanul alacsonyan vannak, az inflációval összhangban.

Jogosan, de hasztalan.

A pénzügyminiszter fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy megmentse, ami még menthető: egy olyan költségvetés megalkotására törekszik, amely meggyőzi a külföldi befektetőket és hitelminősítőket arról, hogy a kormány komolyan veszi a 7%-os hiánycélt. Ezzel szeretné elkerülni, hogy Románia a befektetési rangsor legalsó szintjére, a „junk” kategóriába kerüljön, és megóvni az államot a fizetésképtelenség rémétől.

"Tánczos Barna nyilatkozata szerint, ahogy azt korábban ígértük, egy olyan költségvetést készítünk elő, amely a kormányzat pénzügyeit takarékosan kezeli. Ez a tervezet biztosítja a bérek és a nyugdíjak zökkenőmentes kifizetését, emellett jelentős beruházások révén támogatja a gazdasági fejlődést, és bőséges forrásokat biztosít a helyi közösségek fejlesztésére."

Szomorú, de tény, hogy ennél többet nem biztosíthat a polgároknak, szavazóinak az RMDSZ pénzügyminisztere. S még ehhez is kell a koalíciós partnerek józansága, az, hogy ne süllyedjenek a populizmus mocsarába, felelőtlenül ne ígérjenek, ne vágják sutba a közgazdasági alapkövetelményeket, mint eddig tették.

Az RMDSZ kampánycsapata számára még közel négy év áll rendelkezésre, hogy felderítse, mennyi "viasz" rejtőzik az államkincstárban az ígéreteik gyertyájához. Meg kell vizsgálniuk, mit diktál a győzelemhez szükséges józanság: van-e értelme olyan ígéreteket tenni, amelyeket a saját 6%-os támogatottságukkal úgysem tudnak megvalósítani, még akkor sem, ha ez elvileg lehetséges lenne. Különösen, ha a valóság azt mutatja, hogy legalább egy évtizedig szinte lehetetlennek tűnik a helyzet.