A Semmelweis Egyetem kutatói a terhesség alatt fellépő veszélyes szövődmények megelőzésére irányuló innovatív megoldásokat tanulmányoztak.

Növelheti-e a preeclampsia, egy súlyos terhességi szövődmény megelőzésének hatékonyságát az, ha a kismamák a megszokott adagoknál nagyobb mennyiségű aszpirint fogyasztanak? E kérdésre kerestek választ a Semmelweis Egyetem kutatói, akik tanulmányukban nem találtak bizonyítékot a magasabb dózisú aszpirin és a megelőzés közötti összefüggésre. Ugyanakkor megerősítették, hogy ha az aszpirinkezelést korán kezdik el, az jelentősen csökkentheti a preeclampsia kialakulásának kockázatát.

A preeclampsia, más néven terhességi toxémia, a várandósságok körülbelül öt százalékát érinti, ami azt jelenti, hogy minden huszadik terhesség során előfordulhat. Ez a betegség a legfőbb halálok az összes, vérnyomással összefüggő terhességi szövődmény között, és nemcsak a kismamák egészségét fenyegeti, hanem számos kockázati tényező is növelheti a kialakulásának esélyét. Különösen azok a nők, akik először várnak gyermeket, idősebbek, ikerterhesek, vagy akiknek korábban magas vérnyomásuk volt, illetve túlsúlyosak, nagyobb valószínűséggel szembesülnek ezzel a problémával.

A betegségmegelőzés terén az aszpirin, vagy más néven acetilszalicil-sav, kiemelkedő szerepet játszik, mivel széles körben alkalmazott gyógyszeres megoldás. Várandós nők esetében a szakemberek különböző dózisokat javasolnak, amelyek 25 mg-tól egészen 150 mg-ig terjednek, figyelembe véve az egyéni szükségleteket és egészségi állapotot.

A Semmelweis Egyetem tudósai arra voltak kíváncsiak, hogy a dózis emelése milyen mértékben befolyásolhatja a várandós nők egészségét. Meta-analízisük során körülbelül 55 000 terhes nő adatát vizsgálták meg, hogy választ találjanak erre a kérdésre.

- Célunk az volt, hogy az ismert kockázati tényezőktől függetlenül, minél nagyobb populációt vizsgáljunk meg, különféle dózistartományokat összevetve - mondja dr. Komoróczy Balázs, a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának egyetemi tanársegédje, a kutatás első szerzője.

Abban a csoportban, ahol a kismamák a gyakorlatban leginkább elterjedt 100 mg dózisban kapták az aszpirin hatóanyagot, hatvan százalékra csökkent a preeclampsia előfordulási gyakorisága.

Azonban a dózisok emelése, egészen 150 mg értékig, nem csökkentette egyértelműen a kockázatot.

- Ezért nem sikerült bizonyítanunk, hogy az elért eredmény és a dózis között világos kapcsolat állna fenn - nyilatkozza dr. Komoróczy Balázs.

A gyógyszeres kezelés hatékonyságát nem csupán a dózis határozza meg, hanem annak időzítése is kulcsfontosságú. Az aszpirin alkalmazását a legoptimálisabb eredmények elérése érdekében célszerű korán, a terhesség 12-16. hetében megkezdeni.

- Terhességi magasvérnyomás vagy preeclampsia a terhesség második felében, a huszadik hét után alakulhat ki az arra hajlamosaknál - mondja dr. Ács Nándor, az Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatója, a kutatás utolsó szerzője.

Ha a mérések során többször is 140/90 Hgmm-nél magasabb értékeket tapasztalunk, akkor krónikus magas vérnyomással állunk szemben – teszi hozzá.

Amikor a gyógyszeres terápiáról van szó, az orvosok alaposan mérlegelik a különböző kockázati tényezőket, hogy a legjobban célzottan választhassák ki azokat a betegeket, akik számára a megelőzés elengedhetetlen.

- Mivel az aszpirin/acetilszalicilsav véralvadásgátló szer, az egyik legfontosabb kérdés, hogy kell-e fokozottabb vérzési kockázattal számolni - magyarázza dr. Komoróczy Balázs. Ez ellenjavallata lehet annak, hogy rutinszerűen adjunk gyógyszert, teszi hozzá.

A kutatás során megfigyelt nőknél a normálisnál egy kicsit magasabb arányban tapasztaltak fokozott vérzést, azonban ez a szám nem volt elegendő ahhoz, hogy statisztikailag számottevőnek minősüljön. Ennek fényében a gyógyszer alkalmazása mellett nem szükséges ezzel a kockázattal számolni.

- Ez azt jelenti, hogy az eltérés akár a véletlen következménye is lehet - hangsúlyozza dr. Komoróczy Balázs.

A preeclampsia kutatása széleskörűen zajlik, de a legtöbb tanulmány általában specifikus alcsoportokra összpontosít. Azok a vizsgálatok, amelyek különböző dózisokat hasonlítanak össze egymással, a placebóval való összevetés helyett, meglehetősen ritkák.

- A jövőben érdemes lenne, ha a magasabb dózist már bevált dózissal tudnánk összehasonlítani, ilyen kutatásból azonban kevés áll rendelkezésre - mondja dr. Komoróczy Balázs.

A preeclampsia egy olyan állapot, amely a magas vérnyomás, a fehérjeürítés és különféle szervi működési zavarok kombinációjával jellemző. A pontos okai még mindig rejtélyt jelentenek a tudomány számára. A betegség szubjektív tünetei közé tartozhatnak a gyomor tájékán jelentkező fájdalmak, a jobb bordaív alatti diszkomfort, fejfájás, látászavarok, szikralátás, valamint hányinger és hányás is. A legkomolyabb anyai szövődmény az eclampsia, amely végtagrángatózással járó epilepsziás rohamokat okoz, és súlyosan befolyásolhatja a vesefunkciót. A magzat esetében a preeclampsia növekedési zavarokat idézhet elő, és a legsúlyosabb helyzetekben akár magzatelhalálozást is eredményezhet.