"Hipós vízzel, szinte négykézláb küzdöttünk a véres, csutakos padló megtisztításával." - 30 évvel ezelőtt történt hazánk legsúlyosabb vonatbalesete, amelyben 31 ember vesztette életét | szmo.hu

1994. december 2-án szörnyű tragédia rázta meg az országot. 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza-Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat második kocsija, majd a kocsik 110 kilométer/órás sebességgel egymásba, illetve az állomásépületbe rohantak.

Később világossá vált, hogy a baleset hátterében emberi hiba húzódik meg. A vonat érkezése előtt körülbelül tizenöt perccel az első vágányon tolatási munkálatok zajlottak, azonban a váltók már ekkor átkapcsolásra kerültek a második vágányra, amelyet a gyorsvonatnak kellett volna használnia. A tolatószerelvény kerekei azonban véletlenül visszaállították a váltót az első vágányra.

A gyorsvonat egyenesen haladva, a megengedett sebesség határain belül, körülbelül 110 kilométer/órás sebességgel közelítette meg az állomást. A kitérő váltót azonban csak legfeljebb 40 kilométer/órás sebességgel lett volna biztonságos áthaladni. A mozdony és az első kocsi sikeresen áthaladt a váltón, és továbbhaladt az első vágányon. Sajnos a szerelvény hátsó része azonban leszakadt és kisiklott, amelynek következtében egy része az állomásépületnek ütközött.

A baleset után azonnal megkezdődött a mentés az állomáson szolgálatot teljesítő vasúti munkatársak és az ott tartózkodó utasok által. A helyszínre hamarosan megérkeztek a mentőszolgálatok, a tűzoltók, sőt, katonák is, akik a helyzet kezelésére siettek. Még ők is meglepődtek a látottakon, hiszen hasonló mértékű katasztrófát sosem tapasztaltak korábban. Az első újságírók is csak döbbenten figyelték az eseményeket, kezdetben alig tudták felfogni, hogy mi is történt valójában.

Mészáros János a Szoljon.hu fotóriportere az elsők között ért oda, a szirénák hangját követte.

„Kérlek, formáld a szövegedet egyedivé” – emelte ki a fotós a XXI. Század interjújában.

Huszonhét ember vesztette életét a helyszínen, és a holttesteket kezdetben a váróterembe helyezték el.

Egy asszony, aki már akkor is a vasútnál tevékenykedett, fájdalmas emlékekkel idézte fel a borzalmas tragédiát a Szoljon.hu munkatársának. Elmondása szerint aznap éjjel többen is munkába álltak, köztük olyanok is, akiknek nem volt kötelező szolgálatuk. Az események súlya még mindig ott lóg a levegőben, és sokak szívében mély nyomot hagyott.

Kárándi Béla nyugalmazott alezredest is a helyszínre rendelték. Az ő feladatuk a halottak azonosítása volt.

- osztotta meg a keleten.hu olvasóival a tragikus éjszaka eseményeit.

A balesetben hatan életveszélyes, húszan súlyos, tizenketten könnyű sérüléseket szenvedtek. A sérülteket több kórházba szállították. Tizennégy embert elsősegélynyújtás után haza is engedtek, négy ember életét viszont már nem tudták megmenteni. Az áldozatok száma így később harmincegyre nőtt.

A Legfelsőbb Bíróság 1996 februárjában hozott ítéletet a balesetet okozók ügyében. A vasúti közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget okozó, gondatlan veszélyeztetéséért Szűcs Ferenc váltókezelőt öt és fél év, Farkas István tolatásvezetőt két év, Illyés Ferenc kocsirendezőt pedig másfél év fogházbüntetésre ítélte a bíróság. Szűcs Ferenc három év letöltése után kegyelemmel szabadult.

A MÁV kártérítést nyújtott az elhunytak családtagjainak, a sérült személyeknek, valamint azoknak, akik anyagi kárt szenvedtek el. Az egyes esetekben kifizetett összegek 20 ezer forinttól egészen 6 millió forintig terjedtek.