USA-EU Vámmegállapodás: Az Uniós Kincstári Optimizmus és az Európai Ipari Valóság Találkozása Az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti vámmegállapodás kapcsán egy érdekes ellentmondás bontakozik ki: míg az uniós vezetés optimista jövőképpel tekint

A politikai retorika mögött, amely Washington és Brüsszel közötti vámmegállapodás körül zajlik, fontos megérteni, hogy ez a megállapodás milyen következményekkel járhat Európa különböző gazdaságaira és szektoraira. A 15 százalékos általános vám bevezetése érezhető hatásokat válthat ki, ezért érdemes részletesebben megvizsgálni, hogy mely iparágakat érinthet leginkább. Elsősorban a mezőgazdasági szektorban lehetnek jelentős következmények. Az amerikai agrártermékek, mint például a szója vagy a hús, olcsóbban kerülhetnek a piacra, ami versenyelőnyt biztosíthat az EU-n kívüli termelőknek. Ezzel szemben az európai mezőgazdasági termelők nehezebb helyzetbe kerülhetnek, hiszen a saját termékeik versenyképessége csökkenhet. A technológiai ágazat is komoly érintett lehet, hiszen az Egyesült Államokban gyártott elektronikai eszközök és alkatrészek importja drágulhat. Ez a fogyasztói árakat is megemelheti, ami a végfelhasználók számára hátrányos lehet. Az EU-s cégek, amelyek az amerikai technológiára építenek, szintén kénytelenek lehetnek átgondolni beszerzési láncaikat. Az autóipar, amely már eddig is jelentős szereplő volt a kereskedelmi feszültségek színterén, szintén érzékenyen reagálhat a vámok bevezetésére. Az amerikai autók drágábbá válhatnak az európai piacon, ami csökkentheti az importot, de ugyanakkor az európai gyártók számára is kihívást jelenthet, ha a költségeik növekednek. Végül, de nem utolsósorban, a szolgáltatások szektora is érintett lehet, különösen a pénzügyi szolgáltatások és a digitális gazdaság területén. A vámok bevezetése a kereskedelmi kapcsolatok bonyolultságát növelheti, ami a vállalatok működésére és a befektetési döntésekre is hatással lehet. Összességében a Washington és Brüsszel közötti vámmegállapodás különböző mértékben érinti az európai gazdaságokat és szektorokat, amelyeknek alkalmazkodniuk kell az új körülményekhez. A következmények viszont nemcsak a gazdasági mutatókban, hanem a vállalatok stratégiáiban és a fogyasztói magatartásban is megjelenhetnek.

Kevesen lepődtek meg, hogy valósággal ünnepélyes zárófüggöny kísérte az EU delegációja és a washingtoni kormány képviselői között létrejött vámmegállapodás bejelentését, amely a legutolsó pillanatban, az augusztus elsejei határidő előtt született meg Skóciában. Két nappal azután, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Donald Trump amerikai elnök kezet fogtak, a francia elnök, Emmanuel Macron elégedetlenségének hangja töltötte meg a médiát, míg Friedrich Merz német kancellár sem mutatott túlzott lelkesedést. A német autóipar nagyágyúi az elsők között fejezték ki aggodalmukat a drasztikus, 2,5-ről 15 százalékra emelkedő autóvámok miatt.

De vajon mi a helyzet a többi szektorral? A Pulse projekt európai partnereivel együttműködve készített átfogó elemzést az amerikai vámok lehetséges következményeiről. Részletesen bemutatjuk, mikor és milyen uniós jogalkotási folyamat keretében integrálják az új szabályozásokat az EU kereskedelmi és vámtarifa-szabályaiba, majd hogyan kerülnek ezek átültetésre a tagállamok jogrendjeibe.

A 15 százalékos általános vámtarifa-megállapodás kapcsán a cégvezetők és gazdasági elemzők főként Donald Trump amerikai elnök hivatalba lépését, valamint a vámok bevezetésének lehetőségét követő piaci bizonytalanságok megszűnését várják. Ezt a tényt számos sajtónyilatkozatukban is hangsúlyozták. Emmanuel Macron, Franciaország elnöke, az EU gazdasági súlyát aláásónak nevezte Ursula von der Leyen és csapata tárgyalási stílusát, míg a többi uniós vezető viszonylag óvatosabb megfogalmazásokat használt. Érdemes megemlíteni, hogy ez a 15 százalékos vám, amely az EU-ból az Egyesült Államokba irányuló export 70 százalékát érinti, évi 380 milliárd eurós értéket képvisel.

A két térség közötti kereskedelem volumene tekintetében kiemelkedő esemény volt, hogy 2024-ben az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti árukereskedelem soha nem látott magasságokba emelkedett. Az EU exportjának 20,6%-a az Egyesült Államok irányába áramlott, míg a behozatal 13,7%-a az amerikai piacról érkezett. A kétoldalú árukereskedelem összértéke 865 milliárd euróra rúgott, ami az EU teljes külkereskedelmének körülbelül 17%-át jelenti. Ennek köszönhetően az Egyesült Államok az EU legfontosabb külpiaci célpontjává vált, és jelentős szerepet játszik az importforrások között is.

A tét nagyságának ismeretében fontos hangsúlyozni, hogy a legjellemzőbb narratíva az "elkerültük a legrosszabbat" volt a legtöbb uniós nemzeti kormány és a vállalati szektor szereplőjének nyilatkozatiban. Így például az az olaszok és az írek is azon az állásponton vannak, hogy "a vámtételek ellenszenvesek, de jobb a konfliktus elkerülése Trumppal".

Lars Lokke Rasmussen, Dánia külügyminisztere is hasonló stílusban nyilatkozott, amikor kijelentette:

a kereskedelmi feltételek nem lesznek olyan kedvezőek, mint korábban, és ez nem a mi döntésünk, de meg kell találni egy olyan egyensúlyt, amely stabilizálja a helyzetet, és mindkét fél számára elfogadható.

Ehhez képest a finnek kormányfője, Petteri Orpo – aki szintén azonnal a megállapodás által hozott "rendkívül fontos kiszámíthatóságot" emelte ki – nyíltan kifejezte, hogy

Fontos, hogy továbbra is dolgozzunk a kereskedelmi akadályok megszüntetésén. A szabad transzatlanti kereskedelem egyedülálló lehetőségeket kínál, amelyek mindkét fél számára jelentős előnyöket nyújtanak.

A megállapodás fajsúlyos részeként jelenik meg a reakciókban az is, hogy az EU 2,5 százalékra csökkenti az amerikai autók behozatalát terhelő vámot, és nullaszázalékos vámot vezet be számos gépipari termékre, bizonyos vegyi anyagokra. Szintén a kiemelt kérdések közt említik a megállapodás kapcsán az amerikai energiaforrások uniós behozatalának ügyét. Itt ugyan sok a tisztázatlan részlet, de az látszik, hogy az orosz gáz és kőolaj teljes tilalmát előirányzó, az uniós jogalkotási folyamatban előkészület alatt álló - és az Orbán kormány óta hónapok óta keményen ellenzett - javaslatról szóló döntés még aktuálisabb.

Az EU vállalta hogy a második Trump-periódus három utolsó évében évente 250 milliárd dollár értékben vásárol cseppfolyós földgázt (LNG), kőolajat és nukleáris fűtőelemeket. Utóbbiak kapcsán érdemes lenne rákapcsolnia a magyar kormánynak. Ebbe az irányba hatott a héten Szijjártó Péter külügyminiszter nyilatkozata, hogy az orosz finanszírozású és tervezésű Paks II. reaktorai mellé az amerikai kormány [kis moduláris nukleáris] reaktorokat rendelne Amerikából.

A végső lépésként említhető a műtrágyatermékekre vonatkozó nulla százalékos vámmegállapodás, amelyet az EU azért hozott létre, hogy csökkentse az orosz árufüggőséget ebben a szektorban.

Orbán Viktor miniszterelnök egy kényes helyzetbe került, hiszen nyilvánvalóan az amerikai elnök nagy támogatója. Ebből adódóan, Ursula von der Leyenre irányította a kritikáit, amikor a Harcosok Klubjában kifejtette, hogy a vámmegállapodás "őrület". Véleménye szerint az Európai Bizottság elnökének "kár volt odamenni" a tárgyalásokra, és úgy érezte, hogy a megállapodás súlyosan "tüdőn lőtte" az európai ipart. A nemzetközi sajtó elsősorban azt emelte ki, hogy...

Donald Trump reggelijébe belekerült Von der Leyen, és ezzel a napja különlegessé vált.

Az Osztrák Ipari Szövetség óvatosan közelíti meg a megállapodást, amely a kereskedelmi háború elkerülésére tett kísérletet. A megállapodás keretein belül megállapított 15 százalékos vámok, különösen az acél- és alumíniumtermékekre vonatkozó, ennél is magasabb tarifák, aggasztó tényezőként merülnek fel. Az Osztrák Kereskedelmi Kamara hangsúlyozta, hogy a megállapodás még nem bír kötelező érvénnyel; valójában inkább "politikai szándéknyilatkozatként" értelmezhető. Emellett kiemelték, hogy...

Hogyan fogják jogilag megvalósítani ezt a kérdést, jelenleg még nem tisztázott.

A prágai kormány képviseletében Lukáš Vlček, az ipari és kereskedelmi miniszter, hangsúlyozta, hogy a megállapodás a lehető legkedvezőbb feltételeket biztosítja, és nélkülözhetetlen stabilitást, valamint kiszámíthatóságot teremt az üzleti szektor számára. Ezen megállapodás kapcsán a Cseh Kereskedelmi Kamara, amely a vállalkozók és gyártók legnagyobb szakmai szervezete, felszólította az EU belső piaci szabályainak revíziójára, hogy a cseh vállalkozások versenyképessége az Egyesült Államokkal szemben javuljon.

A görög Efsyn napilap a helyi gazdasági politikai és ipari szereplők vegyes és ellentmondásos állásfoglalásait emelte ki első reakcióiban. Kiriakosz Pierrakakisz, a nemzetgazdasági és pénzügyminiszter, a megállapodást pozitív fejleményként értékelte, hangsúlyozva, hogy "véget vet a bizonytalanságnak". Ugyanakkor megjegyezte, hogy a kormány célja alacsonyabb, ideális esetben nulla vámtarifák bevezetése volt, és ígérte, hogy alaposan megvizsgálják azokat a lehetőségeket, amelyek "kedvezőbb elbánást" biztosítanak az olyan termékek számára, amelyek "különös jelentőséggel bírnak hazánk szempontjából".

Az óvatosabb megközelítés, amely az athéni kormányra jellemző, figyelembe véve a görög gazdasági helyzetet, különösen figyelemre méltó, hiszen a görög export volumene csupán a magyar export felének felel meg (2,61 milliárd USD a görög, míg 6,92 milliárd USD a magyar adat). A legfontosabb görög exporttermékek közé tartozik az olívaolaj, az étkezési olajbogyó, valamint a bor (bár ez a termék még mindig vitatott), továbbá a tészta, őszibarack, kivi, cement, márvány és műanyag csövek. Ezzel szemben Magyarország az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelme során elsősorban az autóipar és a gyógyszeripar révén éri el sikereit.

Yolanda Díaz, Spanyolország második miniszterelnök-helyettese és munkaügyi minisztere, a legújabb megállapodást "komoly tévedésnek" minősítette, és Ursula von der Leyent, a Bizottság elnökét azzal vádolta, hogy "átengedte" Európát az Egyesült Államok befolyásának. Ezzel szemben José Luis Escrivá, a Spanyol Nemzeti Bank elnöke, úgy véli, hogy az Egyesült Államokkal kötött vámmegállapodás Spanyolországra gyakorolt hatása "viszonylag mérsékelt" lesz, mivel az ország exportjának volumene az Egyesült Államok felé alacsony szinten mozog. Ugyanakkor kifejezte aggodalmát a megállapodásokhoz kapcsolódó záradékok miatt, és figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok fogja a legnagyobb hatást érezni, mivel ez ellentétes a szabadkereskedelem más országokban történő védelmével – számolt be az Europa Press.

A jelentős görög kikötő, a Pireuszi Kereskedelmi és Iparkamara (PCCI) elnöke, Vasszilisz Korkidisz nyilatkozata szerint...

A megállapodás kereskedelmi szempontból olyan módon van kialakítva, hogy könnyen kezelhető és rugalmasan alkalmazható legyen.

Hozzátette, hogy a miközben a 15 százalékos vám például az autókra nézve visszaállítja az egyensúlyt az USA és Európa közötti kereskedelmi kapcsolatokban, és úgy tűnik, hogy mindkét felet kielégíti, addig a vas- és alumíniumtermékekre továbbra is 50 százalékos vám vonatkozik, és nem világos, hogy a gyógyszeripari termékek és a félvezetők végül külön vámeljárás alá esnek-e.

Komolyan kongatja a vészharangot az európai vegyipar is, amely a már így is magas gyártási költségekkel és gyenge helyi piaci érdeklődéssel viaskodik. A Német Vegyipari Szövetség (VCI) szerint a 15 százalékos vám rossz, de lehetett volna rosszabb is, tekintve, hogy Donald Trump amerikai elnök július 12-én még 30 százalékos vámot lengetett be. "Aki hurrikánt vár, az hálás a viharért" - fogalmazott Wolfgang Große Entrup, a VCI igazgatója sajtóközleményében.

Megakadályoztuk a helyzet további súlyosbodását. Ugyanakkor mindkét fél jelentős költségeket kénytelen vállalni, hiszen Európa exportja fokozatosan elveszíti versenyképességét, míg az amerikai fogyasztók viselik majd a vámok terhét.

Fontos megjegyezni, hogy az Európai Bizottság álláspontja szerint bizonyos high-tech alkalmazásokhoz, mint például a félvezetők előállításához szükséges speciális vegyi anyagok, valamint bizonyos generikus gyógyszerek, mezőgazdasági termékek, természeti erőforrások és kritikus nyersanyagok vámmentességet élveznek. Ezzel szemben a legtöbb gyógyszer és gyógyszerhatóanyag 15 százalékos vámköteles. A vámmentes speciális vegyi anyagokkal kapcsolatos részletes információk azonban még nem állnak rendelkezésre. Az Egyesült Államok a legnagyobb exportpiaca az európai vegyipari szektornak, amely 2023-ban a teljes 723 milliárd dolláros értékesítésből körülbelül 42 milliárd dollárt képviselt - derül ki az Európai Vegyipari Tanács, Európa legnagyobb vegyipari szervezetének legfrissebb adataiból.

Európai nézőpontból nézve a digitális szolgáltatások terén Brüsszel egy kevésbé vonzó megállapodást kötött. Az uniós intézkedések, amelyek célja, hogy a domináló amerikai techóriásokat igazságos adózásra és helyi szabályozások betartására ösztönözzék, jelentős csorbát szenvedtek el. Az Unió ugyanis elkötelezte magát amellett, hogy nem vezet be, és nem tart fenn hálózathasználati díjakat az amerikai digitális platformokkal kapcsolatban. Továbbá, a jövőben sem tervezik vámok kivetését az amerikai elektronikus szolgáltatásokra Európában.

Lényeges megemlíteni, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok között létrejött vámegyezmény, amely a kétoldalú gazdasági kapcsolatok korszerűsítését tűzte ki célul, még nem lépett életbe. Az érvényességéhez elengedhetetlen, hogy áthaladjon az Európai Unió intézményrendszerén belüli jogalkotási folyamatokon.

Az EU és az Egyesült Államok közötti vámmegállapodás egy úgynevezett "vegyes megállapodás", amely nem csupán az Unió kizárólagos hatásköreit érinti, hanem a tagállamok megosztott kompetenciáit is. Mivel a vámügyek az EU kizárólagos hatáskörébe tartoznak, az egyezmény ezen aspektusa uniós szinten elfogadható és alkalmazható. Ugyanakkor, ha a megállapodás más területekre is kiterjed, mint például szolgáltatások, beruházások vagy jogi viták rendezése, akkor a tagállamok ratifikációjára is szükség van a megállapodás érvényességéhez.

1. Európai Bizottság - javaslat előterjesztése

A Bizottság, mint a tárgyalások irányítója, hivatalosan benyújtja a megállapodás szövegét a Tanács és az Európai Parlament elé, hogy azt elfogadják. E lépésre várhatóan 2025 szeptemberében kerül sor.

2. Európai Unió Tanácsa (miniszteri tanács) - Tanácsi határozat Az Európai Unió Tanácsa, más néven a miniszterek tanácsa, fontos döntéshozó szerv, amely a tagállamok kormányait képviseli. A tanács határozatai kulcsszerepet játszanak az uniós politikák és jogszabályok alakításában. A tanácsi határozatok célja, hogy közös álláspontot képviseljenek a tagállamok között, és elősegítsék az együttműködést különböző területeken, mint például a gazdaság, a környezetvédelem vagy a biztonság. A határozatok elfogadása során figyelembe kell venni a tagállamok eltérő érdekeit és prioritásait, ezért a döntéshozatali folyamat gyakran kompromisszumok keresésével jár. A tanácsi határozatok jogi kötelező erővel bírnak, és a tagállamoknak kötelességük végrehajtani azokat. Ezért a tanács munkája kiemelkedő jelentőséggel bír az Európai Unió működésében és fejlődésében.

A Tanács a tagállamok minisztereinek szintjén minősített többséggel hagyhatja jóvá az egyezményt, amennyiben az kizárólag uniós hatásköröket érint. Ha viszont vegyes megállapodásról van szó, akkor a Tanácsnak egyhangú döntést kell hoznia, és el kell indítani a tagállamok ratifikációs folyamatait is. A tanácsi döntés várható időpontja 2025 októbere és novembere között esedékes.

3. Európai Parlament - jóváhagyás

Az Európai Parlamentnek a megállapodás életbe lépéséhez szükséges, hogy a szöveget egyszerű többséggel hagyja jóvá. A plenáris szavazásra várhatóan 2025 decemberében vagy 2026 januárjában kerül sor. A külkereskedelmi (INTA) bizottság előzetes jelentése pedig valószínűleg ősszel fog elkészülni.

4. Tagállami ratifikáció (ha szükséges)

Ha a megállapodás vegyes jellegű, akkor a 27 tagállamnak saját nemzeti parlamentjeiken keresztül is ratifikálnia kell azt. Ez országonként eltérő időt vehet igénybe, de a tapasztalatok alapján 2026 második feléig elhúzódhatnak a nemzeti jogrendbe ültetési folyamatok.

Összességében elmondható, hogy az EU és az Egyesült Államok közötti vámegyezmény uniós jogi jóváhagyása egy bonyolult, többlépcsős eljárás. Ez a folyamat a Bizottság javaslatával indul, majd következik a Tanács és az Európai Parlament döntése, amelyekhez esetlegesen a tagállamok ratifikációja is hozzájárulhat. Az első lépések eredményeként a vámtarifaelemek hatálybalépése legkorábban 2026 elejére várható, míg a megállapodás teljes körű alkalmazása csak 2027-re realizálódhat.

A nyitóképen Donald Trump és Ursula von der Leyen látható. Fotó: AFP / Brendan Smialowski.