Hatvanéves tengerészeti rejtélyt igyekeznek megfejteni a kutatók | 24.hu A tenger mélyén rejtőző titkok sosem veszítik el vonzerejüket, és most egy különösen régóta fennálló rejtélyt próbálnak feltárni a szakértők. Hatvan évvel ezelőtt történt események
1960-ban egy, a Déli-óceánban mozgó tengeralattjáró legénysége furcsa, kuruttyoló vagy hápogó hangokról számolt be, amelyre utóbb biokacsaként kezdtek el hivatkozni. A szakértők mára egészen közel kerültek a jelenség megértéséhez - írja az IFLScience.
Az első észlelés után nagyjából két évtizeddel a Déli-Fidzsi-medencében sikerült felvenni a zajt, miközben egy kutatócsoport a régió hangtérképéhez gyűjtött adatokat. Négy évvel később, 1986-ban Ross Chapman, a Victoria University munkatársa csatlakozott a kutatási projekthez, a szakértő szerint az adatok az új információk aranybányájának bizonyultak.
A szakértő megjegyezte, hogy a hápogó hang annyira gyakran ismétlődött, hogy kezdetben senki sem gondolt arra, hogy biológiai forrásból eredne. Később azonban kiderült, hogy hasonló zajokat már Új-Zéland és Ausztrália környékén is észleltek.
Chapman és sok kollégája ma már úgy véli, hogy amit a szakértők 1982-ben hallottak, az tengeri állatok kommunikációja volt.
Az adatok alapján kiderült, hogy a zajoknak különböző forrásai voltak. Egy 2014-es kutatás során a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a jelenség a déli csukabálnákhoz kapcsolódik. Vizuális megerősítést azonban eddig nem sikerült nyerni a kibocsátóról, így a faj pontos azonosítása továbbra is vitatott kérdés marad.
Chapman szerint a legmeglepőbb az volt, hogy amikor az egyik résztvevő kommunikált, a többi hallgatott. "Aztán az első beszélő abbahagyta a beszédet, és hallgatta a többiek válaszait" - tette hozzá a szakértő, aki a közelmúltban, az Amerikai Akusztikai Társaság 187. találkozóján ismertette a biokacsára vonatkozó legújabb, a hullámformára és spektrumra vonatkozó megállapításokat.
