Mérő Vera: Akár törpejárásban, akár rákjárásban, ott leszek! Mert a Pride idén nem csupán egy ünnep, hanem egy fontos üzenet is.

Számomra világos, hogy nem elegendő csupán szavakkal és írásban kiállni az elnyomott kisebbségekért; a valódi támogatásomat tettekkel kell kifejeznem. Az elköteleződésem annyira erős, hogy csakis a testem árán engedem meg, hogy további elnyomás történjen.

Néhány héttel ezelőtt részt vettem egy rendezvényen, amely a Pride-büntetésekre való figyelemfelkeltés céljából jött létre. Pironkodva kellett bevallanunk, hogy bár mindig is kiálltam a szexuális kisebbségek jogaiért, a Pride-on eddig sosem voltam jelen. Idén azonban elhatároztam, hogy akár törpejárásban, akár rákjárásban, de mindenképpen ott leszek. Mert a Pride idén nem csupán egy ünnep vagy buli, hanem egy fontos mérföldkő is, amely megmutatja, meddig engedjük, hogy az állampárt továbbra is merészkedjen.

Hogy felismerjük-e a rózsaszín csillag előszelét, és megértettük-e Martin Niemöller német teológus "már nem volt senki, aki szóljon értem" - szövegét vagy csak idézni szeretjük.

Persze, a szexuális kisebbségekhez tartozó honfitársaink jogait nem most kezdték megnyirbálni: jó évtizedes folyamat ez. Azonban most van az a pillanat, amikor számomra egyértelmű, hogy nem elég, ha írok és beszélek az elnyomott kisebbségekért, a jelenlétemmel kell demonstrálnom, hogy innen tovább csak a testemen át.

Mindig a többség dolga kiállni a kisebbségekért, az privilegizáltak feladata megvédeni az elnyomottakat.

Néhány héttel ezelőtt, az emlékezetes rendezvényen megjegyeztem, hogy elképzelhetőnek tartom, hogy idén akár nyolcvanezren is részt vegyenek a felvonuláson. Remélem, hogy tévedek. Legyünk inkább kétszer ennyien!