Szívből vágyom arra, hogy a nőket olyan kompetens és önálló döntéshozó állampolgárokként lássák, akiknek joga van szabadon választaniuk, függetlenül attól, hogy vállalnak-e gyermeket vagy sem.

Átkeretezném a diskurzust, ami a nőket elsősorban anyának tekinti, mondom ezt büszke, sokgyermekes anyaként és nagymamaként - jelentette ki a Népszavának Nagy Beáta közgazdász-szociológus, aki szerint lehet egy társadalom egyszerre egyenlőség- és gyerekpárti. Interjú.

Úgy tűnik, a következő országgyűlési választás egyik döntő kérdése az lesz, hogy ki tudja megszólítani a női választókat. Egyfajta udvarlás vette kezdetét, amikor Orbán Viktor évértékelő beszédében bejelentette, hogy a két- és háromgyermekes anyák a jövőben mentesülnek a személyi jövedelemadó alól élete végéig. A kormány szándéka továbbra is a gyermekvállalás ösztönzése, de vajon mennyire hatékonyak ezek az adókedvezmények ebben a törekvésben?

Ez a bejelentés nyilvánvalóan kampánystratégia, amely a 2026-os parlamenti választásokra való felkészülést jelzi a kormánypártok részéről. A célcsoport elsősorban az önálló jövedelemmel rendelkező női szavazók, akik a kormány figyelmének középpontjába kerültek. Az intézkedés paradoxona, hogy éppen azokat a nőket részesíti előnyben, akik már most is a munkaerőpiacon vannak, és akik magasabb jövedelemmel bírnak, mint sok más nő. Ez pedig éles ellentétben áll a társadalmi szolidaritás és az újraelosztás alapelveivel. Rendkívül nyilvánvaló, hogy a nők, különösen az anyák, sokkal nehezebb helyzetben vannak a munkaerőpiacon, mint a férfiak. A nőket sújtó "motherhood penalty" következtében jelentős anyagi hátrányt szenvednek el, mivel a gyermekvállalás következményeként rövid és hosszú távon is rosszabb anyagi helyzetbe kerülnek, összehasonlítva a férfiakkal vagy a gyermektelen nőkkel. Azonban a döntéshozók nem a gyökereknél próbálják orvosolni a problémát: nem csökkentik az anyák diszkriminációját, nem foglalkoznak a 16-17 százalékos nemek közötti bérszakadékkal, és nem segítik a munkába való visszatérést. Ehelyett egyfajta maternalista diskurzus kap teret, amely az anyaság szentségét emeli ki, anélkül, hogy a valódi strukturális egyenlőtlenségekre válaszokat adna.

Nem csupán a miniszterelnök, hanem Magyar Péter is előrukkolt egy figyelemreméltó javaslattal, amikor a hét elején Szentesen "szövetséget hirdetett a nők számára". Kijelentette, hogy a nők valódi megbecsülésre, biztonságra, kiszámítható jövőképre, valamint egy működő egészségügyi és oktatási rendszerre vágynak. Ezen kívül ígéretet tett a bérszakadék felszámolására, az üvegplafon áttörésére, valamint a szabad szülészorvos és bábaválasztás jogának visszaállítására. Felvetődik a kérdés: vajon az ellenzék vezető ereje valóban jól azonosítja a felmerülő problémákat?

Ezek mind valós problémák, ráadásul nem újkeletűek. Ebben a helyzetben azt látom a legnagyobb különbségnek a Fidesz és a Tisza nőket célzó kampánya között, hogy a kormánypárt szinte kizárólag anyaként tekint a nőkre, mintha kizárólag a reproduktív szerepük lenne fontos az életben. Akár úgy, mint anya, aki "teleszüli a Kárpát-medencét", akár úgy, mint nagymama, aki majd vigyáz az unokákra, és pótolja a gyerekintézményeket, amelyekből nincs elég.

Ebben a modellben a nők feladata, hogy fenntartsák a családi harmóniát, miközben észrevétlenül elfedik a társadalmi rendszer hiányosságait. A gondoskodási munka, amely gyakran láthatatlan marad, nem kapja meg a neki járó elismerést és anyagi kompenzációt, így sokszor nem is foglalkoznak vele.

A Tisza partján néhány női képviselő és szakértő bukkant fel, akik mindannyian kiváló szaktudással bírnak saját területükön. Az esemény során világosan kirajzolódik egy erős, családcentrikus nézőpont, amely szemben áll egy másik, a nőket mint önálló, cselekvőképes egyéneket kezelő megközelítéssel. Különösen érdekes, hogy az ellenzéki párt vállalja azt a kihívást, hogy megpróbálja újraértelmezni a nőkről való diskurzust, így új dimenziókat nyitva a társadalmi párbeszédben.

Magyarország évente egyszer ünnepli meg a nőket, és ez látszik is a fizetésükön

Még nem lehet biztosan megmondani, hogy ez a lépés elnyeri-e a női szavazók tetszését. Az viszont egyértelmű, hogy a kormánypárt gyerekvállalást támogató intézkedései nem hozzák a várt eredményeket. Hónapról hónapra megdőlnek a negatív rekordok, januárban például az előző év azonos időszakához képest 4,5 százalékkal csökkent a születések száma.

A születések száma és a termékenységi ráta folyamatos csökkenése egyre aggasztóbb trendet mutat. Az előbbi világos, hiszen a gyermekvállalási korba lépő generáció létszáma csökken, azonban a termékenységi arány csökkenése ennél bonyolultabb kérdés. A szülőképes korú nők gyermekszáma nem csupán a demográfiai változások következménye, hanem egyfajta válasz is a jelenlegi válságos helyzetekre. A fiatalok sokszor pesszimistán szemlélik a jövőt: a munkaerőpiaci lehetőségek csökkenése, a megugró infláció, a lakhatási nehézségek, a szomszédos országokban zajló háborúk és a klímaváltozás mind-mind aggasztó tényezők. Ezek a körülmények sokakat arra ösztönöznek, hogy elhalasszák a gyermekvállalást, míg mások teljesen lemondanak róla. Harminc évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy létezzen egy olyan csoport, aki tudatosan dönt a gyermekvállalás elkerülése mellett. Érdemes megjegyezni, hogy nemcsak Magyarországon, hanem más gazdaságilag fejlettebb országokban is, mint például Dél-Korea, Japán vagy Hong Kong, aggasztóan alacsony termékenységi arányok tapasztalhatók. Még az északi országokban is csökken a termékenységi ráta, ami arra utal, hogy globális szinten kell figyelemmel kísérnünk ezeket a tendenciákat. Fontos tehát, hogy a döntéshozók ne csupán a népességszám fenntartására összpontosítsanak, hanem arra is, hogy egy olyan jól működő gazdaságot és társadalmat építsenek, amelyben az emberek valóban jól élnek. Fel kell tenni a kérdést: foglalkoznak-e a gyermekekkel, biztosítanak-e számukra megfelelő védelmet, lehetőséget az örökbefogadásra, és biztosítanak-e számukra minőségi oktatást? Jelenleg sok intézmény nem működik optimálisan, ami egyértelműen hatással van a jövő generációira.

Elképzelhető, hogy előrébb lennénk, ha elengednék azt a célt, hogy a gyerekvállalási kedvet próbálják növelni ezekkel a kudarcosnak tűnő kísérletekkel, és egészen máshová, például a női egyenjogúságra helyeznék a hangsúlyt?

A közvélemény-kutatások alapján a kormánypárt jól tudja, hogy a magyar emberek értékrendszerében fontos a család, foglalkoztatja őket, hogy mennyi magyar születik, éppen ezért nincs olyan politikus, aki ezt a témát elengedné. Nem kell, hogy ezek a dolgok egymásnak ellentmondjanak, vagyis hogy egy társadalom egyenlőségpárti vagy gyerekpárti. A 2000-es évek közepe óta megfigyelhető az OECD-országokban, hogy ahol nagyobb a nemek közötti egyenlőség, ott szívesebben vállalnak gyereket is. Ha a nők számíthatnak a partnerükre, tudják, hogy nem marad kizárólag rájuk a rengeteg fizetetlen gondoskodási feladat és érzelmi munka, vagyis az egyenlőséggel kapcsolatos attitűdök dominálnak. Az elmúlt 30-40 évben rengeteg tanulmány született demográfusok és más kutatók tollából arról, hogy a termékenységi mutatók ott javulnak, ahol kiszámítható a munkaerőpiaci, a szociális és az oktatási intézményrendszer, ami segíti az anyák munkavállalását. Továbbá, ahol az apák kiveszik a részüket az otthoni feladatokból, ott a nők sokkal jobban tudnak érvényesülni.

Ez a kihívás számos területen állami beavatkozást igényelne. Hogyan lehetne hozzákezdeni egy ilyen összetett feladat megoldásához?

Ez a feladat valóban összetett, de nem szükséges újból felfedezni a spanyolviaszt; léteznek már bevált modellek és jó gyakorlatok. Csupán az elhatározás és a megfelelő szakemberek hiányoznak a döntéshozatali folyamatokból, valamint a szakpolitikai intézkedések meghozatalából. Az Európai Bizottság elvárja, hogy minden tagállam rendelkezzen stratégiával a nemek közötti egyenlőtlenség csökkentésére. Magyarországnak is van ilyen stratégiája, de sajnos jól el van rejtve a kormányzati weboldalon, és ebben a család- és anyaságcentrikus megközelítés dominál. Ezzel szemben az Európai Unió kiemelten foglalkozik azzal, hogyan támogathatják a lányokat a STEM (tudomány, technológia, mérnöki tudományok és matematika) területeken, amelyek világszerte kiemelt támogatásban részesülnek. Emellett fontos a munkaerőpiaci sztereotípiák lebontása is. Az egyenlő munkáért egyenlő bér elve szintén hangsúlyos, és a 2026-ban életbe lépő bértranszparencia irányelv jelentős előrelépést hozhat, lehetővé téve, hogy a munkavállalók lássák, egy adott munkakörben milyen bérre számíthatnak. A nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem is kiemelkedő jelentőségű, amely szintén súlyosan érinti Magyarországot, és sürgető szükség van a problémák kezelésére. Az ilyen intézkedések nélkül nem érhetjük el a valódi egyenlőséget.

Ha több női vezető lenne akár az állami-, akár a magánszektorban, ha több női politikus lenne döntési helyzetben, akkor a nők helyzete minden társadalmi rétegben javulna?

A jó hír az, hogy Magyarországon a női vezetők aránya jelentős, hiszen a vezetők körülbelül 40%-át nők alkotják. Azonban ha alaposabban megvizsgáljuk a különböző szektorokat, egyértelművé válik, hogy a nők a közszolgáltatásokban, például az államigazgatásban, gyerekintézményekben, szociális szolgáltatásokban és az egészségügyben sokkal gyakoribbak, míg a piaci szektorban, különösen a mérnöki és informatikai területeken, a férfiak dominálnak. Fontos hangsúlyozni, hogy a felelősség nem alacsonyabb egyes szektorokban, mégis a feminizált munkakörök általában alacsonyabb bérrel járnak. Az igazán magas rangú pozíciókban, mint például a tőzsdén jegyzett vállalatok igazgatóságain és a politikai döntéshozói szinteken, a női képviselet drámaian alacsony. Ez nem a nők képességeinek hiányából fakad, hanem a különféle mechanizmusokból, amelyek meghatározzák, kik kerülnek ezekbe a pozíciókba. A berögzült sztereotípiák csökkentéséhez elengedhetetlen, hogy női vezetők érjék el a kritikus tömeget. Fontos megjegyezni, hogy ez nem jelenti azt, hogy a nők automatikusan jobb vezetők, vagy kedvesebbek és hatékonyabb problémamegoldók lennének; ezek is csupán sztereotípiák. Ugyanakkor elképzelhető, hogy ha a kormányban több nő lenne, akkor "nőbarát" intézkedések születnének, például nagyobb forrásokat fordítanának az oktatásra és egészségügyre, vagy már aláírták volna a nők elleni erőszak elleni harcra irányuló Isztambuli Egyezményt.

Ideje lenne, hogy a nők végre megérkezzenek!

Nem is olyan régen volt női igazságügyi miniszterünk Varga Judit személyében, ez mégsem történt meg.

Valóban, érdemes elismerni, hogy rendkívül ügyes politikai lépés volt egy fiatal, bájos és mosolygós hölgyet ebbe a pozícióba helyezni. Az ő személyisége különösen előnyös, hiszen nem állítja megkérdőjelezni a meglévő rendszert és hierarchiát, ami lehetővé teszi a zökkenőmentes együttműködést.

De hol is lenne a legjobb kiindulópont a női egyenjogúság előmozdításához?

Szívből szeretném, ha a nőket minden helyzetben kompetens és felelős állampolgárokként látnák, akik képesek önálló döntéseket hozni, függetlenül attól, hogy vállalnak-e gyermeket vagy sem. Ha rajtam múlna, újraértelmezném ezt a diskurzust, amely gyakran csupán az anyaság szerepére fókuszál, miközben én büszkén tekintek magamra, mint sokgyermekes édesanya és nagymama.

Természetesen! Íme egy egyedi névjegy szöveg: --- **Névjegy** **Név:** [Saját Neved] **Pozíció:** [Saját Pozíciód] **Cég:** [Céged Neve] **Telefonszám:** [Telefonszámod] **E-mail:** [E-mail címed] **Weboldal:** [Cég Weboldala] **Rólam:** Szenvedélyesen közelítem meg a [szakterületed] világát, mindig keresve az új kihívásokat és lehetőségeket. Célom, hogy inspiráló megoldásokat kínáljak, amelyek segítik a fejlődést és a növekedést. Szabadidőmben szeretek [hobbi vagy érdeklődési kör], ami segít feltöltődni és új ötletekkel gazdagodni. **Kapcsolat:** Ne habozz, keress bátran, ha bármilyen kérdésed van, vagy csak szeretnél egy inspiráló beszélgetést folytatni! --- Ezt a szöveget természetesen testre szabhatod a saját adataiddal és stílusoddal!

Nagy Beáta közgazdász-szociológus, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora. Kutatási területei a nemek szerinti különbségek, esélyegyenlőségi politikák, gender studies, nők a tudományban.