Íme, hogyan érkeztünk el a legnagyobb magyar üzemanyag-csalás történetéhez:

Az olajjal kapcsolatos ügyletek és az olajszőkítés kifejezések gyakran megjelentek a 1990-es évek társadalmi diskurzusában, a rendszerváltást követő, sok szempontból zűrzavaros időszakban. Ezek a fogalmak nem csupán gazdasági tevékenységeket takartak, hanem a politikai és társadalmi feszültségeket is tükrözték, amelyek e korszak jellemzői voltak.

A hatalmas csalássorozat következményei még mindig érezhetők, azonban az idő múlásával fokozatosan történelmi perspektívába helyeződnek az események. Ma már több generáció is felnőtt úgy, hogy számukra mindez csupán egy homályos, távoli emlék, amely a múlt ködébe veszik.

Mégis annyira jelentős, hogy a hazai közlekedés és autózás történetével foglalkozó sorozatunkban egy külön fejezetet szentelünk ennek a témának. Ahogyan eddig is, most is az időutazásunk alapját az Arcanum Újságok adatbázisából származó korabeli cikkek és írások képezik.

Az olajszőkítés a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legjobban jövedelmező illegális "üzletága" volt, becslések szerint az 1990-es években több százmilliárd forinttal rövidült meg általa a költségvetés. A maffiának csupán sav, néhány üres kft. és pár korrumpálható vámos kellett, hogy évente százmilliárdoktól szabadítsák meg az államkasszát.

Az "olajos ügyek" első jelei 1991-1992 környékén bukkantak fel, de igazán jelentős méreteket csak 1993-tól kezdtek ölteni. 2000-ben az olajbizottság néven ismert országgyűlési vizsgálóbizottság alakult, melynek célja a korrupciós összefonódások feltárása volt, ám sajnálatos módon a munkájuk végül eredménytelenül zárult.

Ezernyi helyszínen már elemezték ennek a vadnyugati történetnek a részleteit. Ebben a cikkben azonban inkább azokra a tényezőkre összpontosítunk, amelyek ehhez a helyzethez vezettek.

Ahhoz, hogy megértsük a válasz hátterét, egészen az 1950-es évekig kell visszautaznunk. Ekkoriban a hazai olajkitermelés éppen felfutóban volt, és a szovjetektől származó nyersolaj kedvező áron érkezett az országba. A benzin előállítása mellett jelentős mennyiségű gázolaj is rendelkezésre állt, ám az állami teherautók, buszok és mezőgazdasági járművek nem tudták teljes mértékben hasznosítani a termelt mennyiséget. Ekkoriban még csak elvétve találkozhattunk dízel üzemű személyautókkal, és a magánszemélyek számára nem volt lehetőség gázolaj tankolására.

A tervgazdálkodás nem tűrt meg tréfát, a kályhák pedig tömegesen foglalták el a háztartásokat.

Egyfajta szociális juttatásként kezelték, az ÁFOR 1966-ban törölte el a jegyrendszert a mekalor-olajra, így onnantól már készpénzért vásárolhatta bárki, akinek volt elég forint a zsebében. "Az új árusítási rendszer különösen a vidéki fogyasztóknak kedvez. A korábbi rendszerben gyakran öt-tíz kilométert kellett utazniuk külön a jegyért és külön az olajért ha a kirendeltség és a kút nem volt egy helyen. Az idén már a vidéki fogyasztókis megvásárolhatják készpénzért a legközelebbi üzemanyagtöltőállomáson a MEKALOR olajatA most életbe lépett rendelkezésországosan 112 000 kályhatulajdonost érint köztük 23 000 budapestit." -írta a Képes Újság 1966-ban.

A később háztartási tüzelőolaj (HTO) néven futó anyagot még olcsóbbá tették. A kormányzat 30 százalékkal lecsökkentette az árát. Az 1969-es árrendezés során a háztartási tüzelőolaj árát 2,20 Ft-ról 1,50 Ft-ra csökkentették, az olajtüzelést, a fűtési költségeket tekintve is versenyképessé tette a többi tüzelőanyaggal szemben.

A rendelkezés következtében a HTO felhasználása egy év leforgása alatt tízszeresére, azaz 500 ezer tonnára emelkedett, és a gyűjtőpontok száma is jelentősen megnövekedett. Azonban a hetvenes évek közepére már érezhetővé vált az első, 1973-as olajválság következménye. A Központi Bizottság takarékossági intézkedéseket rendelt el, melyet számos állami vállalat úgy próbált megvalósítani, hogy a dízel üzemű járműveikbe a lényegesen olcsóbb fűtőolajat kezdték tankolni.

Ezzel a HTO gyakorlatilag elérte azt a szintet, amit a vele teljesen azonos, de lényegesen drágább gázolaj képviselt. Persze az akkori szocialista vezetők nem foglalkoztak az apró részletekkel; a számadatok szépen mutattak az év végi beszámolókban: "A népgazdaság számára rendkívül fontos energia megtakarítás terén is kedvezőek az eredmények. Szénből például 42, tüzelőolajból 87, fűtőolajból 38, gázolajból 58, az összes energiahordozóból pedig 8 százalékkal túlteljesítették a tervet." - Népszava, 1975. december (103. évfolyam, 282-305. sz.)

A probléma már akkor világosan kirajzolódott, de a dízel magánautók hiánya megakadályozta a láncreakció elindulását. Az NSZK volt az intő példa, ahol a dízelautók számának növekedése mellett a helyi szinten olcsóbban beszerezhető tüzelőolaj tankolása is egyre népszerűbbé vált. Itt vezették be a festéssel és egy speciális, laboratóriumi körülmények között kimutatható vegyülettel való megkülönböztetést a két olajfajta között, amely kulcsszerepet játszik majd a hazai olajszőkítés történetének alakulásában is.

"Kivétel nélkül szigorúan megbüntetnek mindenkit, akinél az üzemanyagrendszerben háztartási célra szánt fűtőolajat találnak. Nemcsak a személy- és teherautókat, traktorokat, építőipari gépeket, de még a jachtokat is átvizsgálják. A vám- és pénzügyőrség 20 mozgó laboratóriuma és ellenőrző kocsija éjjel-nappal járja az országot. Évenként 460 ezer vizsgálat során általában négyezer "fűtőolajost" érnek tetten. Az utólag behajtott büntetések összege évi több száz millió márkára rúg." - Autó-Motor, 1981. július-december (34. évfolyam, 13-24. szám)

Kicsiny hazánkban már az 1980-as években is folytak fura üzletek: a fűtőolajat főképp külföldi kamionosoknak adták el. Az országot átszelő sofőrök elvileg valutáért vásárolhattak gázolajjegyet, amivel a kijelölt kutakon tankolhattak. Azonban az illegális lehetőségek már akkor, az internet korát megelőzve, szinte villámgyorsan elterjedtek.

Megérte kockáztatni, mert komoly volt az árkülönbség. A külföldi kamionosoknak 20 forintért adták a gázolaj literjét az Áfor kutakon, a hazai vevők 10 forintos áron vásároltak, a HTO meg csak 4 forintba került.

Ez egy igazi aranybánya volt a zavarosban halászók számára. A Dél-Magyarország egy konkrét ügyről így számolt be: "A nyomozás során kiderült, hogy a munka nélküli jövedelemszerzésnek más módszerét is megpróbálta. 1984 júniusában 6 ezer liter háztartási tüzelőolajat vásárolt fel különböző benzinkutaknál, literenként 4,80 forintos egységáron. A beszerzett tüzelőanyagot külföldi kamionosoknak értékesítette literenként 10 forintért."

A módszere az volt, hogy a fő közlekedési útvonalakon megállította a kamionokat, és felajánlotta a tüzelőolajat megvételre. Összesen 57 ezer forint értékben forgalmazott tüzelőanyagot, amelyből 27 ezer forint jogtalan haszonra tett szert. Az ügyével kapcsolatban jelenleg is folyamatban van az eljárás. - Délmagyarország, 1984. szeptember (74. évfolyam, 205-230. szám)

"A gyors profit iránti vágy egyre több embert vonzott a csalások sűrűjébe, míg a Garázsipari Vállalat lebukott kútjaiból több HTO fogyott el, mint amennyit az egész főváros területén összesen elégettek!" - toretro.hu

A katalizátor a rendszerváltás volt, az import kikerült az állami monopólium alól, ömlöttek az országba a nyugati dízel kocsik, így tényleg ipari mértékű lett a tüzelőolaj tankolása. Ezért itthon is bevezették a tüzelőolaj színezését.

1990-ben egy kormányrendelet született, amely előírta, hogy a fűtőolajat adalékanyaggal kell színezni. E célra a ferrocén nevű vegyületet választották, amely élénk vörös árnyalatot kölcsönzött az olajnak. A ferrocénnel dúsított tüzelőolaj azonban nem volt alkalmas gépjárművek üzemanyagaként való felhasználásra, mivel a benne található mennyiség komoly károkat okozott a motorok működésében.

Az alkalmazás bevezetése 1991-re datálható, és ebben az időszakban szinte minden egyes újság hasábjain felbukkant a téma, hiszen az átállás rendkívül aktuális és fontos kérdés volt.

"Ferrocén adalék kerül a háztartási tüzelőolajba, közölték még a nyáron. Ezzel elveszítik a dízellel járóautósok olcsó üzemanyag-forrásukat. Majd jött az üzemanyag-áremelés, a blokád, s "leült" az egész dízel-hto kérdés.

Az ünnepi időszakban az ÁFOR-kutaknál kígyózó sorok már előre jelezték, hogy valami különleges készül. Idén végre valóra vált az ígéret: január elsejétől, éjféltől minden ÁFOR-kútnál új típusú tüzelőolajat kínálnak. Azokban az esetekben, ahol nem található adaléktárolós kútfej – jellemzően a kisebb falusi benzinkutaknál – központilag kevert ferrocénnal dúsított tüzelőolajat vezettek be a forgalomba.

A pletykák egy másik vonatkozása, amely szerint a tüzelőolaj hőkezeléssel mentesíthető az adalékoktól, téves. A forgalmazók olyan öntapadó címkéket helyeznek a vásárlók kannáira, amelyeken a következő figyelmeztetés található: kizárólag tüzelésre használható, motorra nézve káros hatású.

A múlt hónapban a kutaknál tüzelőolajból kétszerannyi fogyott, mint egyéb üzemanyagból. Azt megelőzően pedig a háromszorosát tette ki forgalmuknak." - Vas Népe, 1991. január (36. évfolyam, 2-26. szám)

Ez a jogszabály indította el az olajszőkítés korszakát.

A fűtőolajként importált termékek vámkezelése során kötelező lett volna színezni őket, ami viszont lehetőséget teremtett a visszaélésekre. Amennyiben a vámos sikerült megvesztegetni, a szállítmányt anélkül értékesíthették gázolajként, hogy bármilyen további intézkedésre szükség lett volna.

Később már erre sem volt szükség, elindult a kémiai semlegesítés folyamata, és nagyüzemben kezdték eltávolítani a jól látható színt adó adalékanyagot, más szóval szőkítették az olajat. Eközben egyre inkább nőtt az árkülönbség a HTO és a dízelolaj között, amely a csúcsát 1994-ben érte el, amikor literenként 44 forintra ugrott az ár. A szőkítők számára ez viszonylag kis befektetést jelentett, miközben jelentős hasznot hozott. Volt olyan eset is, hogy – mivel fiktív cégekről volt szó – még az olaj vételárának járulékait sem fizették ki.

A Népszabadság 1993-ban már gyakorlatilag leírta a folyamat "receptjét".

Készítsd el a saját egyedi keverékedet! Szerezz be több százezer liter tüzelőolajat, majd keress hozzá tiszta ipari kénsavat. Az összetevőket precíz arányban öntsd össze, és várj, míg a kénsav kémiai reakciója hatására eltűnik a festék, amellyel a HTO-t színezték. Ha ügyesen csinálod, a folyamat végén le tudod engedni az edény alján összegyűlt kénsav- és festékkeveréket.

Íme, hogyan állítják elő a szőkített üzemanyagot. Az eredmény: duplázódó profit!

Ha a recept valóban kiváló, és van türelmed megvárni, amíg az utolsó csepp kénsav is kiürül a fűtőanyagból, akkor a vásárlók autói megússzák a károsodást. Ellenkező esetben a kénsav kárt tehet az adagolóberendezésben, a dugattyúkban és a hengerekben is.

Ez a történet a szombathelyi Épfu Kft. egykori konyhájából származik, ahol ügyes "szakácsok" hihetetlen mennyiségű, 750 ezer liter háztartási tüzelőolajat "szőkítettek" egy szempillantás alatt, ezzel jelentős profitra szert téve. Nemrégiben a rendőrség és a környezetvédelmi felügyelőség rábukkant azokra a kénsavas hordókra, amelyek most már kézzelfogható bizonyítékai ennek a rejtélyes és ködös tevékenységnek. - Reform, 1993. szeptember-december (6. évfolyam, 35-52. szám)

A milliárdok világában már sokszor megfordultunk, ahol az állam csupán tehetetlenül nézte a szabadrablás zaját. Az olajszőkítők, mint ügyes akrobaták, mindig egy lépéssel a rendőrség előtt táncoltak. Ezt a jelenséget már 1994-ben megörökítette a Békés Megyei Hírlap, amikor feltárta a helyzet hátterét és a bűnözés módszereit.

A hatóság folyamatosan végzi az ellenőrzéseket, de míg a felhajtók CB-rádiókkal, személyi hívókkal és gyors nyugati autókkal vannak felszerelve, addig a hivatal technikai eszközei elmaradottabbak. Az olajszőkítés megállapítása és bizonyítása manapság már laboratóriumi vizsgálatokat követel, annyira fejlettek a másik oldal technológiái. Természetesen felmerült a kérdés, mi lehet a megoldás. A parancsnok véleménye szerint talán a gázolaj kettős árának megszüntetése segítene. Azonban ők a jogszabályokat alkalmazzák, nem pedig alkotják azokat.

A sajtótájékoztató után a vámosok és az újságírók ellátogattak egy "tetthelyre" is. Pusztaföldváron, a Búzakalász Mezőgazdasági Szövetkezet telepén egy üresen álló tartályt találtak, amelyből már eltávolították az 50 ezer liter gyanús anyagot. A helyszínre érkezők körülbelül egy héttel ezelőtt csak a savas maradványokat fedezték fel. (A nagy tartály mellett még három kisebb tartály is található a telepen.) Az eset nem számít ritkaságnak — értesültünk kísérőinktől. A bérbeadó, aki a szövetkezet elnöke, már ismert személy, akinek talán a környezetvédők által előterjesztett kárigények hallatán felfrissül az emlékezete. A bérlő kiléte viszont egyelőre rejtély marad.

A kétezres évek során a téma annyira átjárta a közbeszédet, hogy számos újságban részletes, átfogó cikkek jelentek meg, amelyek az egész időszakot feltárták. A konklúziók szinte minden esetben borongósak voltak: évekig fennmaradt a csalás lehetőségét hordozó kettős árazás, és a hosszú, elhúzódó bírósági eljárások végén sok elkövető nyomtalanul eltűnt.

Máig nem tisztázott, hogy az Antall- és a Boross-kormány, egyáltalán a politika miért hagyta évekig a csalásra lehetőséget adó kettős árat. A közvélemény tényként kezelte a politikusok és az alvilág összefonódását. 1993-ban az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban operatív bizottságot hoztak létre az olajmaffia megfékezésére.

A kettős árrendszer mégis csak 1995-től szűnt meg. Nem sokkal később megszigorították a halasztott vámfizetés szabályait, 1998-tól pedig az üzemanyag céljára szolgáló kőolajtermékeket azonnal behajtandó jövedéki adó terhelte. Ezek az intézkedések jelentős mértékben csökkentették az olajjal való visszaélés lehetőségeit.

2000-ben az országgyűlés ad hoc bizottságot hozott létre az olajügyek és a kapcsolódó korrupciós ügyek feltárására, a testület azonban nem jutott kézzelfogható eredményre.

A Legfőbb Ügyészség 2000 márciusában nyilvánosságra hozott vizsgálati jelentése szerint 1991 és 1999 között a kőolajtermékek forgalmazása során 4300 bűncselekményt, hamisítást, csempészetet, vámorgazdaságot követtek el. A perbe fogott 340 vádlott többségét börtönbüntetésre ítélték, de számos elkövetőt nem "találtak".- Délmagyarország, 2007. június (97. évfolyam, 126-151. szám)