A derékfájás mellett a veseproblémákra figyelmeztethet az arcon megjelenő eltérés is. Érdemes alaposan megfigyelni az arcbőr állapotát, hiszen bizonyos jelek segíthetnek az egészségügyi problémák korai felismerésében.

Az arc duzzanata, vagyis ödémásodása valójában a kötőszövetekben felhalmozódott folyadék következménye.

A vese gyulladásos megbetegedésének hátterében állhat fertőzés, de autoimmun probléma is. Gyógyszerrel általában jól kezelhető, de időnként sajnos visszafordíthatatlan vesekárosodás vagy más súlyos betegség is lehet a gyulladás szövődménye. A vesegyulladás (nephritis) jobb megértéséhez érdemes egy kicsit jobban megismerni a vese felépítését. Nagyon leegyszerűsítve: a veséinkben többek között rengeteg apró ún. nefron, illetve érgombolyag (glomerulus) található, melyek a tulajdonképpeni "munkáért", vagyis a vér elsődleges megszűréséért, a salakanyagok eltávolításáért felelősek.

A szervezetünk számára még hasznosítható anyagok újra felszívódnak a véráramba, míg a salakanyagok először a húgyhólyagba jutnak, majd onnan a külvilág felé távoznak. A vesegyulladás hatással lehet a glomerulusokra, de érintheti a vese egyéb szöveteit is. Ennek következményeként a vese nem képes maradéktalanul ellátni feladatait, ami az egész test működésére kihatással bír, és szélsőséges esetekben akár halálos kimenetelű problémákhoz is vezethet.

Számos probléma állhat a vesegyulladás hátterében, és a különböző problémák különböző súlyosságú gyulladásokat okozhatnak a vese különböző szöveteiben. A húgyúti fertőzések (felfázás) szövődménye is lehet a vesegyulladás, hiszen a húgyutakból a kórokozók a vesébe is eljuthatnak. Sokkal meglepőbb, hogy tulajdonképpen bármilyen fertőzés komplikációja lehet a vesegyulladás: gyakran a Streptococcus pyogenes okozta torokgyulladás, bőrbetegségek, skarlát után alakul ki. A vesegyulladás összefügghet autoimmun betegségekkel, és gyógyszerekre adott allergiás reakció, vagy túl sokáig, esetleg túl nagy mennyiségben szedett gyógyszerek is okozhatnak gyulladásos veseproblémákat.

A vesegyulladás rizikóját növelheti, ha a családban már előfordult vesebetegség; a daganatos betegségek, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a túlsúly és a magasabb életkor is. Azoknál is nagyobb a gyulladás esélye, akik nemrégiben a húgyutakat érintő orvosi beavatkozáson (műtéten, katéter-behelyezésen, vizsgálaton) estek át.

Természetesen a vesegyulladásnak számos típusa létezik, és ezek különböző tünetekkel társulhatnak, amelyek súlyossága széles spektrumot ölel fel. A betegség korai stádiumaiban a tünetek nem mindig drámaiak vagy könnyen észlelhetők. Jellemző, hogy a húgyúti fertőzésekhez hasonló jelek is megjelenhetnek, mint például a véres vagy a szokásosnál sötétebb, esetleg habos vagy zavaros vizelet. Emellett a gyakori vizelési inger, valamint a vizeletürítéskor tapasztalható fájdalom vagy égő érzés is figyelmeztető jelek lehetnek. Továbbá, a derék, a medence környéki fájdalom, vagy a hátfájás is kialakulhat, ami a vesegyulladás jelenlétére utalhat.

Jellegzetes tünete a veseműködésben bekövetkező zavaroknak az ödémásodás, mely főként az arcon, a kezeken, illetve a lábakon figyelhető meg. A vérnyomás is magasabb a szokásosnál. A vesegyulladást ezeken kívül kísérheti láz, hányás vagy hányinger is.

A vesegyulladás kezelése szempontjából nem csupán a megfelelő terápia kiválasztása lényeges, hanem az időfaktor is kulcsszerepet játszik. Ha a betegség jeleit tapasztaljuk, érdemes minél előbb orvosi segítséget kérni. Lehetséges, hogy a diagnózis nem lesz olyan súlyos, mint amire számítunk, de a gyors beavatkozás segíthet elkerülni a súlyosabb vesekárosodásokat, vagy hogy a gyulladás krónikus problémává váljon. Ne habozzunk tehát, ha úgy érezzük, hogy a tüneteink vesegyulladást jelezhetnek – az időben történő orvosi konzultáció sokat segíthet egészségünk megőrzésében!

A vesegyulladás kezelése nagymértékben függ a betegség típusától és súlyosságától. Általánosságban elmondható, hogy gyógyszeres terápia szükséges, azonban súlyosabb esetekben kórházi beavatkozásra is sor kerülhet. Fontos, hogy a szervezet elektrolit-egyensúlyát helyreállítsuk, amihez étrend-kiegészítők vagy speciális infúziók is hozzájárulhatnak. A gyógyulás érdekében elengedhetetlen, hogy a páciens vesekímélő étrendet kövessen, például csökkentse a sóbevitelét, ezzel is támogatva a vesék regenerációját és működését.

Amennyiben észleli, hogy vizeletürítési szokásai megváltoztak, vagy ha az arcán, esetleg a test más részein (például a kézen, lábon vagy bokán) duzzanatot tapasztal, továbbá ha a vizelete színe eltér a megszokottól, habos vizeletet ürít, esetleg a korábban említett bármelyik tünet jelentkezik, fontos, hogy minél előbb keresse fel háziorvosát. Ő szükség esetén nephrológiai szakrendelésre irányítja Önt a további vizsgálatok elvégzése érdekében.