"Elveszett a szellemük": 5 regény, amelyet az írója sosem zárt le - Könyves folyóirat

Számos indok állhat a háttérben, amiért egy regény sosem látja meg a napvilágot: lehet, hogy az író nem elégedett a végeredménnyel, új kihívások felé veszi az irányt, vagy éppen a sors váratlan fordulatai közbeszólnak, és elragadja őt az alkotás folyamatából. Az alábbiakban olyan műveket mutatunk be, amelyek izgalmas történetet rejtenek magukban, és amelyek befejezetlensége még inkább felerősíti a fantázia szárnyalását.

A legtöbb regény hosszú és rögös úton jut el az olvasóhoz, hiszen számos átdolgozáson és finomításon esik át, mielőtt végleg formát ölt. Vannak olyan művek is, amelyek végül sosem látják meg a napvilágot, vagy csupán az író életének végén, mások által kiegészítve és szerkesztve kerülnek a könyvesboltok polcaira.

Egy korábbi cikkünkben olyan könyvsorozatokról írtunk, amelyeket a szerzők különböző okokból nem tudtak befejezni, és más szerzők nevéhez fűződik a folytatás. Most híres írók olyan befejezetlen regényeit gyűjtöttük össze, amelyeket az utókor nem hagyott feledésbe merülni.

Jane Austen 1803 táján kezdte el megformálni a Watson család történetét, de a munkát valószínűleg édesapja 1805 januárjában bekövetkezett halála után felfüggesztette. A megmaradt 80 oldalnyi szöveg alapján a regény kezdete Mr. Watson, a Surreyben élő özvegy lelkész életét és családját mutatja be, aki súlyos betegségben szenved.

A történet középpontjában Emma áll, a legifjabb a két fiú és négy lány között. Emma gazdag nagynénje mellett nőtt fel, ami lehetővé tette számára, hogy egyedülállóan kifinomult és művelt legyen, szemben testvéreivel, akiknek másfajta életpályájuk volt.

Amikor azonban a nagynéni beleugrik egy ostoba, második házasságba, a lány kénytelen hazaköltözni az apai házba.

Az eredetileg cím nélküli töredéket James Edward Austen-Leigh, Jane Austen unokaöccse adta közre 1871-ben The Watsons néven. Ezt a különleges változatot a Project Gutenberg platformján bárki hozzáférheti és elolvashatja. Ráadásul a Jane Austen House által készült dokumentumfilm is foglalkozik ezzel a művel, így még mélyebb betekintést nyerhetünk Austen világába.

Franz Kafka soha nem fejezte be regényeit. Két emblematikus műve, A per és A kastély, csak a halála után láthatták meg a napvilágot, mivel a szerző úgy érezte, hogy nem érik el a kívánt színvonalat. Különösen aggódott művei sorsáért, ezért kérte barátját, Max Brodot, hogy halála után semmisítse meg az írásait. Brod azonban nem teljesítette ezt a kérését, így Kafka művei ma a világirodalom legnagyobb kincsei között foglalnak helyet.

Egy érdekes történet maradt fenn arról, mennyire nem kedvelte Kafka a saját írásait. Amikor egy lelkes olvasója meglepte őt egy különleges kötésű példánnyal az egyik, életében megjelent könyvéből, a híres Átváltozás szerzője így reagált:

Az én írásművem nem más, mint a borzalom konkrét megtestesülése. Egy cseppet sem lenne szabad nyomtatni. Talán jobb lenne, ha lángra kapna.

Ernest Hemingway számos regényt nem fejezett be, mivel úgy érezte, hogy "kifogyott belőlük a lélek". Például az Édenkert című művén is több mint másfél évtizeden át, 1946-tól kezdve munkálkodott, de végül ez a projekt is félbeszakadt.

A regény David Bourne amerikai író és felesége, Catherine életének öt hónapját meséli el.

A fiatal házaspár nászútja során izgalmas kalandba kezdenek, ahol a nemi szerepek határait feszegetik. Külsejük radikális átalakítására vállalkoznak: Catherine például férfiaként is megállná a helyét, hiszen rövid frizurát választ, amely a férje hajvágásához hasonlít. Ezenkívül mindketten egy közös vonzalommal bíró nő iránt kezdik el felfedezni érzéseiket, így egy új, szokatlan kapcsolatba merülnek.

A regény, amelyet Hemingway sosem tudott befejezni, három különböző hosszúságú és egymással összeegyeztethetetlen vázlatban létezett. A legterjedelmesebb vázlat lett a kiindulópontja annak a műnek, amely végül 1986-ban látott napvilágot. Az eredeti szöveg jelentős része, körülbelül kétharmada, eltűnt a végső változatból, ami vegyes reakciókat váltott ki a szakmai körökben. Kritikusai úgy vélték, hogy a szerkesztési folyamat nem tükrözte megfelelően Hemingway valódi szándékait, így a mű elvesztette eredeti szellemiségét.

A könyvből 2008-ban filmadaptáció is készült John Irvin rendezésében.

1999-ben García Márquez egy novellát publikált a kolumbiai Cambio magazinban.

A történet középpontjában Ana Magdalena Bach áll, egy középkorú nő, aki egy trópusi szigetre utazik, hogy virágot helyezzen el édesanyja sírján. Az úton azonban váratlanul egy szenvedélyes és izgalmas erotikus kapcsolatba bonyolódik, amely felforgatja életét és új perspektívákat nyit meg előtte. A sziget varázslatos tájai és a titokzatos ismeretlen együttese arra készteti, hogy szembenézzen saját vágyainak mélységeivel, miközben a múlt árnyai is kísértik. Az érzelmek és a vágyak szövevénye felfedezésre vár, és Ana számára a virágok mellett újfajta érzések is életre kelnek.

Állítólag ez a szöveg képezte a könyv első fejezetét, amelyen az író éppen akkoriban dolgozott. García Márquez végül a regény 2004-es, ötödik verzióját találta véglegesnek, de úgy érezte, hogy a mű nem felel meg az elvárásainak, és elhatározta, hogy "megsemmisíti" azt.

Amikor 2014-ben elhunyt, mindeki úgy gondolta, hogy a mű kiadatlan marad, mert a család nem szeretne befejezetlen alkotást publikálni. 2023-ban az író két fia mégis úgy döntött, hogy kiadják a könyvet, mert túl értékesnek tartják a művet ahhoz, hogy elrejtsék Kolumbia és a tágabb világ elől, melyre óriási hatással voltak a szerző mágikus realista történetei.

Dickens 1870. június 9-én bekövetkezett halálakor a regény befejezetlenül maradt az íróasztalán. A tervezett tizenkét részből az író mindössze hattal készült el.

A félkész regény nem a címszereplőre, Edwin Droodra helyezte a fókuszt, hanem nagybátyjára, John Jasperre, aki egy ópiumfüggő prépost és kórusvezető, és aki Edwin menyasszonyára áhítozik. Edwin egy nap eltűnik.

Soha nem tudhatjuk meg, hogyan alakult volna tovább a történet, amelyet Dickens elénk tárt, hiszen nem maradtak hátra vázlatok vagy tervek a regény folytatására vonatkozóan, valamint a rejtélyek megoldására. Ez a titokzatos hiány tovább növeli a mű misztikumát és a kíváncsiságot az olvasók körében.

Számos író próbálta rekonstruálni és befejezni a sztorit, többek között Charles Forsyte vagy Dan Simmons sci-fi író, aki Drood című kötetében írt Dickensről. Edwin Drood rejtélyét több filmes adaptáció, musical, rádiójáték dolgozta fel.