A negyedik generációs fűszerpaprika-termesztő, Okvátovity Dóra, különleges ízvilágával lepi meg a tejbegrízt, hiszen ő a paprikát sem habozik hozzácsempészni az édességhez.

A magyar gasztronómia egyik legismertebb fűszere nem csupán ízletes aromájával, hanem káprázatos színével is elbűvöl. A hagyományos kalocsai és szegedi paprikák mellett egyre inkább felzárkózik a prémium kategóriás, kézműves fajszi paprika, amely különleges minőségével hódít. Bár a fajszi paprika termesztése víz- és tápanyagigényes, a végeredmény valódi kincset ér.

A Fajszi Paprika Manufaktúra ügyvezető igazgatója, Okvátovity Dóra azt meséli, ő már a negyedik generáció a családban, aki paprikatermesztéssel foglalkozik:

"Dédnagymamám kezdte, még a szocializmusban. Hátrányos helyzetből indult, akkoriban csak az államnak lehetett fűszerpaprikája. Tilosban járva termelt egy keveset a kertjében, és illegálisan adta el. Akkoriban nagyon nagy értéknek számított a paprika, még az aranynál is többet ért. A nagyszüleim már egy kisebb területen gazdálkodtak, a szüleim pedig a rendszerváltásnak köszönhetően folytatták. Én más karriert terveztem magamnak, külföldi egyetemeken tanultam, nemzetközi területen dolgoztam Brüsszelben, a parlamentben, uniós pályázatokkal foglalkoztam. Tíz év alatt szépen, lassan megjártam a ranglétrát, de fiatalon felértem a pálya csúcsára, és ott már nem volt további lehetőség."

"Hat-hét évvel ezelőtt felfedeztem, milyen felbecsülhetetlen kincs a családi vállalkozásunk, és úgy döntöttem, hogy visszatérek hozzá."

"A fűszerpaprika-termesztés régen riasztó munka volt nekem, hiszen a gyerekkorom úgy telt, hogy mindenki nyaralt a Balatonon, mi pedig már hajnalban a paprikaföldeken kapáltunk, öntöztünk - mosolyog Dóra. - A szüretet legalább megúsztam, mert akkor már elkezdődött az iskola. Tudtam, hogy ez nagyon nehéz megélhetési forma, de a szüleim mindig emlékeztettek rá, hogy ha megakadok a pályámon, a paprikaföldön lesz munka."

Dóra szülei eddig főként nyers állapotban értékesítették a paprikát, de a piaci környezet jelentős változásokon ment keresztül. A felvásárlók a lehető legalacsonyabb árakat kínálták, így a család nyeresége szinte eltűnt. Rájöttek, hogy a megoldás a feldolgozásban rejlik: ha őrölt paprikát kínálnak, sokkal kedvezőbb üzletekre számíthatnak.

"Ez volt az egyedüli lehetőség, hogy megóvjuk a gazdaságunkat - osztotta meg Dóra. - Szerencsére a férjem jól ismeri az élelmiszeripart, és rengeteg értékes tanáccsal látott el. Hosszú ideig párhuzamosan végeztem a munkámat, de most már több éve a paprika áll a középpontban."

Amikor bemutatkozott az első termékük, és az első viszonteladó polcaira került, hirtelen megérkezett a Covid-világjárvány. Ekkor született meg a webáruház ötlete. Két termékkel vágtak neki az útnak. Eleinte már annak is örültek, ha egy héten egyszer-kétszer érkezett rendelés, de ahogy egyre ismertebbé váltak, a helyzet fokozatosan megváltozott. Ahogy enyhültek a járvány miatti korlátozások és kinyitottak a balatoni éttermek, a vendéglátósok felfigyeltek a termékeikre, és egyre nagyobb érdeklődés övezte őket a szakmai körökben.

A Gemenci Erdő mélyén található egy különleges kísérleti kert, ahonnan a magok származnak. Ez a varázslatos hely akácfák ölelésében áll, melyek virágzási időszaka eltér a paprikaétól, így biztosítva, hogy a méhecskék ne keverjék össze a virágporokat. Itt a természet harmóniája és a tudomány találkozik, hogy egyedi és tiszta magokat teremtsen.

A halászlé különleges helyet foglal el a szívünkben. A Duna közelsége és apukám horgász szenvedélye csak fokozza a lelkesedésünket - meséli Dóra. Nálunk a halászlé nem csupán ünnepi étel, hanem szinte heti rendszerességgel megjelenik az asztalon. Fajszon a bajai halászlé a legkeresettebb, ezt már-már elvi kérdésként kezeljük. Éveken át kísérleteztünk a legmegfelelőbb paprikafajták kiválasztásával. A paprikaföldeket Duna-vízzel öntözzük, amelyet az egyik közeli mellékágból nyerünk. Az egész terület mocsaras, ami különösen gazdag ízeket ad a halászlének.

"Fajsz azért úszta meg mindig a török támadásokat, mert a harcosok nem tudtak a mocsarakon át bejutni a faluba."

Ez a talaj rendkívül termékeny, hiszen a Duna folyó valaha ezen a vidéken kanyargott, mielőtt szabályozták. Tápanyagtartalma kiemelkedően magas, ami különösen kedvez a paprika termesztésének, hiszen ez a növény a legnagyobb tápanyagigényűek közé tartozik. A paprika egészséges fejlődéséhez jelentős mennyiségű víz szükséges. Minden évben azt gondoljuk, hogy a szárazság már nem sújthat minket jobban, de tavaly még a kutakból is elkezdett elfogyni a víz, ami aggasztó jelenség volt.

A szedés folyamata kézi munkával zajlik, vendégmunkások segítségével. Dóra elmeséli, hogy a dédnagymamák még egyesével, gondosan fűzték fel a paprikát gyönyörű füzérekbe, de a nagy mennyiségek miatt ez már nem kivitelezhető. Ezért a paprikákat Raschel-tömlőkbe töltjük. Itt kezdődik az utóérlelési szakasz, amely négy-hat héten át tart. Ekkor a paprika színe mély bíborvörösre változik, a benne lévő cukor karamellizálódik, miközben a paprika súlya csökken és kiszárad. Ezt követően mosás következik, majd az asszonyok elkezdik csipkedni, és minden egyes paprikáról eltávolítják a szárat.

A hibás vagy sérült paprika darabok azonnal eltávolításra kerülnek, így csak a tökéletesen érett és hibátlan paprika kerül a szárítóberendezésbe. A szárítási folyamatot követően az alapanyag őrlésre és csomagolásra kerül. A nagyipari feldolgozás során nem történik utóérlelés, válogatás vagy aprítás; a paprika azonnal a szárítóba kerül. Érdekes, hogy a magokat is nők választják ki a paprikából, még a szárítást megelőzően.

"A csipkedő asszonyok között a legidősebb néni kilencvenkét éves - mondja Dóra. - Egész életükben ezt csinálták, és amikor arra kérem őket, pihenjenek, azt válaszolják, nem tudnak megállni egy pillanatra sem, mert akkor vége mindennek.

Az én elnevezésem szerint ők a mamák.

Reggel ők érkeznek először, hozzák a rétest, amit még este nyújtottak. Irigylem őket, hogy ebben a korban még ilyen fantasztikus erőben vannak. Ha szólok, hogy "Rozi néni, már kilencvenéves is elmúlt, jöjjön csak fél napra", azt mondja: "Hát mi vagyok én, félember?""