Az Aggteleki Nemzeti Park felfedezése nem csupán a lélegzetelállító barlangrendszerek miatt éri meg! - Magyar Mezőgazdaság
Sorozatunk ötödik epizódjában az Aggteleki Nemzeti Park rejtelmeibe invitáljuk olvasóinkat. Amikor ez a festői vidék szóba kerül, sokan azonnal a lenyűgöző cseppkőbarlangokra asszociálnak, azonban a valóság sokkal gazdagabb annál! Fedezzük fel együtt a park sokszínűségét és azokat a csodákat, amelyek a föld alatti világon túl is várnak ránk!
1985-ben alakult meg az a kezdeményezés, amelynek célja a cseppkőbarlangok védelme mellett a környék felszíni karsztformáinak és a helyi védett állat- és növényfajoknak a megóvása volt. E védett terület jelképeként a foltos szalamandrát választották, amely a vidék gazdag biológiai sokféleségét hivatott szimbolizálni.
A tájegység idővonalán kiemelkedő év 1979, amikor az UNESCO bioszféra rezervátummá avatta ezt a különleges területet.
Nem véletlen, hogy ezt a területet a víz által formált csodák birodalmának hívják. A karsztos képződmények általában az enyhén savas víz és a benne oldódó kőzetek, mint a mészkő vagy a dolomit interakciójának eredményei. E folyamat során különféle lenyűgöző felszíni alakzatok jönnek létre, mint például a népnyelvben csak ördögszántásként emlegetett barázdák, a töbrök, víznyelők, a meseszerű mésztufalépcsők, szurdokok, valamint a titokzatos felszín alatti barlangok és cseppkövek.
A környék arculatának kialakulása földtörténeti szempontból 250 millió éve kezdődött. Az akkor lerakódott törmelékes, üledékes kőzetek ma is meghatározzák a talaj szerkezetét. A barlangokban, melyekből hazánkban 170-nél is többet számlálunk, mintha megállt volna az idő: járataikban sétálva- az állandó hőmérsékletnek köszönhetően - lehetetlen megmondani melyik évszakban járunk. Az óriások terme a Baradla barlangban (melyet 1995 óta az UNESCO világörökségei közé sorolunk) két szint összeolvadásával jött létre. Fontos tudni, hogy a környezet állagmegóvása érdekében a látogatható barlangokban csak a túrák ideje alatt van világítás, hogy ne szaporodjanak túl a fényben növekedni képes mohák.
Érdemes tudniuk a kirándulóknak, hogy az Esztramosi bánya Rákóczi-barlangját jelenleg kizárólag barlangi búvárok látogathatják. Ez a helyszín különösen izgalmas, mivel a barlangok élővilágának kutatása kiemelkedő jelentőségű. Például az aggteleki vakbolharákok a barlangba besodródó növényi részeket fogyasztják, de emellett ragadozóként is képesek viselkedni. A barlang gazdag bennszülött fajokban, mint a szemercsés vakászka és a magyar vakfutrinka, melyek mind hozzájárulnak a terület ökológiai sokszínűségéhez.
A felszín sokkal gazdagabb annál, mintsem hogy csak parányi lények otthonául szolgáljon. A töbrök, ezek a különleges, kerek bemélyedések, amelyek a mészkő oldódásának és korróziójának eredményeként keletkeztek, számos növény- és állatfaj számára nyújtanak menedéket és élőhelyet.
A keltikék megjelenése kiemelkedő jelentőséggel bír, hiszen a kis apollólepke hernyója ezeknek a növényeknek az étkezési alapját képezi. Ha a hegyi réteket nem kaszálnák rendszeresen, gyorsan visszaerdősödnének, ami a helyi értékes élővilág pusztulásához vezetne. A magasabb, nedvesebb rétek titkos lakója a fokozottan védett haris, amelynek jelenlétét gyakran csak recsegő hangja árulja el; ez a madárfaj inkább rejtőzködő életmódot folytat, és magányosan él. Ezen a területen júliusig tilos a gépi kaszálás, hogy megvédhessük a fészkeket a károsodástól.
Az erdőkkel borított tájak fafajai között a gyertyános tölgyesek és bükkösök dominálnak, amelyek őshonosak a térségben. Ezzel szemben a fenyők telepítési folyamat révén jutottak el a területre.
Az Aggteleki Nemzeti Park igen gazdag madárvilággal rendelkezik: megtalálható itt kígyászölyv, karvaly, békászó sas, hazánkban csak itt fészkelnek szirti sasok, melyek szárnyfesztávolsága a két métert is meghaladhatja. A bagolyfélék közül az uráli bagoly populációja is említésre méltó. Az erdőkben pedig rejtőzködő életmódot élve, de a vadkamerák által jól nyomon követhető a hiúz, megtelepedett a farkas és időnként kóborló medve is a területre téved. A vadon élő állatok közül a muflon nem őshonos: vadászati céllal telepítették be az 1800-as évek második felében. Szintén emberi beavatkozás nyomát viseli a hucul ménes, melyet viccesen a Kárpátok pónijának szoktak nevezni, - 200 egyedet számláló állományát jelenleg génmegőrzési céllal tartják a Gergés-lápai legelőkön.
A becézve csak Rudinak nevezett, elsőként föllelt maradvány egy állkapocstöredék, négy foggal. A Háromhegyi Pálos kolostor az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend mementója. A templomot a Boldogságos Szűz tiszteletére építették, de 500 éve üresen áll. A terület írásos emlékek szerint már 1295-ben is lakott volt, az itt élő emberek az állattartás mellett főként mész- és szénégetéssel foglalkoztak.
Bizonyosan nem fog hát unatkozni az a kirándulni vágyó utazó, aki hazánk északi területeit kívánja felfedezni.
