A 2024-es év a mozi világában is maradandó élményeket ígér, hiszen számos izgalmas bemutató és különleges esemény vár ránk. A filmrajongók számára ez a év tele lesz meglepetésekkel és felejthetetlen pillanatokkal. Székelyhon hírei szerint a mozis élmények
Rengeteg film érkezett 2024-ben is a mozikínálatba, és bár nem volt a 2023-as Barbenheimerhez hasonló trend, de azért tavaly is voltak olyan nagyívű moziélmények, amik miatt szívesen emlékezhetünk vissza 2024-re.
Az alábbiakban szubjektíven, az általam látott filmek alapján tekintek vissza az évre.
Ez az anyag valóban különleges módon kezdődik, hiszen az év első igazán emlékezetes filmélménye nem a mozivásznon, hanem a Netflixen bontogatta szárnyait: J.A. Bayona legújabb alkotása, *A hó társadalma* (La sociedad de la nieve) a 1972-es uruguayi repülőgép-baleset túlélőinek megrázó történetét tárja elénk. A film ügyesen kerülte el a kliséket és a hatásvadász megoldásokat, miközben a hegyekben, a repülő roncsai között küzdő emberek emléke méltó módon kerülhetett a széles közönség elé.
Az év egy sokkoló moziélménnyel folytatódott: Jonathan Glazer, két Oscart nyert filmjében (a legjobb idegennyelvű film díját is elvitte), az Érdekvédelmi területben (The Zone of Interest) azt láthattuk, hogy milyen az emberi gonoszság valójában, miként tudott egy náci tiszt és családja elborzasztó kirakat-életet élni, közvetlenül egy haláltábor mellett, ahol épp emberek millióit tüntették el a föld színéről.
Ezt követte majdnem rögtön nálam az év moziélménye, a Dűne: Második rész, ami Frank Herbert regényének akciódúsabb, második felét dolgozta fel, amiben Paul végre a fremenek vezetője lesz, és a "sivatag erejével", na meg a homokférgeket meglovagolva legyőzi nem csak az elnyomó Harkonneneket, hanem magát a Császárt is, aki a legfőbb hatalmat testesíti meg a Dűne-univerzumban. Innen azonban nyilvánvalóvá vált az is, hogy nem Paul a jó ebben a történetben, a könyvolvasók pedig örülhetnek, ugyanis 2026-ban a harmadik Dűne-mozifilm, a Dűne Messiását feldolgozó Villeneuve-alkotás is érkezik majd a mozikba.
Nicholas Cage egy hétköznapi egyetemi professzort alakít, aki elkezd minden körülötte élő, később pedig számára teljesen vadidegenek álmában is feltűnni. Kristoffer Borgli: Álmaid hőse (Dream Scenario) című filmje meglehetősen abszurd néznivaló volt, amit hamar feledtettek az utána következő moziélmények.
Yorgos Lathimos, a Hollywood élvonalának egyik megkerülhetetlen alakja, ezúttal is megpróbálta sokkolni a nézőket. A Szegény párák (Poor Things) egy olyan filmélményt kínál, amelyet nehéz bármihez is hasonlítani. A történet középpontjában Bella Baxter áll, aki gyermeki elméjével keresi helyét egy viktoriánus világban, tele különös karakterekkel és szokatlanul "keresztezett" lényekkel. A film bemutatója kapcsán lehetőségünk nyílt beszélgetni az alkotás assistant art directorával, Egyed Csongor építésszel, aki Csíkszeredából származik, és aki számos kulisszatitkot osztott meg velünk a film készítése során.
Alex Garland Civil War-ja egy olyan disztópikus Amerikában kalauzol minket, ahol az egység már csak emlék, és a társadalom szétesett. A film a háború értelmetlen és romboló természetét tárja fel, miközben néhány bátor újságíró és fotós szemszögéből mutatja be a történéseket, akik az amerikai elnök felé tartanak, hogy megörökítsék a konfliktus legfontosabb pillanatait. Ez az év egyik legerőteljesebb atmoszférájú alkotása, amely megerősíti a nézőt abban a hitben, hogy a háború csupán pusztítást és megosztottságot hoz magával, eltorzítva a társadalom szövetét.
Luca Guadagnino 2023 őszéről 2024 tavaszára halasztott, Zendaya főszereplésével készült mozija, a Challengers egy sportdrámába ültetett szerelmi háromszög története, ami az erős alakításokról, a fülledt atmoszféráról a konfliktusokról és a pörgős ritmusáról maradt emlékezetes élmény számunkra.
David Leitch legújabb blockbusterje, a The Fall Guy (A kaszkadőr), egy olyan kaszkadőr kalandját követi, aki mindent megtesz, hogy visszanyerje régi szerelmét. A Ryan Gosling által megformált főszereplő nem mindennapi, nyaktörő helyzetekkel néz szembe, amelyek tele vannak izgalmakkal és humorral. Ez a film igazi agykikapcsolós popcornmozi, amely bár nem hagy mély nyomot az emlékezetünkben, a nézés közben remek szórakozást nyújtott számunkra. Míg a vetítés zajlott, minden pillanata könnyedén elvarázsolt minket, még ha később nem is tudjuk felidézni a részleteket.
Egy újabb reboot-trilógia nyitja meg előttünk a képzelet gazdag világát, amely a Majmok bolygója univerzuma. Az első rész, A majmok bolygója: A birodalom, meglepően jól teljesített a mozikban. A posztapokaliptikus atmoszféra, az izgalmas, új karakterek és az ember-majom kapcsolat dinamikája mind-mind élvezetes élményt nyújtottak. Érdemes tehát izgatottan várni a következő részekre, amelyek évek múlva érkeznek, és remélhetőleg még mélyebbre ásnak ebbe a lenyűgöző világba.
A Dűne: Második rész mellett az idei év másik nagy dobása a Mad Max előzménye, a Furiosa, amelyben Anya Taylor Joy életre keltette a fiatal hősnőt. Bár a film látványos és pörgős élményt nyújtott, a 2015-ös Mad Max színvonalát mégsem tudta megugrani. Ennek oka részben a túlsúlyban lévő digitális effektek, valamint az, hogy George Miller, a legendás ausztrál rendező, már nem olyan lendülettel és szenvedéllyel készíti filmjeit, mint tette azt fiatalabb korában, jóval az újabb évtizedek előtt.
Jeff Nichols filmje, a Motorosok (The Bikeriders) a kemény motorosok világát tárja elénk, bemutatva azt a törvényenkívüliséget és stílust, ami a motoros életformával jár. A történet nemcsak a menőségre fókuszál, hanem a drámai pillanatokra és a karakterek elé gördülő nehézségekre is. A filmben Austin Butler, Jodie Comer és Tom Hardy brillíroznak, erőteljes alakításaikkal életre keltve a motorkerékpáros közösség izgalmas, mégis küzdelmes életét. Bár nem feltétlenül forradalmi alkotás, a jól megírt történet és a színészi teljesítmények miatt mégis szerethető és emlékezetes élményt nyújt.
Előzményfilmet kapott John Krasinski pár éve nagyot szóló és folytatást is kapó idegeninváziós horrorja, a Hang nélkül. Lupita Nyong'o, Joseph Quinn és Djimon Hounsou vállait nyomta a teher, hogy az általuk megformált karakterek megpróbáltatásain keresztül mutassák be, hogy milyen is volt az idegeninvázió kezdete, amikor a hangra érzékeny földönkívüliek elpusztították az emberiség többségét. A feladatot jól abszolválták, egész szórakoztató mozi kerekedett ki Michael Sarnoski rendezésében, aminek fájó hiányossága, hogy nem mutatta be honnan és miért érkeztek a Földre a hangérzékeny földönkívüliek.
Viharvadászok mindennapjait és tragikus sorsukat, valamint az életük kockáztatásával is járó mániájukat mutatta be a nyár elején érkezett Twisters (Twisters - Végzetes vihar), ami az 1996-ban megjelent Twister senki által nem kért, mégis jól elsült folytatása. A főszereplőket alakító viszonylag friss A-listás sztárok, Daisy Edgar-Jones és Glen Powell között működött a kémia, a tornádók és az általuk hozott pusztítás bemutatása pedig egy látványos katasztrófafilmet eredményezett, amiből mostanában meglehetősen hiány van a filmvásznakon, pedig sokszor az ilyen elemi erejű élményekért mennénk moziba.
