Ha ilyen szédülés gyötör, ne habozz, irány az orvos! Az okok felderítése néha igencsak bonyolult feladat.

90 ezer forintot kaphat vissza az államtól, de sajnos sokan nincsenek tisztában ezzel a lehetőséggel.

Amikor valaki szédüléssel keres fel egy orvost, gyakran hosszú és részletes kérdezősködés során derül csak ki, hogy valójában mit is tapasztal, és legfőképpen, mi lehet ennek az oka.

Dr. Gács Gyula, a Neurológiai Központ elismert neurológusa szerint ez a jelenség annyira elterjedt, hogy a betegek körülbelül fele tapasztal róla panaszaikat. Érdekes módon azonban sok esetben nem valódi szédülésről van szó, ami megjelenik náluk. A szakértő egy rövid, átfogó összefoglalót nyújtott a problémáról.

- Amikor saját praxisomban észleltem, hogy milyen sok páciens érkezik szédülésre panaszkodva, elhatároztam, hogy alaposabban utánajárok a jelenségnek - osztja meg tapasztalatait Gács doktor. - Régebben a nyaki gerinc elváltozásait tartották a szédülések legfőbb kiváltó okának, de egyre világosabbá vált, hogy ez csak tévhit. Ma már nem a nyaki gerinc a legfőbb "gyanúsított", hanem a labyrinth nevű szervben található "hólyag", vagyis az utriculusban lévő apró kristályok.

Ezek a kis mészkőkristályok egy ragacsos anyagban tapadnak meg az utriculus alján, és a céljuk az, hogy finom mozgásaikkal segítsenek érzékelni és kiegyensúlyozni a „liftérzést”, amikor felfelé vagy lefelé mozgunk. Ha azonban ezek a belső fülben lévő apró kristályok valamilyen okból elmozdulnak az eredeti helyükről, és a folyadékban elúsznak a három pár félkörös ívjárat egyikébe, akkor forgó jellegű szédülés léphet fel.

Milyen tényezők idézhetik elő a kristályok elvándorlását? E kérdés mögött számos lehetséges ok húzódik meg, a kisebb fejtraumától kezdve a belső fül vírusos gyulladásán át egészen a nyak ultrahangos kezeléséig. Mindegyik esetben valamilyen traumatikus hatás érheti a belső fület. Több mint 30 évvel ezelőtt egy páciens keresett fel engem, aki arról számolt be, hogy lefekvés előtt és felkeléskor erős, forgó szédülést érzett. A vizsgálat során azt tapasztaltam, hogy a szédülés a testhelyzet megváltoztatása után néhány másodperccel indult be, és körülbelül 20 másodpercig tartott. Miután 4-5 alkalommal megismételtük a testhelyzetváltozást, a panasz már nem jelentkezett. A CT-vizsgálatok megerősítették, hogy daganat nem volt jelen. Amikor utána néztem a jelenségnek, rájöttem, hogy a testhelyzetváltozásra reagáló szédülést (más néven BPPV-t) már az 1900-as évek elején leírta Bárány Róbert, így tulajdonképpen én csak "újra felfedeztem" ezt a jelenséget magam számára.

A szédülés fogalma sok esetben eltérő jelentéseket hordoz a betegek számára, ezért Gács doktor néhány alapvető kategóriába sorolta őket, hogy tisztább képet nyújtson a problémáról.

Valódi szédülés: egy olyan élmény, amelyben a világ körülöttünk forog, és az érzékeink zűrzavara egy különös, szinte mágikus állapotba repít minket. Olyan, mintha a föld elhagyná a talpunk alól, és mi csak sodródnánk az idő és tér végtelen óceánjában. Ekkor a mindennapi valóság kedves ismerőse idegen területté változik, és a legapróbb mozdulatok is kihívást jelentenek. A szédülés lehet izgalmas, de egyben ijesztő is – egy határvonal, amely a biztonság és a bizonytalanság között húzódik.

Gyakran azt a kérdést intézzük a betegekhez, hogy tapasztalnak-e olyan érzést, mintha a világ forgásba kezdene körülöttük, vagy esetleg ők maguk forognának. Bár nem mindenki érzékeli ezt a jelenséget egyértelműen, a mozgásélmény szinte mindig jelen van. Ez a valódi szédülés egyik fő tünete, melynek hátterében a labyrinthus működése áll.

Az egyensúlyzavar olyan állapotot jelöl, amelyben az egyén nehezen tartja meg a stabilitását, ami különböző okokból fakadhat, mint például belső fül problémák, neurológiai rendellenességek vagy akár gyógyszerek mellékhatásai. Az érintettek gyakran tapasztalnak szédülést, bizonytalanságot járás közben, és akár a mindennapi tevékenységek is kihívást jelenthetnek számukra. Az egyensúlyzavar felismerése és kezelése fontos lépés a normális életvitel visszanyerésében, ezért érdemes szakemberhez fordulni, ha valaki ilyen tüneteket tapasztal.

Az egyensúlyzavarok hátterében számos tényező állhat, és nem mindig a labyrinth a fő bűnös. Az egyensúly fenntartásáért felelős nem csupán ez a szerv, hanem a testünk izmaiban található kis érzékelők, azaz az izomorsók is kulcsszerepet játszanak. Ezek az izomorsók érzékelik az egyensúlyunk elmozdulásait, és ennek alapján képesek korrigálni a testtartásunkat. Ha ezek a finom érzékelők hibásan működnek, az könnyen megbillentheti az egyensúlyunkat. A betegek gyakran úgy írják ezt le, mintha részegek lennének, pedig valójában nem fogyasztottak alkoholt.

Természetesen! Itt van egy egyedi változat a "Egyéb okok" kifejezésre: **Alternatív indokok** Ha további részletekre van szükséged, szívesen segítek!

Számos más fizikai oka lehet a szédülés érzésének. Előfordul, hogy ájulás előtti állapotban, úgynevezett precollapsusban szédül valaki, amikor el is sötétedik a világ. A hiperventiláció is okozhat szédülést, bár ezt a szapora légvételt elsősorban a szorongás, a félelem okozza. Úgy lehetne leírni ezt a tünetet, ahogy egy tankönyv is fogalmaz: a páciens úgy érzi, hogy nem tudja átlélegezni a tüdejét. A sort sokáig lehetne folytatni, hiszen például a magas lázzal járó állapotok és a hypoglikémia is okozhatnak szédülést.

Gács doktor arra hívja fel a figyelmet, hogy ezeket a részleteket egy alapos kikérdezéssel lehet kideríteni, aminek a lényege, hogy az orvos meg tudja különböztetni a lényegest és a lényegtelentől.

A szubjektív szédülés és a pánikbetegség összetett kapcsolata sokakat érint. A szédülés érzése, amelyet sokan nehezen tudnak megfogalmazni, gyakran kísérheti a pánikrohamokat. Az ilyen szorongással teli pillanatokban az ember úgy érzi, mintha elveszítené az irányítást, ami fokozhatja a szorongást és a félelmet. Fontos, hogy a tapasztalatainkat ne hagyjuk figyelmen kívül, és keressünk szakmai segítséget, hogy jobban megértsük ezt a jelenséget, és hatékonyan kezelhessük a tüneteket. A tudatosság és a megfelelő támogatás kulcsfontosságú a gyógyulás folyamatában.

Egy női páciensem évekkel ezelőtt így fogalmazta meg a saját érzéseit: úgy érezte, mintha egy 10 méter magas oszlop csúcsán állna, kapaszkodás nélkül, és félt attól, hogy bármelyik pillanatban lezuhanhat. Az ő története segített nekem felfedezni egy olyan kórképet, amely akkoriban még viszonylag ismeretlen volt: a szorongásos zavarok közé tartozó pánikbetegséget. Az ebből adódó szédülést sokan szubjektív szédülésnek nevezik, ami leginkább a tériszonyhoz hasonlítható. A valódi tériszony sok embert érint, de csak bizonyos magasságokban, normál körülmények között. Ezzel szemben a pánikbetegség szédülése független a környezeti tényezőktől, bármikor és bárhol jelentkezhet. A jó hír viszont az, hogy a betegség antidepresszánsokkal hatékonyan kezelhető - hangsúlyozza dr. Gács Gyula, a Neurológiai Központ neurológusa.

Mely szakemberhez érdemes fordulnia a szédüléssel küzdő betegnek?

Ideális esetben egy neurológiai és pszichiátriai szakképesítéssel rendelkező orvos nyújtja a legnagyobb segítséget. Amennyiben megállapításra kerül, hogy valódi szédülésről van szó, képes annak okait diagnosztizálni, és ha pánikbetegség áll a háttérben, akkor annak megfelelő kezelésére is rendelkezik a lehetőséggel. Ha a kikérdezés és a szükséges fizikális vizsgálatok során kiderül, hogy a szédülés vagy egyensúlyzavar más jellegű problémák következménye, az orvos további szakorvosi vizsgálatra irányíthatja a pácienst.