Átadták a kivételes közművelői okleveleket, melyek elismerik a kiemelkedő teljesítményeket ezen a területen.
Kilyén Ilka színművésznő különleges este keretében, április 15-én köszöntötte a Kultúrpalota kistermében összegyűlt közönséget az EMKE megyei szervezetének díjátadó ünnepségén. Az esemény varázslatos hangulatát a Fagyöngy citerazenekar zenei nyitánya teremtette meg, amelyet a többszörösen díjazott együttes, Fazakas Ildikó irányításával adott elő. Az est fénypontját Bőr Gyula vezénylése alatt Kodály Zoltán Kállai kettősének citerára történő feldolgozása jelentette, ami még inkább emelte az ünnep fényét.
Erdély földjén, ahol a múlt gazdag hagyományokkal öleli körül a jövőt, mélyen gyökerezik a cselekvő művelődés iránti elköteleződés és a sorskérdésekkel való merész szembenézés. E szellemiség jegyében végzi hivatását az 140 évvel ezelőtt alapított EMKE (Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület), amely folyamatosan alkalmazkodik az új idők kihívásaihoz. 2008 óta az EMKE Országos Elnöksége kezdeményezésére április 12-e hivatalosan az erdélyi magyar közművelődés napjává vált – hangzott el dr. Ábrám Zoltán, egyetemi tanár és az EMKE területi alelnöke nyitóbeszédében, amely a szervezet történetét idézte fel. Köszönetét fejezte ki azoknak a kultúrembereknek, akik a közművelődés érdekében fáradhatatlanul dolgoznak, és emlékeztetett az EMKE jelszavára: "Ki a köznek él, annak élni érdemes!". Továbbá megemlítette, hogy az idei díjazottak között megyénkből Barabás László néprajzkutató, író és tanár is szerepel, akit a Bányai János-díjjal ismertek el.
Maros megye gazdag és sokszínű valósága tükrözi, hogy a közművelődés nem csupán intézmények és programok összessége. Ez inkább egyfajta belső iránytű, egy hivatás, amely lehetővé teszi számunkra, hogy hidakat építsünk. "Hidakra van szükségünk a múlt értékei és a jövő kihívásai között, hidakra az emberek, generációk és eltérő nézőpontok között, valamint hidakra azok között a közösségek között, amelyek néha elszigetelődnek egymástól" - fogalmazott Kovács János, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke. A valódi közösségek digitális térben való építése, a fiatalok aktív bevonása, az együttműködés és a hálózatépítés kiemelten fontos feladatok. "Akkor leszünk igazán erősek, ha mindannyian nemcsak a közösségi életünk passzív résztvevői vagyunk, hanem aktívan alakítjuk is azt. Merjünk kérdezni, kezdeményezni, részt venni és együttműködni" - hangsúlyozta a tennivalókat, miközben gratulált az est díjazottjainak.
Fontos, hogy időnként megálljunk és kifejezzük hálánkat mindazok felé, akik hosszú éveken át fáradhatatlanul dolgoztak értünk. Ma különösen szép alkalom ez, hiszen olyan emberek munkáját ismerjük el, mint Náznán Olga, akit a közművelői kitüntetéssel és mecénási oklevéllel jutalmaztak. Kilyén Ilka műsorvezető méltatásában kiemelte Olga kitartó és értékes tevékenységét. Olga, aki Kolozsváron született, műszaki végzettsége ellenére a humán területek iránti elkötelezettségét választotta, szabadidejét és később nyugdíjas éveit is a közösség szolgálatának szentelve. 1990-ben indította el Kuckó néven gyermekfoglalkozásait, amelyek hamar népszerűvé váltak, és tanítványai számos országos versenyen kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, színvonalas műsorokat készítve az RTV Magyar Adásának. Az 1991-ben megalakult kolozsvári EMKE alelnökeként és ügyvezető elnökeként Olga több száz fiatal számára szervezett vetélkedőket, és szoros kapcsolatokat alakított ki magyarországi városokkal. Marosvásárhelyre 1999-ben költözött, ahol az orvosi egyetemen dolgozott, de közben folytatta a testvérvárosi diákvetélkedők szervezését, ezzel erősítve a barátságot Kecskemét, Zalaegerszeg és Baja városaival. Az általa irányított Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület tagjaiként hetente szerveztek különféle tevékenységeket, amelyek a közművelődést és a nemzeti identitás megőrzését szolgálták. Az egyesület számos programot indított, mint például illemtanórák, mesemondó versenyek és jótékonysági rendezvények. E munkájukért a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal Pro Cultura kitüntetésével is elismerték őket. Náznán Olga számos kitüntetéssel büszkélkedhet, mint például Az emberért díj, a Magyar Kultúra Lovagja és az Ezüstfenyő díj, amelyek mind az ő elkötelezettségét és Marosvásárhely iránti szeretetét tükrözik. Az ünnepségen az országos alelnök és a megyei szervezet elnöke adta át a kitüntetést, Olga pedig köszönetet mondott, hangsúlyozva, hogy ez a siker csapatmunka eredménye, és két lelkes társát is jövőbeli elismerésre ajánlotta.
A másik kitüntetett, Kelemen Ferenc koreográfus, művészeti író, rádiós újságíró méltatását Sármási-Bocskai János rádiós kolléga írta, aki munkahelyi okok miatt nem lehetett jelen, ezért a méltatást dr. Ábrám Zoltán alelnök olvasta fel.
A marosvásárhelyi születésű Kelemen Ferenc 1944-ben látta meg a napvilágot. A magyar nyelv és irodalom szakon szerzett diplomát, majd tanári pályafutása során két éven át a Székely Népi Együttes táncosa volt. Ezt követően a Népi Művészeti Iskolában tánctanárként dolgozott, és az Egyetemisták Művelődési Házának művészeti vezetői feladatait is ellátta. E közben mozgásművészeti kollégiumokat tartott a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán, hozzájárulva ezzel a művészeti élet gazdagításához.
A főiskolások táncegyüttesének megalapítása 1967-re datálódik, és azóta számos elismerést és díjat zsebelt be. Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen több színházi produkció koreográfiáját jegyzi, amelyekben aktívan közreműködött. Az RTV számára is készített filmkoreográfiákat, például a „Régi erdélyi énekek és táncok”, a „Vajdahunyadi várjátékok” című alkotásokhoz, valamint az enyedi Bethlen Gábor Kollégiumról szóló „Mondod-e még?” című filmhez. Továbbá, a Kaláka című műsor első két epizódjában koreográfiai szakértőként működött közre. Szervezői és vezetői tevékenysége nyomán hagyományőrző népi együttesek jöttek létre Szentgericén, Székelykálban és Magyardellőn. Évek során aktívan publikált folyóiratokban és újságokban, 1970-től a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa volt, amelyet később a Bukaresti Rádió követett, ahol nyugdíjazása előtt néhány évet töltött el.
Egész életén át szenvedélyesen tanított, és értékeket őrzött, igyekezett a fiatalok lelkében elültetni a népi kultúra iránti szeretetet, valamint a közművelődés szolgálatára szentelte magát. Nyugdíjas éveiben Borszék kulturális életének fellendítésén fáradozik, miközben gondosan rendezgeti hagyatékát, hogy öröksége tovább élhessen.
Egészségi állapota miatt sajnos nem tudott részt venni az eseményen, így írásban fejezte ki háláját a megtisztelő díjért.
"A mozdulatok varázsa újraéledni, majd örömforrásként gyakorolni igazi szép kihívást jelent. Éppen ezért érzem, hogy a tánc a mozdulatok költészetét is magában hordozza, hiszen aki szeret és tud táncolni, az biztosan nem lehet rossz ember – mondja a régi bölcsesség. E szavakkal szeretném köszönteni minden tánctudó és táncszerető embert, különösen az erdélyi kultúra ápolóit, kívánva nekik türelmet és kitartást. Gárdonyi Géza bölcs intelmeivel zárom soraimat, és áldott húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek: 'Légy az, akiből árad a nyugalom, légy az, akire nem hat a hatalom. Nyújtsd oda, hol kérik a kezedet. S menj oda, ahol fázik a szeretet'."
Az évente átadott szakmai, kulturális elismerésen kívül egy ideje a támogatóknak, vállalkozóknak is megköszönik a közművelődésben elért szép eredményeket, akik önzetlen segíteni akarásukkal könnyebbé teszik az előrehaladást, a tervezett megvalósításokat. Az idén két személy részesült kitüntetésben, akik az EMKE Maros megyei szervezetének a pénzügyi, valamint cenzori elszámoltatását végezték, és az EMKE szerény anyagi lehetőségei közepette az átláthatóságot biztosították. Bokros teendői közepette Kiss Ildikó közgazdász számos Maros megyei egyesület és alapítvány pénzügyi, gazdasági felügyelete mellett az EMKÉ-ét is vállalta. Tódor-Soó Ignác közgazdász, aki nyolc éven át volt tagja a Romániai Cégfelszámolók Országos Egyesülete vezetőtanácsának, és jelenleg az egyesület Maros megyei egységének az elnöke, minden év elején elkészítette az EMKE Maros megyei szervezetének a cenzori jelentését. A mecénási oklevelet Kiss Ildikó vette át, Tódor-Soó Ignác nem tudott jelen lenni. Áldozatkész munkájukat megköszönve dr. Ábrám Zoltán az EMKE jelszavát idézte: "Ki a köznek él, annak élni érdemes". Az elismerő oklevelek kiosztása között három marosvásárhelyi tehetséges fiatal szavalata és éneke bizonyította a közönségnek, hogy van utánpótlás. Tamási Csenge, a Bolyai líceumhoz tartozó római katolikus teológiai líceum XI. osztályos diákja Kányádi Sándor Fekete-piros című versét szavalta. Ferenczi Attila, a Marosvásárhelyi Művészeti Főgimnázium kilencedik osztályos diákja két népdalt énekelt Bartók Béla feldolgozásában, a XI. osztályos Pap Dániel Kodály Zoltán Háry János című daljátékából a Toborzót adta elő. A két tehetséges diákot zongorán Demeter Csaba kísérte, felkészítő tanáruk Trózner Kincső.
