Öt neves autógyártó, akik a traktorok világában is otthonosan mozogtak 1. **Ford** - A Ford nem csupán az autóiról híres, hanem a mezőgazdasági gépeiről is. A Fordson traktorok a 20. század elején forradalmasították a mezőgazdaságot, és máig emlegetik ők

a modernizált és kibővített üzemben, a Porsche anyacég csak a tervezésért és fejlesztésért felelt. 1958-ban 11 ezer Porsche-Diesel traktor kelt el, amivel a második helyre lépett előre a gyártó a német piacon. Az új termékcsalád (Junior, Standard, Super és Master) számos piaci rést lefedett a 14 lóerős egyhengerestől az 50 lóerős négyhengeresig.

Azonban egyre nehezebbé vált a piaci részesedés megtartása, mert erősödött a verseny, és komolyabb beruházásokra lett volna szükség. A Mannesmann-nál a 60-as évek elején rájöttek, hogy az amerikai (Ford, New Holland) és az európai specialistákkal (Lamborghini, Fiat, és Renault) nem tud már sokáig tudnak versenyezni az olcsó traktorok piacán. 1962-ben döntötte el az igazgatótanács, hogy abbahagyják a Porsche-Diesel traktorok gyártását. Megállapodás született a Renault-val: létrehozták a Porsche-Diesel-Renault Vetriebs GmbH vállalatot - amely a Renault tulajdona volt - az 1963-ig gyártott utolsó készletek értékesítésére és a korábbi traktorok karbantartására. 1949 és 1963 között összesen 130 ezer Porsche-Diesel traktort gyártottak.

4. Lamborghini

A Lamborghini neve mára összefonódott a sportautók világával, ám a márka története traktorokkal kezdődött, jóval azelőtt, hogy megjelent volna az első ikonikus sportkocsi, a 350 GT. Ferruccio Lamborghini, a híres olasz márka alapítója, egy mezőgazdasági háttérrel rendelkező családból származik, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a traktorok iránti szenvedélye kifejlődjön. Gyermekként a családi gazdaság régi traktorjait szerelgette, majd Bolognában műszaki tanulmányokba kezdett. A II. Világháború kitörésekor besorozták az olasz légierőbe, ahol a közlekedési osztályon szolgált, így tovább mélyíthette járművekkel kapcsolatos tudását. Hadifogságba esve a britek autós részlegén dolgozott, ahol gyakorlati tapasztalatokat szerzett a járművek karbantartásáról és felépítéséről. Miután visszatért Olaszországba a háború végén, 1948-ban megalapította a Lamborghini Trattori nevű traktorgyártót, ezzel elindítva egy olyan márkát, amely később a sebesség és a luxus szimbólumává vált.

A cég indulása nem volt zökkenőmentes Ferruccio számára, hiszen kezdetben nem állt rendelkezésére komoly tőke. Ezért kényszerült arra, hogy háborús járművekből származó kiselejtezett alkatrészeket, például soros repülőgépmotorokat használjon fel. A piacon olyan nagy nevekkel kellett megküzdenie, mint a Fiat Trattori vagy a Landini. 1948-ra elkészült az első Lamborghini modell, a Carioca, amelyet egy évvel később egy új gyár követett Centóban. Itt már nem heti egy, hanem napi egy traktort gyártottak. 1951-ben debütált az L 33, amely az első, teljes mértékben Lamborghini által tervezett és gyártott sorozatgyártású traktor volt. A motorját, a 3500 köbcentiméteres soros hathengerest ugyan külső beszállítótól, a Morris-tól szerezték be, de Ferruccio szabadalmaztatott, különleges porlasztója lehetővé tette, hogy a traktort benzinnel indítsák, majd dízelüzemre váltva működtessék.

Egyre javult a cég helyzete, és 1958-ra a Lamborghini Trattori már évi 1500 traktort gyártott. Kezdetben Ferruccio még traktorhúzó versenyeket is szervezett a környékbeli gazdák traktorai között, hogy megmutassa, az ő traktorjai a legerősebbek. Emellett a Lamborghini traktorok megbízhatóak is voltak, és jó minőségben is készültek, mert az alkatrészek több mint 80 százaléka a saját fejlesztésű és gyártású volt. Hamarosan a modern technológia és az innováció szimbólumaként váltak népszerűvé világszerte a Lamborghini traktorok, tudásban és elismertségben is maguk mögött hagyták a Fiat és a Landini típusait.

1969-re a Lamborghini Trattori termelése elérte az évi 5000 darabot, ami jelentős növekedést jelentett. Két évvel később a gyártási folyamatokat egy tágasabb üzembe helyezték át, amelynek eredményeként a Lamborghini Trattori a harmadik legnagyobb traktorgyártóvá vált az olasz piacon. Azonban 1972-ben egy váratlanul lemondott nagy megrendelés után Ferruccio Lamborghini megingott az üzleti szektor iránti bizalmában, és úgy döntött, hogy eladja vállalatát a trevigliói Same Co-nak. A Lamborghini traktorok gyártása azonban nem állt meg; 1979-re a termelés már évi 10 ezer darabra emelkedett, amelynek csupán 8 százaléka maradt Olaszország területén. Bár a márka ikonikus neve és logója azóta is megmaradt, a tulajdonjog már az SDF csoport birtokában van.

Ferruccio Lamborghini akkor határozta el, hogy a traktorok és légkondicionálók mellett sportautók gyártásába fog, amikor a ’60-as évek elején heves szóváltásba került Enzo Ferrarival, miután a híres Ferrari 250 GT-jének kuplungja meghibásodott. A Commendatore nemes egyszerűséggel azt javasolta Ferruccionak, hogy ha nem tetszik az autója, építsen magának egyet. Ekkor született meg benne a döntés, hogy megalkotja a világ legjobb sportkocsiját. Műhelyébe néhány régi, tapasztalt szakembert toborzott, akik korábban Ferrarinál dolgoztak, köztük Giotto Bizzarrinit, aki a motorok tervezéséért felelt. Az első Lamborghini modell, a 350 GTV, 1963-ban debütált, majd 1964-ben már a 350 GT néven indult el a sorozatgyártás. 1966-ban érkezett a legendás Miura, amely az első középmotoros szupersportkocsiként vált híressé, és azóta a cég folyamatosan kínál 12 hengeres modelleket.

5. Renault

1913-ra a Renault vállalat termelése már elérte az évi 10 ezer legyártott autót. Az első világháború befejezése után a cég a tankok gyártásában szerzett tapasztalatait mezőgazdasági járművek kifejlesztésére használta fel. A vállalat 14-es részlege, amely az FT harckocsiért volt felelős, megalkotta a vállalat első haszongépjárművét, a Renault GP-t, amelyet harckocsikéhoz hasonló négyhengeres motor hajtott, és láncos meghajtással rendelkezett. 1918-ban a traktorokat a Renault Billancourt-i gyárában szerelték össze, és Louis Renault normandiai farmján tesztelték. Louis Renault 1918 decemberében választotta Le Mans-t helyszínnek egy nagy projekthez, amely nemcsak járműgyárat foglalt magában, hanem lakásokat és szabadidős létesítményeket, valamint egy vasútvonalat is. A Le Mans-i Renault-gyár 1938-ban jött létre, és a mai napig készülnek itt traktorok. 1950-re a Renault már 58 százalékos piaci részesedést szerzett hazai piacán, így Franciaország messze legnagyobb traktorgyártója lett.

Amikor 1962-ben a Porsche-Diesel úgy határozott, hogy leállítja a gyártást, a Renault lehetőséget látott a helyzetben, és megkötötte a szerződést a német céggel, hogy elindítsa saját mezőgazdasági vontatóinak forgalmazását Németországban. Ezzel párhuzamosan a Renault vállalta a Porsche-Diesel traktorok, valamint az MAN és Normag-Zorge traktorok pótalkatrészeinek folyamatos ellátását is. 1973-ban a Renault Traktor átköltözött a Pont de Sèvres-ről Vélizybe, ahol ma is a kutatás és fejlesztés központja működik. 2003-ban a Renault Agriculture többségi részesedést szerzett a CLAAS vállalatban, amely öt év elteltével megvásárolta a fennmaradó 20%-os részesedést is. E folyamat eredményeként a francia traktorgyártó neve CLAAS Tractor SAS-ra változott.