Újabb ünnep a háború sötét árnyékában

Negyedik húsvétját ünnepli közösségünk a háború súlyos árnyékában. A hírek, a zajok és a fronton harcolókért, valamint az otthon maradottakért érzett aggodalom mára már a mindennapjaink részévé vált.

A keresztyén hit szívében a feltámadás ragyog. Jézus nem csupán az életét adta, hanem harmadnapra feltámadt: érted és értem. Az ünnep igazi lényege nem a sonka vagy a tojás, és nem is csupán a tavaszi megújulás. Sokkal inkább a feltámadás üzenete. Az, hogy a halál nem diadalmaskodik. Hogy Jézus óriási áldozatot hozott a váltságunk érdekében. Hogy még a legnehezebb pillanatokban is van remény, amikor minden sötétségbe borul.

Díszítünk, sütünk-főzünk, templomba megyünk, de valami hiányzik. Egyre gyakrabban csak a külsőségek maradnak. Mintha megfeledkeznénk róla, hogy az ünnep nem csupán hagyomány, hanem lehetőség is: megállni, megerősödni, hinni, reményt adni egymásnak, s emlékeztetni magunkat, hogy a legnehezebb időkben is van miért hálát adni.

Most, amikor a világ körülöttünk bizonytalan és gyakran fájdalmas, talán még fontosabb volna visszatérni az ünnepek valódi üzenetéhez.

Sokan ma Kárpátalján is szenvedést, veszteséget, félelmet hordoznak magukban. Mégis, a gyülekezetek csendes ünnepi készülődése, a közösen kimondott imák, mind azt hirdetik, hogy van remény.

A húsvét nem ígér könnyű megoldást, de megmutatja, hogy van út az ürességből a beteljesedésig, a sírtól az életig.