Izgalmas új felfedezés látott napvilágot a világegyetem titokzatos mélységeiben!

A világűr látható anyagának összessége lenyűgöző galaxiscsoportokat és ezekből kialakuló nyalábokat formál. A legújabb kutatások során felfedezett struktúrák a legnagyobbak közé sorolhatók, új dimenziókat nyitva a kozmosz megértésében.

A müncheni Max Planck Fizikai Kutatóintézet csillagászcsapata, Hans Böhringer irányításával, felfedezett egy lenyűgöző kozmikus struktúrát, amely 70 galaktikus szuperklaszterből áll. Ezt a monumentális képződményt Quipunak nevezték el, amely elképesztő 200 millió milliárd Napnyi tömeget hordoz magában, és mérete 13 ezerszer meghaladja a Tejútrendszerét. A Quipu elnevezés a kipuként ismert, az Inka Birodalomban használt számíró rendszerből ered, amely zsinórokra kötött csomók révén rögzítette és tárolta a fontos információkat.

Az, hogy milliárd fényéves léptékben mit tekintünk egységes és egybefüggő képződménynek, komoly vita tárgya. A Quipu 1,3 milliárd fényéves kiterjedésével beelőzi például az 520 millió fényév hosszú Laniakea szuperklasztert. Az elsőség címéért versenyben van továbbá a 10 milliárd fényév kiterjedésű Hercules Corona-Borealis Nagy Fallal. A röviden Nagy Falnak is nevezett struktúrát az ELTE TTK Fizikai Intézet csillagászai, Horváth István, Bagoly Zsolt és Jan Hakkila által vezetett magyar-amerikai csapat fedezte fel 2013-ban, de a létezése egyelőre vitatott.

Nagy falakból ráadásul nem kevés létezik, amelyeket kvazárok csoportosítása és gammasugár kitörések alapján írnak le. A Quipuhoz hasonló méretű a Sloan Nagy Fal, a Déli-sarki Fal, a King Ghidorah szuperklaszter és a Big Ring. Kisebb és nagyobb csoportosulások is léteznek, de a Quipuval együtt ezek azok, amelyek éppen az elméleti határ felett vannak - ezek nem tekinthetők egységes struktúráknak, amennyiben a viláegyetemet homogénnek is tekintjük.

A német kutatók a ROSAT űrteleszkóp kozmikus röntgensugárzásra vonatkozó adatait elemezték, hogy jobban megértsék, mikor lehet egy kozmikus struktúrát egységes entitásnak tekinteni. E folyamat során formálódott meg előttük a Quipu koncepciója. Azonban felmerül a kérdés, hogy létezik-e olyan gravitációs erő, amely összetartja ezt a struktúrát. Mi történik, ha esetleg nincs ilyen vonzóerő, és a galaxisokat alkotó csoport egyszerűen szétszóródik a világegyetem folyamatos tágulásának következtében?

A kozmikus evolúció során a jövőben ezek a szuperstruktúrák több széteső egységre válnak szét. Ennél fogva átmeneti képződmények, de jelenleg különleges fizikai entitások, sajátos tulajdonságokkal, és speciális kozmikus környezettel, ami különleges figyelmet érdemel

- vélekedtek a kutatók.

A kutatás nemcsak a Quiput, hanem négy másik nagy galaxiscsoportot is azonosított. Ez az öt struktúra tartalmazza a világegyetem anyagának negyedét, a galaxisok 30 százalékát és a galaxisklaszterek 45 százalékát. Összesen a világegyetem térfogatának 13 százalékát foglalják el. Nem csak arról van szó, hogy a csillagrendszerekbe, galaxisokba és galaxiscsoportokba tömörödő anyag a világegyetemben egyik helyen ritkább, míg máshol sűrűbb. A bennük található gáz és sötét anyag komoly hatással van a környezetükre.

A német tudósok rámutattak arra, hogy a Quipu és hasonló struktúrák képesek torzítani az ősrobbanás után keletkezett mikrohullámú háttérsugárzást, így a fény útját a téridő görbülete révén gravitációs lencseként befolyásolják. Ezen túlmenően, ezek a struktúrák különböző részeinek mozgási sebessége is változó lehet, ami hatással van a világegyetem tágulásának mérésére. Ennek következtében komoly tudományos kihívások merülhettek fel, mivel a tágulás sebességét jellemző Hubble-állandóra számos eltérő adat gyűlt össze.