Miért veszítette el Magyar Péter agresszív megközelítése a hatékonyságát?

Az október 23-ai események rávilágítottak arra, hogy a valóságérzékelésünk mennyire torzult el az életteli tapasztalatok helyett a telefonjaink képernyőin megjelenő „valóságértelmezések” irányába. A Békemenetről hazafelé tartva sokan azt figyelték, hogyan tükröződnek az általuk megélt élmények a digitális térben. A valóság már régen elvesztette eredeti, közvetlen vonzerejét.

Ráadásul mindannyian tudtuk, hogy nem az számít majd az ország nagy része számára, ami valójában történt, hanem az, ahogy az az interneten és a szerkesztett médiákban miként jelenik majd meg. És ez nem is róható fel nekik, a televíziózás tömegesedése óta a "világ kitárulásával" mindannyian ahhoz szoktunk hozzá, hogy az így hozzánk eljutó információkat valóságosnak fogadjuk el. A diktatúra kellemes hozadéka volt, hogy a tömegkommunikáció csak egy irányból és mindig ugyanúgy torzított, tehát viszonylag könnyen levezethető volt belőle a valóság.

Senki sem sejtette, hogy a kereskedelmi televíziózás és a bulvármédia világában a liberálisok kezébe került nyilvánosság sokkal brutálisabb hazugságokat fog terjeszteni, és ezt sokkal kifinomultabb, összetettebb és aljasabb módon teszi, mint ahogy azt a kommunista időszakban láthattuk. Nem mintha a kommunisták ne próbálták volna meg, de a technológiai fejlődés által nyújtott lehetőségek révén a kereskedelmi média teret adott az emberi gonoszságnak és butaságnak, amely sokkal inkább kibontakozhatott, mint egy olyan, párt által irányított, vonalas médiában, ahol a kreativitást erőteljesen korlátozták.

Mérhetetlenül elszomorító, hogy hiába vonultunk fel százezres tömegben a Békemeneten, hiába élveztük a jó társaságot, a megélésünket mégis egy másik, sokkal sötétebb élmény határozza meg: az értelmezési csata, amely már hatodik napja zajlik. Az utóbbi két-három napban pedig már arról folyik a diskurzus, hogy ki milyen eszközöket, manipulációkat és csúsztatásokat vetett be, hogy akadályozza a másik hasonló taktikáinak érvényesülését. Ez nem az a találkozó, ahol közösen beszéljük át, mi is történt velünk, vagy amit közösen átéltünk. Ez sokkal inkább arról szól, hogy megpróbáljuk megőrizni a lelkesedésünket. Hiszen az ellenfél legfőbb célja éppen az, hogy a győzelmet vereségként éljük meg, és azt a szurkolóink is így érzékeljék. Olyan őrült világban élünk, ahol az igazság védelme nagyobb energiát igényel, mint egy hazugság cáfolata. A semleges nézők, a leendő potenciális szavazók is azt lássák, hogy nem Orbán Viktor vagy a Fidesz, nem a nemzeti oldal aratta a gyümölcsöt, hanem az ideológiailag zavaros, folyamatosan vesztésben lévő O1G koalíció törzsközönsége, amelyet egy zavarodott fantazmagória vezet, aki majdnem másfél órán keresztül kínozta a közönséget egy lényegtelen beszéddel, miközben Magyar Péter orcája dicsfénye ragyogott rájuk.