Fedezd fel a szenvedélyes női karaktereket és a szexuális vonzalmakat! Tamara Lempicka lenyűgöző világával várja látogatóit a budapesti Lengyel Intézetben. Ne hagyd ki ezt a különleges lehetőséget, hogy közelebbről megismerd a festőnő művészetének titkait
Már a születési dátuma körüli részletek is homályosak. A hónap és a nap egyértelmű: május 16. Az év viszont kérdéses: lehet, hogy 1894, de az is lehet, hogy 1898. A születés helye sem tisztázott; vajon Varsóban, Moszkvában, vagy esetleg Szentpéterváron látta meg a napvilágot? Mindhárom lehetőség valószínű, de a pontos válasz sosem derült ki. Ő maga sosem oszlatta el ezeket a ködösítő kérdéseket. Ellenkezőleg, élvezte, hogy titokzatosságot övezheti életrajzát, és csupán arra hagyatkozhatunk, amit (hol így, hol úgy) mondott magáról. Ami biztos: zsidó apától és lengyel anyától származott, gyermekkora Varsóban, az Orosz Birodalom kebelén belül telt. Már tízévesen festett, és híres mesterek műveit másolta lélegzetelállító precizitással. Ekkor még a klasszikus stílus vonzotta a leginkább. Itáliai utazásai során a reneszánsz mesterek munkássága mély hatást gyakorolt rá, de idővel az art deco és a kubizmus irányzatai felé fordult. Tizennégy évesen, Szentpéterváron, egy opera-előadás utáni forgatagban (vagy talán egy bálban?) találkozott Tadeusz Lempickivel, a nála tíz évvel idősebb varsói ügyvéddel. Két év múlva már feleségként állt mellette. Abban az évben született meg lányuk, Maria-Krystyna, akit ő Kizette-nek nevezett. Amikor az 1917-es októberi forradalom lángra lobbantotta Oroszországot, Lempickán vöröskatonák követtek el erőszakot, ami miatt az oroszok iránti gyűlölete megszületett. Ő volt az, aki férjét kiszabadította a bolsevikok fogságából.
A család Varsóból indult, és Norvégián keresztül érkezett meg a francia fővárosba, Párizsba. Mivel mindenüket elvesztették, üres kézzel vágtak neki az új életnek. Ekkor Lempicka elhatározta, hogy Párizs leghíresebb festőnője lesz, és minden eladott művéért egy újabb gyémántkarkötőt vásárol, olyan mértékben, hogy a csuklójától egészen a könyökéig érjenek. Tehetsége révén gyorsan megvalósította ambícióit, és a párizsi elit, valamint a modern művészvilág meghatározó alakjává vált.
"Csodák nem léteznek, csupán az, amit te magad hozol létre" - vallotta. Festményein a nők erőteljesek, szabadok és függetlenek, egyedi módon provokatívak is. Első jelentős kiállítása Milánóban zajlott 1925-ben. Két év elteltével már fődíjat nyert a bordeaux-i nemzetközi kiállításon. Ekkor már személyes kapcsolatokat ápolt Picassóval, Cocteau-val és André Gide-del. Kicsapongó, nőcsábász férje mellett ő sem zárkózott el az érzéki örömöktől; férfiakat és nőket egyaránt ölelt. A híres párizsi bohémtanyák rendszeres látogatója volt. Férje végül elhagyta, majd el is vált tőle. Ezt követően lépett be életébe Kuffner Raoul báró, akinek cukorgyára Diószegen működött, a Galántai járásban. Egy évvel Lempicki halála után Tamara hozzáment Kuffnerhez. A második világháború küszöbén költöztek Amerikába, ahol végleg letelepedtek. A báró halála után Lempicka még megtett egy világkörüli utat, élete későbbi szakaszában pedig Mexikóban talált otthonra. A festészettel sosem hagyott fel, mindennapjait a művészet töltötte ki. 1980. március 18-án, álmában érte a halál. Hamvait a Popocatépetl vulkán felett szórták szét, ahogyan ő kívánta.
A szöveg átdolgozva, egyedivé téve: Független, önálló és magabiztos nőkkel kötött barátságokat, akiket a művei is megörökítenek. Képein láthatjuk Madam M-et és La Salle hercegnőt, valamint Ira P. és Marjorie Terry arcképét. Ezek a modern, elegáns és hűvös tekintetű hölgyek a bátor életvitel képviselői voltak, öltözködésükkel új trendeket teremtve. Még saját magát is megörökítette egy zöld Bugattiban, noha valójában egy sárga-fekete Renault-t vezetett. Boucard doktor, a sikeres tudós, aki a Lacteol gyógyszer szabadalmával milliókat gyűjtött, modellt ült neki. A válásuk évében Tadeusz Lempicki portréját nem fejezte be; a férj bal kezének ábrázolása befejezetlen maradt. Az "Ádám és Éva" című képén egy párizsi rendőr pózol meztelenül, mellette pedig egy hivatásos modell áll. A "Velence esőben" című alkotásában a spakli technikát alkalmazta. Amerikai műtermét, amely Connecticut állambeli Westportban található, egy székkel, bőrönddel, locsolókannával és egy nyitott könyvvel díszítette, mindezt úgy, hogy az ajtó és az ablak üvegén keresztül beláthatunk az udvarra.
