Pápai Joci felkészülése a Sztárboxra igazi különlegesség. Az énekes nem csupán a zenei karrierjére fókuszál, hanem új kihívások elé is néz. A felkészülési folyamat során intenzív edzéseken vesz részt, ahol nemcsak a fizikai állóképességét fejleszti, hanem

Izgalmas időszak elé néz Pápai Jocira, hiszen a Sztárbox legújabb évadában tűnik fel.

A közkedvelt énekes és zeneszerző, Pápai Joci, nemcsak a színpadon jeleskedik, hanem a műsorvezetés terén is megállja a helyét. Hamarosan pedig fény derül arra, hogyan boldogul az ütésekkel. Gyermekkora óta telepi fiúk között nevelkedett, ahol a csapatmunka során sok mindent megtanult, ám ezúttal egyedül szeretné megmutatni, mit tud. Az önálló kihívások izgalma új színt hoz életébe!

Mennyi időt szántál arra, hogy átgondold a felkérést?

Valójában nem sokat haboztam, hiszen ez már régóta szerepelt a bakancslistámon. Nem tudtam pontosan, mikor és hogyan fogom ezt megtenni, de azt tudtam, hogy egyszer az életben szeretném megmérettetni magam. Gyerekkoromban a telepen nőttem fel, és mindig ott voltam, ahol a dolgok történtek. Ha balhé tört ki, a két banda szemben állt egymással, és én is ott voltam a sűrűjében. De ez egy teljesen más helyzet, amikor gyerekként, meggondolatlanul próbálsz vagánykodni, és az egésznek nincs igazi tétje. Most, hogy már ismert vagyok, és egy ország szeme láttára mérettetem magam, az egészen másfajta kihívás. Ez most egy teljesen új játék.

Tudott valaki a bakancslistádról, vagy teljesen véletlenül találtak meg?

Nem, nem tudták, csak egyszerűen rákérdeztek, hogy lenne-e kedvem részt venni. Biztosan sokan voltak, akik hasonlóan reagáltak, amikor felkérték őket: “Na, majd egyszer belevágok a diétába, majd egyszer összeszedem magam.” Aztán eltelt egy évtized, és a helyzet csak romlott. Most viszont bennem motoszkál az érzés, hogy ideje összeszedni magam; talán még nem késő, talán még elérhetem, hogy jól nézek ki. Néha elkalandozik a figyelmem, de talán ennek is megvan a maga sportértéke.

Az intenzív felkészülés jelentős hatással volt az életemre. Rengeteget tanultam a kitartásról és a fegyelemről, amelyek nemcsak a sportban, hanem a mindennapi életemben is segítenek. A boksz edzései és a versenyekre való felkészülés kihívást jelentenek, de megtanultam, hogyan lehet ezeket a feladatokat a mindennapjaimmal összehangolni. A napjaimat alaposan megtervezem: az edzéseket beiktatom a napi rutinomba, és figyelek arra, hogy a munkahelyi kötelezettségeim és a személyes életem se szenvedjenek csorbát. A legfontosabb, hogy tudatosan válasszam meg az időmet, és prioritásokat állítsak fel. Így a boksz nem csupán egy sportág számomra, hanem egy életstílus, amely folyamatosan motivál és inspirál.

Nincs más választásom. Tatáról járok edzésre Érdre, így az utazási időt is figyelembe kell vennem, ami nyáron meglehetősen változó. Eleinte heti négy-öt edzéssel indultam, de most már nyolc-kilenc edzésre járok. Ahogy telik az idő, muszáj volt fokoztam az edzések számát.

Ezzel kalkuláltál előre?

Képzeld el, hogy ez valahogy nem jön össze a fejünkben, amíg nem merülünk el teljesen a dologban. Ahogy haladsz előre, egyre inkább tudatosul benned, hogy vagy így csinálod, és mindent a helyére raksz, vagy vállalod a kockázatot, hogy esetleg darabokra törnek.

Most, hogy a Sztárbox névsora már egy ideje elérhető a nagyközönség számára, hogyan reagálnak a rajongóid a részvételedre?

Nem hibáztatok senkit emiatt, hiszen én is így gondoltam korábban, hogy mindent tudok, hiszen könnyű okosnak lenni, amikor csak a szavakat halljuk. Most, hogy már van némi tapasztalatom, bátran állíthatom, hogy egészen más megélni egy szituációt, mint csupán kívülről szemlélni azt. Azt tapasztalom, hogy az emberek várakozással tekintenek rám, és sokan kifejezik, hogy szurkolnak nekem.

Kellett már valaha, valamibe ennyi munkát, energiát tenned?

Soha nem kellett semmire sem kényszerítenem magam, ezért ez a helyzet igazán különleges számomra. Nyilvánvalóan fontos, hogy mit mutatok a külvilág felé, de ami igazán lényeges: már jártam hasonlóan elszánt állapotban, ám itt mindig egy újabb kihívással nézek szembe. Szerencsére úgy érzem, hogy még mindig van bennem annyi erő, hogy amikor azt hiszem, elértem a határaimat, mindig találok új forrást, ahonnan meríthetek.

Igen, valóban érdemes célokat kitűzni magunk elé. Az elvárásaim között szerepel, hogy folyamatosan fejlődjek és új ismereteket szerezzek. Szeretném elérni, hogy a jövőben egy olyan szintre jussak, ahol képes vagyok hatékonyan hozzájárulni a közösségemhez és mások életét pozitívan befolyásolni. Az út során fontos számomra, hogy ne csak a cél elérése legyen a fókuszban, hanem a tanulási folyamat és az élmények is, amelyek segítenek a személyes növekedésben.

Ez a gondolatfolyam nagyon ingadozik bennem. Van, amikor úgy érzem, hogy igazi művész vagyok, és nem szégyen, ha vereséget szenvedek el. Életem nagy részét a gitárom társaságában töltöttem, nem bokszkesztyűvel a kezemben, így ez a bokszolás számomra egy teljesen új kihívás. Most, hogy elindultam ezen a lenyűgöző úton, még csak az első lépéseimet teszem meg. Az a hozzáállásom, hogy mindent megteszek, amit csak tudok, de tudom, hogy van egy fizikai korlát, ami fölé nem tudok emelkedni. Ezért nem fogom tragédiaként megélni, ha nem sikerül győztesen kijönnöm a ringből; én még mindig tanuló vagyok ebben a történetben. A vereség benne van a pakliban, hiszen a boksz egy olyan sportág, ahol még a profik között sem mindig a legjobbnak kedvez a sors. Sokszor láthattunk már olyan meccseket, ahol a nyilvánvalóan ügyesebb bokszoló egy váratlan pofontól elveszítette a meccset. A felkészülés mellett számos váratlan helyzet adódhat, ami befolyásolja az egész mérkőzést, és mivel még sosem voltam ilyen szituációban, nem tudom, hogy a valóságban hogyan fogok reagálni. Akárhogy is alakul, biztos vagyok benne, hogy tanulságos élmény lesz, de az alapvető célom természetesen az, hogy győzni szeretnék.

A fizikai edzések mellett fejben mennyire trenírozod magad?

Jelenleg még nem foglalkozom ezzel a kérdéssel, mert úgy érzem, hogy nem állok készen rá. A nyilvános megmérettetés közeledtével viszont mindenképpen át kell állítanom a gondolkodásomat, de most a fizikai felkészülésre szeretném összpontosítani az energiámat. Amikor Dobrády Zsolt, az edzőm azt mondja egy edzés végén, hogy ez most jól sikerült, én még nem érzem ezt magamban. Mivel nincs még viszonyítási alapom, nem tudom, mihez mérjem a teljesítményemet, és ehhez még időre van szükségem. Talán annyival könnyebb a helyzetem, hogy a kezdetektől fogva partnerrel edzek, nem pedig bokszzsákkal, így van visszajelzés, de a sok új érzés még mindig kavarog bennem.

Kellett-e módosítanod az étkezési szokásaidon?

Az út elején nem voltam túlzottan aggodalmaskodó. Március óta elkezdtem az edzéseket, és 91 kilóval indítottam, de nem akartam napi szinten méricskélni a súlyomat, mert nem szerettem volna, hogy ez feszültséget okozzon. Hosszú ideig próbáltam elkerülni a méréseket, de most, ahogy közeledem a célomhoz, elengedhetetlen, hogy erre is odafigyeljek.

A gyengédség egy olyan érzés, amely a szív mélyéből fakad, és képes megérinteni másokat is. Számomra a legnehezebb lemondani a régi emlékekről és a velük járó nosztalgiáról volt. Ezek az emlékek, mint egy elhalványult fénykép, mindig visszahúznak a múltba, ahol a boldog pillanatok és az egyszerű örömök várnak rám. Minden egyes búcsúzás nehéz, hiszen az emlékek nem csupán a múltról szólnak, hanem a jelenünket is formálják. A gyengédség és a nosztalgia összefonódik, és néha azt érzem, hogy a lemondás egy darabka önmagam elvesztését jelenti.

Minden és semmi. Eddig sosem szenteltem figyelmet az étkezésemre, sosem kényszerítettem magam koplalásra vagy diétára; mindig azt fogyasztottam, ami éppen kéznél volt, vagy amit megkívánt a testem. Most viszont óriási változás történt, hiszen a gondtalan evés ideje véget ért. Ugyanakkor ez egy újfajta inspirációt is hozott magával, mert nap mint nap tapasztalom, ahogy hetek alatt átalakulok, és látom, mennyire képes vagyok befolyásolni a saját testem állapotát.

Hogyan zajlott a nyarad? Volt időd a pihenésre és feltöltődésre?

Nem, a boksz teljesen felforgatta az életemet, így a logisztikám is teljesen felborult. Ha éppen nem állok színpadon, igyekszem otthon tölteni az időt, pihenni, feltöltődni és a családommal lenni. Az energiáim zöme most az edzésekre összpontosul.

Hogyan reagált a családod a szereplésedre? Mennyire álltak melletted és támogatták az elképzeléseidet?

A feleségem nem akarta megélni ezt a pillanatot; úgy tűnik, még mindig ragaszkodik ahhoz, hogy nem látogat el személyesen. Inkább otthon ücsörög, lehúzza a redőnyöket, és bevesz egy nyugtató gyógynövényt. Majd reggel, amikor a nap felkelt, mesélek neki arról, mi zajlott le.

Az első ringbe lépésedkor lesz nagyjából egy éve, hogy az RTL-hez igazoltál. Jó döntés volt?

A legjobb! Nagyon jó érzés ehhez a csapathoz tartozni, sok új embert ismertem meg, és sok új barátság is köttetett. Bárhogy is alakul a ringben a bemutatkozásom, az átigazolást soha nem fogom megbánni!