Jedlik Ányos 1848-ban: Az innováció szelleme 1848-ban, amikor Európát forradalmi szellem lengte körül, Jedlik Ányos kiemelkedő tudós és feltaláló volt. Az ő munkássága nem csupán a tudomány világában hagyott nyomot, hanem a magyar kultúra és technológia

A 225 évvel ezelőtt született, majd 130 évvel ezelőtt elhunyt kiemelkedő magyar fizikus, Jedlik Ányos (1800-1895) életművét és örökségét manapság egyre több helyszínen és alkalommal elevenítik fel. Legutóbb éppen szülőfalujában, Szímőn került sor egy emlékezésre, ahol a tudós munkásságának jelentőségére és hatásaira emlékeztek.

A helyiek mély büszkeséggel viseltetnek iránta; a személyéhez kötődő relikviákat egy aprócska múzeumban gyűjtötték össze, emellett az önkormányzat által alapított Jedlik-díj is az ő nevét viseli. Ez a díj különleges jelentőséggel bír, hiszen a szlovákiai magyar közösség számára az egyetlen olyan elismerés, amelyet a felvidéki magyar természet- és társadalomtudósok kapnak meg.

Jedlik Ányos tudományos eredményei, felfedezései és találmányai mára már széles körben ismertek, azonban a 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc alatt átélt élményeiről jóval kevesebb információ áll rendelkezésre. Ekkoriban Jedlik már több éve a pesti egyetem fizikaprofesszora volt, és 1846-ban a bölcsészkar dékánjává választották, ami nagy megtiszteltetés és felelősség volt számára. A forradalom kitörésekor, 1848 márciusában, rendkívül fontos szerepet játszott az egyetemi közösség irányításában, ahol józanságra és mértéktartásra intette a hallgatókat az egyre fokozódó forradalmi hangulat közepette. Érdekes bepillantást nyújtanak az akkori eseményekbe Jedlik feljegyzései, amelyek szinte napról napra dokumentálják a fővárosban zajló történéseket, így a hallgatók és a társadalom számára is irányt mutattak a zűrzavaros időkben.

Március 13-án a bölcsészeti kar dékánja, Jedlik, hivatalos utasítást kapott mind az Igazgatótól, mind az egyetemi Tanács vezetőségétől. Az utasítás lényege az volt, hogy figyelmeztetnie kell az általa felügyelt ifjúságot: óvakodjanak attól, hogy részt vegyenek azokban a politikai mozgalmakban, amelyek Lajos Fülöp francia király megbuktatásának következményeként Pesten, mint Magyarország középpontjában, megjelentek.

Ez a körültekintés azonban végül nem hozott eredményt, mivel ahogy március 14-én és 15-én is megemlíti,

A következőkben néhány jól ismert eseményt szeretnék felidézni: Petőfi Sándor büszkén szavalta el a Nemzeti dalt, amely a forradalom szellemi támaszává vált. Ekkor a fiatalok küldöttsége, tele lelkesedéssel, a 12 ponttal a Landerer nyomda felé vette az irányt, ahol sikerült elérniük, hogy a felsorolt követeléseket és a dal szövegét cenzúra nélkül nyomtassák ki.

Ezek az események természetesen az egyetem vezetőségét is különböző döntések meghozatalára késztették. Az első három pontot idézném:

A diákság később a döntésről az egybegyűlt tömeg előtt beszámoló rektort "öröm rivalgásokkal" üdvözölte, "a Tanács minden egyes tagját nemzeti szalagokkal és rózsa formába alakított cocárdával ékesítette".

A következő hetek során az egyetemi ifjúság újabb követeléseket fogalmazott meg, minek következtében a légkör egyre feszültebbé vált. Május végén véget értek az előadások, és júliusra a vizsgák is lezajlottak, így az egyetem életében szünet következett. Jedlik ekkor úgy döntött, hogy a népfelkelők közé áll, és fegyvereket, valamint lőszereket vásárolt magának. Később, saját költségén szerezte be az egyenruha alapvető elemeit is, beleértve a csákót és a kokárdákat, amelyekért összesen 3 forintot adott ki. Ahogy életrajzírója, Ferenczy Viktor is megjegyezte:

Jedlik napközben a Pest védelmét szolgáló sáncok építésén fáradozott, éjjel viszont a laboratóriumának nyugalmába vonult vissza, ahol legújabb találmányán, az osztógépén dolgozott. Amikor a fáradtság eluralkodott rajta, anyagi ellenszolgáltatásért cserébe bízta meg azokat, akik átvették tőle a sáncépítés feladatát.