Álmok birodalmába és az ősi idők mélységeibe merülnek alá.

Tranker Kata ősi történetekből meríti az ihletet a szobraihoz, míg Kálóczy Eszter saját álmai alapján festi meg olajképeit. A két művész a közös kiállításuk kapcsán mesélt műveikről, a kurátor, Petrányi Luca pedig azok közös pontjairól.

Mintha az álmok szövevénye életre kelne a budapesti Rechnitzer Galériában, ahol Tranker Kata szobrászművész majomarcú figurái és Kálóczy Eszter elvont terekben vibráló, összekulcsolódó emberalakjai bukkannak fel. A kurátor, Petrányi Luca megjegyzi, hogy a művek között talán nem találunk sok konkrét tematikai összefonódást, ám azokat úgy is szemlélhetjük, mint egy fiktív, szürreális világ különböző dimenzióit, amelybe a nézők bepillanthatnak. Ezekben a dimenziókban emberi és hibrid lények egyaránt feltűnnek, mintha egy alternatív valóság tárulna elénk. A művek nem csupán fantasztikus jeleneteket kínálnak a szemünk elé, hanem olyan érzéseket is kelthetnek, mintha mélyen gyökerező lelki folyamatokat vagy emberi kapcsolatok bonyolultságát tükröznék. Ezzel a nézők közel kerülhetnek a valóság mélyebb rétegeihez, ahol a képzelet határvonalai elmosódnak, és a művészet új dimenziókat nyit meg előttünk.

Álom-logika

Gyermekkoromban inkább zárkózott és magányos lélek voltam, aki a történetek iránti vonzalma ellenére a suliban szembesült a súlyos diszlexiával és diszgráfiával. Az írás nem volt az én világom. Ekkor kezdtem el a rajzolás iránt érdeklődni, ami elvezetett az iparművészeti középiskolába, majd a Képzőművészeti Egyetem festő szakára. Nagy boldogsággal töltött el, hogy mesterem, Chilf Mária lehetőséget adott arra, hogy szabadon alkothassak, a saját elképzeléseim szerint. A művészet mellett a pszichológia is foglalkoztat; különösen az a kérdés érdekel, hogy milyen hatással van az emberre, amikor megtagadja a saját érzéseit, és hogy hogyan alakulhat ki az öngyűlölet egyénen belül.

A műveimmel azonban szeretném megmutatni, hogy ezt a helyzetet meg lehet haladni, abból lehet kiutat találni, számomra az emberi élet célja és öröme is ebben a fejlődésben rejlik.

Az álom tematikát pedig azért választotta, mert kiskora óta a valóságban tapasztalt konfliktushelyzeteket az álmaiban szőtte és gondolta tovább. Később aztán fordított ezen, és az álmait vitte a vászonra, így hozva létre a benne kavargó érzésekből művészeti alkotásokat. A képeihez ezért nincs is egységes "megoldókulcs", hiszen mindegyik egy adott álom "logikájából" indul ki. Több képén például lehatárolt terekben látjuk a figurákat, mivel Eszter egyik álmában is hasonlóan elkerítve, egymástól elkülönítve látta a saját feldolgozandó élethelyzeteit.

Keverjük össze a papírt egy turmixgépben!

- Gyermekkoromban mindig a kreativitás és a barkácsolás világában éltem. Szerettem állatfigurákat varrni, gyöngyöket szőni és fűzni. Apukám műhelye pedig igazi kincsesbánya volt számomra; a szerszámok varázslatos világa teljesen lenyűgözött, és vágyakoztam arra, hogy megtanuljam a fűrészelés, fúrás és faragás mesterségét. Természetesen adta magát, hogy részt vegyek egy barkács- és rajzszakkörön. Azonban Lovasberény, a falum, nem éppen a művészeti lehetőségek földje volt, így nem igazán tudtam, hogy mit kezdhetnék az alkotótevékenységemmel. Még a kortárs művészetről sem hallottam, és a családban sem akadt senki, aki művészi pályát futott volna be. Középiskolába Székesfehérvárra jártam, de ott sem sok alkalom adódott arra, hogy kiállításokat nézzek meg. Így hát azt gondoltam, hogy a művészet nem az én utam, és inkább restaurátor szerettem volna lenni. Eljártam a Szent István Király Múzeumba, ahol restaurátorok munkáját segítettem, abban a reményben, hogy ezzel közelebb kerülök a művészet világához - meséli Kata.

Kata érdeklődése végül megtalálta a maga útját: a művészettörténeti könyvek révén ismerkedett meg a kortárs művészet világával, és elhatározta, hogy ezen a területen szeretne elmélyedni. Meglepő módon a Képzőművészeti Egyetemen a festőszakot választotta, miután a nyílt napon felfedezte, hogy itt a hallgatók rengeteg különböző anyaggal és technikával kísérleteznek. A Képzőn Kata folyamatosan új kihívásokkal nézett szembe: kezdetben tintával és akvarellel festett papírra, de hamarosan a papírt nem csupán mint hordozót kezdte el kezelni. Domborművek és kollázsok készítése során egyre merészebb ötletekkel állt elő. "Akkoriban mindent kipróbáltam a papírral: hajtogattam, vágtam, lyukakat fúrtam bele. Mostanra viszont eljutottam odáig, hogy konkrétan le is turmixolom, majd a masszából építem fel a szoboralkotásaimat."