Hosszú Katinka: Az utóbbi évek során többször is kifejtettem, hogy a magyar úszósportban komoly, rendszerszintű kihívásokkal nézünk szembe. A figyelmeztetéseim célja az volt, hogy felhívjam a figyelmet ezekre a problémákra, amelyek megoldása elengedhetetl

"Az elmúlt években sokszor írtam, beszéltem, figyelmeztettem: hogy a magyar úszósportban rendszerszintű problémák vannak.

Aki alaposan végigolvasta, biztosan felfedezte az üzenetet.

Jeleztem az alábbiakat:

Az utánpótlás területén sajnos nem tapasztalható igazi szakmai fejlődés.

- Tehetséggondozás helyett személyes érdekek irányítanak.

- Sokszor nem a teljesítmény, hanem a kapcsolatok számítanak.

- Az edzői képzés, a metodika, a támogatási rendszer, a szövetségi háttér - mind reformra szorul.

Sokan úgy érezték, hogy ezek a megnyilvánulások kritikaként, támadásként, sőt, akár személyes sérelemként is értelmezhetők.

Valójában nem róluk beszéltek. Inkább a jövő ígéreteiről szólt minden.

A magyar úszás jövője ígéretes és izgalmas lehetőségeket rejt magában. Az ország hagyományosan erős úszóhagyományokkal rendelkezik, és a fiatal tehetségek folyamatosan érkeznek, hogy megörököljék a nagy elődök sikereit. A jövő kulcsa a megfelelő edzésmódszerek és technológiai fejlesztések alkalmazása, amelyek segíthetnek a sportolók teljesítményének optimalizálásában. Az úszósport népszerűsítése is elengedhetetlen, hiszen a fiatalok bevonása és motiválása a sportágba segíthet fenntartani a magyar úszás rangját a nemzetközi színtéren. Fontos, hogy a sportág iránti lelkesedés már korán megjelenjen, ezért az iskolákban és helyi közösségekben is érdemes programokat indítani. A versenyek színvonala is tovább emelkedhet, amennyiben a sportágat támogató infrastruktúra fejlődik, és a legmodernebb edzési és rehabilitációs technikák válik elérhetővé. A magyar úszás jövője tehát nemcsak a tehetségeken, hanem a közösségi összefogáson és az innováción is múlik. Ha ezeket a tényezőket sikerül harmonikusan ötvözni, akkor a következő generáció is méltóképpen képviselheti Magyarországot a világ színpadán.

A 2025-ös szingapúri világbajnokság pontos képet mutat a magyar úszósport jelenlegi állapotáról. Ez az eredménysor nem méltó a hagyományainkhoz, az elvárásokhoz, a sportba áramló forrásokhoz - és legfőképp nem méltó a versenyzőkhöz.

25 fős válogatott képviselte Magyarországot - ebből:

Csupán két sportoló ért el egyéni döntőt, akik hazánkban, magyar edzésmódszerekkel készültek fel.

A válogatott tagjai közül csupán öten voltak képesek egyéni rekordot felállítani az úszás során.

Versenyzők a 2025-ös döntőben:

Kós Hubert, a 200 méteres vegyesúszás és az 50-100-200 méteres hátúszás kiemelkedő tehetsége, a tengerentúlon, az Egyesült Államokban készül, Bob Bowman edzésprogramjának irányítása alatt.

Sárkány Zalán (1500 gyors) - 🇺🇸 Egyesült Államok, felsőoktatási program.

Zombori Gábor a 400 méteres vegyesúszás egyik kiemelkedő tehetsége. A sportág iránti szenvedélye és kitartása révén többször is megmérettette magát hazai és nemzetközi versenyeken, ahol figyelemre méltó eredményeket ért el. Az úszásban ötvözi a gyorsaságot, az erőnlétet és a technikai tudást, ami lehetővé teszi számára, hogy a medencében kiemelkedő teljesítményt nyújtson. Gábor nemcsak az úszásban, hanem az élet más területein is példaértékű elkötelezettséggel és szorgalommal dolgozik a céljai eléréséért.

Molnár Dóra (200 hát) - az egyedüli női versenyző, aki bejutott a döntőbe.

Ez azt jelenti, hogy a 25 résztvevő közül mindössze 2(!) versenyzőnek sikerült hazai környezetben felkészülni és döntőbe jutni.

És ami talán még aggasztóbb:

A világbajnokságon mindössze 25 versenyző indult, ám közülük csupán 5-nek sikerült megdöntenie az egyéni rekordját.

Ez nem csupán a véletlen műve.

Ez nem balszerencse.

Ez nem a versenyzők hibája - hanem a rendszeré.

Ez az eredmény egy olyan vezetési stílus következménye, amely figyelmen kívül hagyja a szakmai véleményeket.

Ez az eredménye annak, amikor a kritikák nem párbeszédet generálnak, hanem feszültséget és ellenségességet teremtenek.

Ez a tükör, amibe most muszáj belenéznünk.

Ez nem a versenyzők szégyene.

Ez a felelősség a döntéshozók vállán nyugszik. Azokon, akik évek hosszú során figyelmen kívül hagyták a figyelmeztetéseket. Azokon, akik a hatalmukhoz való ragaszkodásukkal dominálják a szakterületet. Azokon, akik saját érdekeik védelmére építenek rendszereket, ahelyett, hogy a versenyzők jövőjét helyeznék a középpontba.

Ez a teljes kép komoly szakmai dilemmákat hoz a felszínre:

Miért nem tud a hazai felkészítési rendszer olyan versenyképes döntős játékosokat kibocsátani, akik egy ilyen nagyságú válogatottban érvényesülhetnének?

Milyen szakmai tartalom, módszertani megközelítések és támogatási rendszerek segítik a sportolókat Magyarországon?

Hogyan változott a versenyzők lehetősége a szövetségbe érkező támogatások emelkedésével?

Miért van az, hogy a tehetséges utánpótlás ellenére csupán néhány versenyző képes elérni a nemzetközi szintet?

A versenysport nem kommunikációs tér - hanem eredményalapú rendszer.

Amikor az idő visszatér, az már nem csupán nézőpont, hanem egyértelmű valóság.

Most már nem lehet a kritikát támadásként kezelni, hanem szakmai szinten kell reagálni - és változtatni.

A magyar úszósportnak nincs szüksége díszletekre.

Teljesítményre, szakmaiságra, alázatra és elszámoltathatóságra van szüksége.

"Mert a jövő győztesei csak egy jól működő rendszer keretein belül bontogathatják szárnyaikat."